(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Képzelje el, kedves olvasó, hogy éppen lakást vásárolt. Sokat gondolkodott rajta, sokat válogatott, sokat dolgozott érte. A kiválasztottat tüzetesen átvizsgálta, lassan kezdi megismerni, épp költözéshez készül már, kezében az új kulccsal. Amikor belép, és hirtelen szembesül vele, hogy a régi tulaj lebontott még egy falat, másutt felhúzott egyet, a harmadik szobát pedig sajátos ízlésre vallva festette át. A beépített konyhabútorok kiszedve, ahogy a jól szigetelő nyílászárók is. Sokkhatás volna ez a javából. Pontosan erre készül most az Orbán-kormány is, mert nem képes tisztességes eladó módjára épen átengedni korábbi lakását új birtokosának.
Friss hír, amely szerint Trócsányi László, korábbi igazságügyi miniszter válthatja majd Áder Jánost a köztársasági elnöki székben. Orbán Viktor szempontjából nincs itt semmi meglepő. Hazánk első közjogi méltóságáról esik szó, de ez nem jelent neki többet egy fióknál megkopott fényű dísztárgyai számára. Az egyik fideszes pártszolgát lecseréli egy másik fideszesre, legapróbb tekintet nélkül az ország nem fideszes hányadára, kétharmadára. Az időzítés azonban még inkább kiélezi ezt a mentalitást.
Teszi ezt ráadásul akkor, amikor 2010 óta a legnagyobb esély mutatkozik a kormányváltásra, akár még egy ellenzéki kétharmadra is. Most sem készül törvénysértésre a Szijjártó Péter által demokrácia-harcosként aposztrofált miniszterelnökünk, csak visszaél a törvény és az Alaptörvény nyújtotta keretekkel. Nem először, és nem utoljára. Teljesen szabályos lesz majd, hogy a 2018-ban megválasztott országgyűlés az utolsó leheletével még kinevezi kétharmaddal a köztársasági elnököt, csak sem nem lesz korrekt, nem lesz tisztességes, de demokrata sem igazán.
Trócsányi László, aki az Európai Uniónak biztosként nem kellett, nálunk jövőre érhet pályája csúcsára. Már ha akad még a Fideszben bárki is, aki a köztársasági elnöki tisztséget valóban méltóságnak, és nem horgászati hobbiszakmának tekinti a hantmadarak teleléséért aggódva. Az Európai Parlament Jogi Bizottsága a korábbi igazságügyi miniszterrel szemben a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodához fűződő kapcsolata, valamint egy kiadatási ügy miatt emelt kifogást. Tárcavezetőként ugyanis ő adott ki két orosz fegyverkereskedőt Oroszországnak, akik kiadatását Amerika is kérte volna. Vlagyimir Ljubisin és fia a magyar honvédségtől származó fegyvereket akartak volna eladni egy mexikói drogkartellnek, de az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal irányítása alatt elkapta őket a TEK. Ezek után mégis Putyinnak adta ki őket a kormány, amiből diplomáciai bonyodalom is lett.
Az Európai Parlament Jogi Bizottságának észrevételein túl azonban fel lehet sorolni Trócsányi pár „érdemét” még. Hozzá fűződött volna a közigazgatási bíróságok bevezetése, amely megpecsételte volna a független igazságszolgáltatást hazánkban. Súlyosan korlátozta az információs szabadságot azzal, hogy megszüntette az anonim közadatigénylést, és azt fizetőssé is tette. Az orosz fegyverkereskedőket kiutasította, de Gruevszkit ő fogadta be menekültként. Több ízben sajátosan nyilatkozott hazánk roma lakosságáról is. Egyszer arról beszélt, hogy Európa roma népessége könnyű célpontja lehet az iszlám radikalizációnak, máskor pedig azt nyilatkozta, hogy azért nem fogadunk be menekülteket, mert hazánkban már így is itt él 800 ezer roma, akiknek a felzárkóztatásával kell inkább foglalkoznunk. De ő asszisztálta végig azt is, ahogy kopaszokkal akadályoztatták meg az MSZP népszavazási kezdeményezését, amiért ő miniszterként az ellenzéki pártot vádolta meg hangulatkeltéssel. Továbbá az ő ügyvédi irodája képviseli a magyar államot a Paks2 beruházásában is.
Hol vagyunk Mádl Ferenctől és hol vagyunk Sólyom Lászlótól, akiket valaha a Fidesz támogatott köztársasági elnöknek?
De még az MSZMP-től is messze vagyok, mert még ők is képesek voltak belemenni abba, hogy csak ideiglenes köztársasági elnököt válasszanak 1989-ben. Orbán Viktor azonban nem hajlandó tudomást venni sem illemről, sem jogi normákról és országa kétharmadáról sem. Nem feltétlenül csak a korlátok nélküli hatalom motiválja, mert egy kissé karakterisztikusabb köztársasági elnök sem okozhatna neki komoly fejtörést.
Megteheti és megteszi, megszűntek a belső, lelkiismereti gátlásai. Kiszervezi saját kézbe a közvagyont, a megmaradt állami hatóságok és feladatok élére pedig saját embereit betonozza. Vajon az államkassza kulcsát átengedi-e valaha is békésen?