Luxusautózásról prédikálnak, miközben a vidéki kisvállalkozók a túlélésért küzdenek

Luxusautózásról prédikálnak, miközben a vidéki kisvállalkozók a túlélésért küzdenek

A Tisza-kormány üzemanyag-politikája nemcsak gazdaságilag csődölt be, hanem erkölcsi válságba is torkollott. Amikor a független benzinkutasok és a talpon maradásukért küzdő kisvállalkozók a méltányosabb – literenkénti 15 forintos – árrés-igazításért vagy adócsökkentésért emelik fel a szavukat, a kormányzati oldalról érdemi, szakmai válasz helyett gúnyos kirohanások és terelések érkeznek.

Magyar Péterék ahelyett, hogy kezelnék az országos üzemanyag-válságot, a független kutak képviselőire mutogatva luxusautókról és szlovák rendszámokról vizionálnak a parlamenti padsorokból.

Ez a kommunikációs trükk azonban már nem leplezi a valóságot. A vidéki kutak üzemeltetői, a kisiparosok, a szerelők és a fuvarozók nem a kiváltságokért harcolnak, hanem a mindennapi betevőért. Azok a kisvállalkozások, amelyek havonta ezer liter üzemanyaggal biztosítják a szolgáltatásaikat, a Tisza-kormány tehetetlensége miatt évente százezres nagyságrendű extra terhet cipelnek a hátukon, miközben a Mol és az állam a magas adóbevételeken és a merev árképzésen hízik.

A magyar vidék nem kér a fővárosi arroganciából és a Brüsszelnek tetszelgő, üres retorikából. Olyan felelős, nemzeti alapú gazdaságpolitikára van szükség, amely nem a kisembereket és a tisztességes hazai vállalkozásokat bünteti, hanem igazságos adócsökkentéssel – az áfa drasztikus mérséklésével – garantálja az ország energia- és ellátásbiztonságát.