Vannak olyan mutyik, amikor a kis gömböc gyarapodása nem jelent konkrét kockázatot a magyar természeti erőforrásokra nézve, de ez a vadászat esetében nem állja meg a helyét, ez egy rendkívül fontos szakma, amire még a jogszabályalkotó is világosan rámutat: a vadászati törvény
"Magyarország területén élő vadon élő állatfajok közül a vadászható állatfajok természetes állapota fenntartásának igényével tartalmazza a vadászati jog gyakorlásának, hasznosításának, a vadászható állatfajok és élőhelyük védelmének, a vadgazdálkodás, a vadászat, továbbá a vad által és a vadászat során, valamint a vadban okozott károk megelőzésének és megtérítésének szabályait, továbbá a vadászati jog jogellenes hasznosítása során alkalmazható bírságokat és egyéb szankciókat, a vadászati igazgatással összefüggő állami feladatokat és hatásköröket".
Azonban 2016-ban új fejezet vette kezdetét a hazai vadásztársaságok életében, januártól változtak a törvényi feltételek, március elsejével pedig el kezdenek lejárni a társaságok haszonbérleti jogai, és ezekre újra pályázni kell.
Csakhogy - és ebben egyetértenek Szávay István és Magyar Zoltán jobbikos honatyák, és ezért írásban fordultak Fazekas Sándor agrárminiszterhez - most olyanok is lobbiznak, és olyanok is be akarnak szállni a bizniszbe, akiknek addig nem sok köze volt a vadászathoz.
„Nem is lepődünk meg, hiszen az aranykalászos gazda tanfolyamok és a földprivatizáció kapcsán már éltünk meg hasonlót”
- emlékeztették a legerősebb ellenzéki párt képviselői a tárcavezetőt.
Nem csupán az adott felháborodásuknak okot, hogy az új tájegységi határok kiírásának véleményezésére csupán néhány nap állt a vadásztársaságok rendelkezésére, hanem az is, hogy különböző mondvacsinált, bürokratikus okokkal igyekeztek gátolni a szakmai észrevételek célba juttatását.
Célpontban a szakma?!
Ugyanakkor, konkrét példák szólnak arról, hogy a jól végzett munka és állománynövekedés ellenére a tájegységi határok tervezetében nemes egyszerűséggel jelentős részt lecsatolnak egy-egy vadásztársaság földterületéből, és egy másik megyéhez kapcsolják úgy, hogy ezzel megye határokat lépnek át.
"Milyen indokkal teszik ezt? Csak nem egy újabb Fidesz-közeli kedvezményezett áll a háttérben? Egyes hírek szerint igen, sőt olyannyira megy a harc a területért, hogy a tulajdonosokat állítólag meg is fenyegették a területalapú támogatások elvesztésével"
- írták Fazekasnak a jobbikosok.
A tárcától azonban csak kitérő válaszok érkeztek, és igyekezték hangsúlyozni, megvolt a lehetőség arra, hogy véleményezzék a változásokat a társaságok. Azonban ez a magyarázkodás csak további indulatokat szított szakmai berkeken belül. Ugyanis a Fazekas által hivatkozott sajtóközleményben még egészen máshol húzódtak például a tájegységi határok.
Lőttek a szakmaiságnak?!
Az Orbán-kormányt az sem zavarta, hogy mind a SZIE Vadvilág Megőrzési Intézet (Gödöllő), mind pedig megyei szinten a vadgazdálkodási kamarák kérték a megyehatárok figyelembe vételét, de a szakmailag megalapozott véleményüket nem vették figyelembe a pártközpontban.Az egyik bács-kiskuni vadásztársaságtól például úgy csatoltak le egy a megyehatárnál található 400 hektárnyi nagyvadas területet, és "helyezték" azt át a túloldalra egy másik társasághoz, hogy annak a területnek a besorolása apróvadas, sűrűn helyezkednek el ott lakott tanyák, tehát a vad érdeke nem kívánta ezt a változtatást.
Bács-Kiskun Megyei Vadászkamara ebben az esetben is felszólalt a megyehatárok megtartása mellett (Bács-Kiskunban négy alkalommal is átlépték a megye határt); ám ahogy a kamara, az érdeksérelmet szenvedett vadásztársaságok szava sem jutott el a döntéshozókig.
Baljós ugyanakkor a miniszteri válasz utolsó mondata is:
"A jelenleg vadászatra jogosultakat semmi sem zárja el az elől a lehetőség elől, hogy a megváltozott jogszabályi környezetnek megfelelő módon továbbra is gyakorolják vadgazdálkodási, vadászati tevékenységüket, feltéve ha ez a helyi földtulajdonosok akaratával is megegyezik".
Ugyanis a Fidesz földprivatizációja után alaposan átalakultak vidéken a tulajdonosi körök, és ebben az esetben sem biztos, hogy olyanok jutottak termőföldhöz, akik korábban is ebből éltek.
Van is rá példa, hogy egyes társaságok – tájegységi határon belül – területrészeket veszítettek el egy-egy politikus vadgazdálkodási területének javára; kihasználva az állam és földbirtokos közti baráti vagy épp függő viszonyt. Sok esetben ugyanis a területalapú támogatás elvesztésével, vagy bírságokkal zsarolták ki, hogy a szerződéseket mely vadásztársaságokkal kössék meg a földművesek.
Annyira elégedett már a Fidesz-arisztokrácia a teljesítményével, hogy idejét látják a vadász szakma letarolásának, újraosztásának is? Függetlenül attól, hogy azt milyen áron teszik.