A HVG írta meg, hogy a felügyelőbizottság Lehelről így határozott: „a munkáltatói jogkör gyakorlójaként, a 2017. május 15-én lezajlott ülésén egyhangúlag felkérte az elnök-igazgatót, hogy a segélyszervezet törvényes működésének biztosítása érdekében vonja vissza tevékenységének felfüggesztését, és térjen vissza elnök-igazgatói feladatainak ellátásához. Ez 2017. május 15-én megtörtént.”
Egyhangúlag! Értik? Egyhangúlag! Azok után, hogy a Magyar Nemzet főmunkatársa feltárta a Filozófus fedőnéven, eszmei-politikai meggyőződés alapján beszervezett evangélikus lelkész ügynökmúltját, most egyhangúlag arra kérték, hogy folytassa munkáját a szeretetszolgálatnál. Mint ha mondjuk tilosban parkolt volna.
Gyanakvásunkat már akkor szilárd meggyőződésnek kellett volna felváltania, amikor Horn Gyula a pufajkás-múltjáról szólva beleböfögte az éterbe, hogy „na és?” Mert gyanítottuk, hogy rohadtul nem volt itt rendszerváltás, csupán egy lélekpaszománnyal ünneplőbe öltöztetett parasztvakítás. 1989. október 23-án a köztársaság kikiáltása, majd 1990-ben az első szabad országgyűlési választások, Antall József, mint 15 millió magyar miniszterelnöke: kenyér volt és cirkusz. És pont elég ahhoz, hogy az előző rendszer kegyeltjei, Lehel László elvtársai, azok családjai, haverjai lenyúlják a közvagyont, hogy közben az átvert magyar emberek hamar beletörődjenek a sorsukba. Minden politikus lop, csal, hazudik, ennyiben maradtak egymással, és azóta sem tudja igazából semmi kizökkenteni őket nemzetrogyasztó apátiájukból.
A Horn Gyula hírhedt „na és?”-ére adott kollektív nemzeti „na és?” menlevelet biztosított minden olyan gazembernek, aki vamzerként, ügynökként a kommunista állampárt hatalmát erősítette. Fel kell tennünk a kérdést: Bekövetkezne egyáltalán ebben az országban bármi gyökeres fordulat, ha megtudnánk, kik voltak még lehellászlók?
Csak mert ahhoz, hogy az ügynökmúlt feltárásának legyen közéletet megtisztító hatása, egy tökös népre is szükség volna, amelyik végre egyszer nem azt mondja, hogy „na és?”, hanem azt, hogy „na, ezt már nem!”