Általában nagyon is szerencsés, ha az ember nem rejti véka alá az igazságot, vannak azonban olyan helyzetek, amikor – még ha úgy is gondoljuk, hogy ez igaz – kifejezetten kellemetlen előhozakodni vele. Főleg, ha ez a bizonyos igazság, valóság, egy nagyobb egésznek olyan részlete, ami önmagában ugyan megállhat, de összességében nézve sokkal inkább komikus. Tragikomikus.
(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Mint amilyen a Puskás Akadémia honlapján olvasható összefoglaló arról a meccsről, amelyiken a házigazda felcsútiak 0-2-re kikaptak lettországi FK Rigas Futbola Skolától az Európa Konferencia Liga selejtezőjéből.
A 444 szúrta ki, hogy a tudósítás végső konklúziója szerint
„A párharc összecsapásairól elmondható, hogy mindkét találkozón dominálni és irányítani tudtuk a játékot, azonban északi ellenfelünk legnagyobb fegyverére, azaz a fejpárbajok megnyerésére nem volt ellenszerünk. Kis túlzással elmondható, hogy míg az ellenfél a két találkozón összesen 5 alkalommal próbálhatott meg gólt szerezni – sikeresen – addig a mi helyzetkihasználásunk sajnos gyenge volt.”
Tényleg nem azért, hogy a kákán is a csomót keressem, és készségesen elhiszem, hogy a felcsútiak mindkét meccsen domináltak és irányítottak (az elsőn nem 0-2-re, hanem 3-0-ra kaptak ki), csak amikor egy, a Transfermarkt által 12,45 millió eurót érő csapat ötgólos különbséggel kizúg a harmadik számú európai kupából, egy játékosainak összértékét tekintve feleannyit (6,33 millió euró) csapattól, akkor bármilyen önméltató szó borzasztóan kellemetlenül hangzik az összesített 0-5 fényében, vagy hát inkább: árnyékában.