Az elmúlt napokban többször is elismerte, hogy tudott a Hídfővel kapcsolatos feltételezésekről, vagyis a hírportál orosz hátteréről. Nem érzi úgy, hogy ennek a gyanúnak a birtokában könnyelműség volt a Hídfő állítólagos újságírójával találkoznia?
Alapvetően két olyan hivatás van, amelynek képviselője nem teheti meg, hogy válogat a megkeresések között. Az egyik ilyen a papi hivatás, a másik meg az országgyűlési képviselői munka. Az elmúlt hat évben - ezt a munkatársaim is tanúsíthatják - még nem volt olyan megkeresés, aminek ne próbáltunk volna meg eleget tenni, legalábbis első körben. Ha láttuk, hogy visszaélnek a bizalmunkkal, akkor ebből nyilván levontuk a megfelelő következtetéseket. De ha első alkalommal bejelentkezik hozzánk egy törvényesen működő hírportál, újság, tévé, rádió vagy bármilyen sajtó, annak igyekszünk az igényeit kielégíteni, és a rendelkezésükre állni.
Még ha egy olyan hírportálról is van szó, amely orosz propagandaoldal hírében áll?
Még akkor is, ha .ru-ra végződik. Olyan korban élünk, amikor a média és az általa megvalósított befolyásolás döntő jelentőséggel bír a társadalom formálásában. Csakhogy a befolyásolásnak, a propagandának ezt a módját minden oldal alkalmazza, ki így, ki úgy. A CNN és a BBC képes volt egy Irak elleni inváziót elindítani és legitimálni azzal, hogy elhitette a nyugati világgal, hogy Szaddam Husszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak. Egy ilyen világban azonban még jobban felértékelődik a törvény és a demokratikus intézményrendszer, köztük a nemzet biztonságát szolgáló intézmények szerepe is, amelyeknek a szólásszabadságot úgy kell garantálnia, hogy közben nemzetbiztonsági szempontokat is figyelembe vesz. Az nagyon rossz irányba vinne, ha egy országgyűlési képviselőnek kellene eldöntenie, hogy ki a számára kedvező és kedvezőtlen sajtóorgánum.
Ideális esetben egy képviselőnek mindenkivel szóba kell állnia, a titkosszolgálatoknak meg garantálnia kell a képviselő biztonságát, ha pedig – a sajtóban keringő pletykákon túl – bizonyítható, hogy egy portál egy titkosszolgálat befolyása alatt áll, vagy nemzetbiztonsági kockázatot jelent, jelentsék, a megfelelő hatóságok meg tiltsák be.
Ha viszont egy portál működik, bízzunk az emberek bölcsességében, hogy az információt a dezinformációtól, a hírt a propagandától meg tudják különböztetni.
Hogyan történt az első találkozó előtt a kapcsolatfelvétel?
Az asszisztensemet kereste meg a fényképen látható Sz. Gábor, bejelentkezett hozzám, mint a Hídfő újságírója és egy időpontot kért tőlem. Az asszisztensemet megkértem rá, hogy beszélje le az időpontot, helyszínnek az Európa Kávéházat javasoltam, mert az itt van elérhető közelségben.
Korábban úgy fogalmazott, hogy ragaszkodott a nyilvános helyszínhez.
Tisztában voltam vele, hogy ez nem egy szokványos megkeresés, hiszen egy anonim oldalról van szó. Egy megkeresés előtt általában én is felkészülök, utána járok annak, hogy az illető újságíró vagy portál milyen irányultságú, hátterű, milyen ideológiát képvisel. Ezt egy anonim oldal újságírója esetében nem tudom megtenni, éppen ezért úgy gondoltam, hogy egy külső helyszínre kérem a találkozót. Egyébként megjegyzem, gyakran kérek külső helyszínre találkozót, hiszen nekem is van igényem arra, hogy járjak egyet, ne mindig az irodámban fogadjak vendégeket.
Az első találkozóra több mint egy éve került sor, miről beszélgettek, miben maradtak ezután?
Nagyon érdekes beszélgetést folytattunk. Többnyire külpolitikai témák kerültek szóba, a belpolitika csak nagyon érintőlegesen. Az utóbbi időben a külpolitika olyan területté vált, amely nagyon sok részterülethez kapcsolódik, egyre hangsúlyosabban jelennek meg a klasszikus diplomáciától eltérő gazdasági, katonai összefüggések. Az ukrajnai vagy a szíriai válságnak megkerülhetetlen a katonai aspektusa, amiről – bevallom őszintén – kevesebb információm van, így keresem azokat lehetőségeket, ahol hozzáértő emberek véleményét kikérhetem és meghallgathatom ebben a témában. A beszélgetőpartneremnek pedig ez volt a szakterülete, én pedig nagy érdeklődéssel hallgattam.
Biztos, hogy a legjobb tájékozódási támpontot ezekben a kérdésekben egy tisztázatlan hátterű, viszonylag marginalizált hírportál állítólagos újságírója nyújthatja?
Most, hogy ilyen „ügy” keveredett ebből a történetből és a Fidesz propagandagépezete a bőnyi rendőrgyilkosság után mindent megtett, hogy a Jobbikot összefüggésbe hozza egy állítólag katonai puccsot, illetve Orbán Viktor ellen merényletet előkészítő terrorszervezettel, ami nyilvánvalóan az abszurditások netovábbja, biztos azt kellene mondanom, hogy tévedtem. De innen visszakövetkeztetni arra, hogy akkor mi lett volna helyes, szerintem hibás lenne.
Itt propagandaháború zajlik, és én azért óvatossággal kezelném ezeket az információkat. A Fidesz nyilvánvaló politikai célzattal használja fel azokat az információkat, amelyeknek a birtokába jut.
A találkozóból végül nem született sem cikk, sem interjú…
Nem szokott minden beszélgetésből.
Mi szükség volt akkor a második találkozóra és ott mi hangzott el? Annak hogy történt a kapcsolatfelvétele?
Az első beszélgetés végén, ami több mint egy éve volt, telefonszámot cseréltünk, majd fél évvel ezelőtt kerestük egymást, és ugyanitt találkoztunk.
Ki volt a kezdeményező?
Erre nem emlékszem pontosan. SMS-t váltottunk, felhívta a figyelmemet egy cikkre, ami a nemzetközi sajtóban jelent meg. Én pedig válaszoltam rá.
Mi volt az a cikk?
Egy külpolitikai cikk egy honlapon, amely tartalmazott egy nyilatkozatot tőlem, ha jól emlékszem. Ezután felmerült, hogy újra találkozzunk. Én meg beleegyeztem.
Ezen a második találkozón csak erről a bizonyos külpolitikai cikkről esett szó?
Nem, nem csak, általánosságban beszéltünk külpolitikáról.
Akkor sem jött szóba, hogy erről a beszélgetésről egy cikk vagy egy interjú készülne?
Nem. És nem is tartom furcsának. Sok olyan újságíró ismerősöm van, akikkel rendszeresen beszélgetek. Kíváncsi vagyok arra, hogy ők hogyan látják a világot, és csak beszélgetünk, de cikk nem születik belőle.
Ezzel a beszélgetéssel véget is ért a kapcsolatuk? Azóta beszéltek?
Azóta nem.
A mostani ügy kapcsán sem történt semmiféle kapcsolatfelvétel sem?
Nem.
A sajtó egy másik ügyben is összefüggésbe hozta a Jobbikot az oroszokkal. Egy elvileg egyszerű vízumkérelem a Vlagyimir Putyin főtanácsadójának számon tartott Vlagyiszlav Szurkov állítólagos emailfiókjában landolt, amit hackerek törtek fel. A levelezésben Szabó Gábor pártigazgató és Szaniszló Adrienn, a Jobbik-frakció külügyi munkatársának neve is felbukkan. Szintén állítólag a moszkvai Stratégiai Kommunikációs Központ (ASC) vezetője, Oleg Bondarenko továbbította a jobbikosok vízumkérelmét Szurkovnak. A központ neve ismerősen cseng?
Jó eséllyel ez az a szervezet, amely a donbaszi látogatásunkat szervezte, amikor választási megfigyelői feladatot vállaltam. De ennek most utána kéne néznem.
Úgy tudni, hogy a moszkvai Stratégiai Kommunikációs Központ külföldi szakértői között megtalálható a kémkedéssel vádolt Kovács Béla is. Egy újabb kapcsolódási pont.
Több mint két éve semmi konkrétumot nem tudunk a Kovács Béla ügyről. Roppant furcsa, hogy valakit azzal vádolnak meg EP-képviselő létére, hogy az oroszoknak kémkedik, utána pedig két évig jár-kel a nagyvilágban EP-képviselőként, és senki, még csak szükségét sem érzi annak, hogy ezt az ügyet sürgősséggel lezárja. Elég árulkodónak tartom. Erősen felsejlik a politikai, sőt geopolitikai motiváció. Ami a Szurkov-ügyet illeti, érdekes, hogy az Index pár nappal azután áll elő egy Jobbik lejáratását célzó cikkel, hogy egy maratoni hosszúságú portrécikket jelentet meg Vlagyiszlav Szurkovról. Félő, hogy a kutyának sem érte volna el az ingerküszöbét enélkül, Szurkov neve ugyanis még a jól értesült honpolgárok előtt is kevéssé ismert. Ezzel együtt többször elolvastam a hírt, de így sem jöttem rá, mi a szenzáció. Arról van szó, hogy Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója, funkciójából fakadóan élénk érdeklődést mutat különböző kampányesemények és választások iránt. Szeretett volna megnézni egy helyi, regionális vagy országos kampányt és választást Oroszországban, ennek érdekében pedig vízumot intéztünk neki. Azt azonban nem tudom megmondani, hogyan és miért került ez az email Oleg Bondarenkohoz, majd miért továbbította egy nem hivatalos emailcímre Szurkovnak.
Szabó Gábor az Indexnek küldött közleményében azt írta, hogy a feladatot rábízta Szaniszló Adriennre, de az ügyintézés részleteit nem ismeri. Az életszerű, hogy sem a pártigazgató, se Ön, mint Szaniszló Adrienn felettese semmit sem tud az ügyintézés módjáról? Senki nem kérdezte meg Szaniszló Adriennt?
Szaniszló Adrienn nagyfokú önállóságot mutatott számos feladat elvégzésében. És ez pontosan az a feladat, amit én is, vagy Szabó Gábor is jó szívvel hagyok rá egy munkatársamra, hiszen csak egy adminisztratív feladat elvégzéséről van szó. Be kell menni a nagykövetségre, annak is a konzulátusára, és a megfelelő okmányoknak az előterjesztésével vízumot kell kérni. Ez egy egyszerű, adminisztratív jellegű folyamat, amibe senki nem tud belenyúlni. Ennek megvan a hivatalos eljárási rendje, amitől még akkor sem térhetnek el, ha jó a nexus egy adott párttal, egy adott képviselővel, vagy egy adott emberrel. Ez egy szabályozott folyamat. Ezért nem is értem, hogy ez a levél, hogy kerülhetett oda, ahova került. Szaniszló Adrienn pedig már nem dolgozik a külügyi kabinetünkben, és nincs vele kapcsolatom.
Térjünk vissza az Ön találkozójára. Többször is kijelentette, hogy az Ön és a Jobbik ellen indított lejáratás valójában a Fidesz bosszúja titkosszolgálati eszközök felhasználásával, és a Népszavában megjelent kép nyomán elindult hadjáratnak köze lehet ahhoz, hogy a kormány számára kínos Pharaon-üggyel többször is foglalkozott.
Nem az a kérdés, hogy Gyöngyösi Márton miről tárgyalt egy nyilvános helyen Sz. Gáborral. Hanem az a kérdés, hogy ezt a felvételt ki készítette, ki ült rajta egy évig, hogyan juttatta el a megfelelő sajtóorgánumhoz, és ez miért most jelenik meg? Meggyőződésem szerint itt sem az időzítés, sem a felvázolt összefüggések nem véletlenek.
Az Európa Kávéházba az országgyűlési képviselők előszeretettel szerveznek találkozókat. Nem túl életszerű, hogy egy járókelő készítette ezt a képet, egy évig tartogatja, utána meg hirtelen felindulásból elküldi a Népszavának, pont azután, hogy három műfajban is foglalkoztam Orbán Viktor és Ghaith Pharaon kapcsolatával, illetve a Belügyminisztérium felelősségével és mulasztásával, a parlamentben pedig készülünk az Alaptörvény-módosítására. Ez kizárólag a titkosszolgálatok információit aljas módon felhasználó politika műve lehet, ami – megjegyzem – a Rákosi rendszerbe belefért, de egy jogállam nem működhet így.
A Fidesz küldte Önre a titkosszolgálatot?
A legvalószínűbb, hogy a beszélgetőpartneremet figyelték meg és a munkaköri kötelességének tett eleget az, aki ezt a képet elkészítette. A jelentéseket vélhetően elküldte a megfelelő helyre, de nem azzal a szándékkal, hogy nekem ártson, hanem mert a munkáját végezte. Magyarországon azonban a politika - a demokratikus jogállamban példátlan módon - gyakran felülírja a szolgálatok működését. Volt már erre számtalan példa. Utoljára 2010 előtt, a Gyurcsány-Bajnai kormány idején próbálta meg a hatalom a Jobbikkal szemben felhasználni a titkosszolgálatokat, próbálták rátolni a cigánygyilkosságokat, majd kiderült, hogy a katonai biztonsági szolgálat is érintett az ügyben. Most a Pharaon-ügy kapcsán is felmerül kérdésként, hogy a szolgálatok vagy nem tudják, kicsoda Ghaith Paharon, vagy pedig tudják, megteszik a megfelelő lépéseket, de a hatalom és különösen annak feje, Orbán Viktor elfekteti, lenyeli ezeket az információkat, és a saját gazdasági érdekeik, illetve a pénzügyi haszonszerzés szempontjából szemet hunytak felettük. Maffia ez, aminek Orbán a feje. Persze az is lehet, hogy egy tragikus hős, akit megtéveszt és félrevezet a környezete, de ez nem valószínű. A bőnyi gyilkosság esetében szintén több a kérdés, mint a válasz. Nem tudták a szolgálatok, hogy kihez mennek ki házkutatásra? Miért szállt ki felkészületlenül a rendőrség, miért nem a TEK ment ki? Kinek a felelőssége Pálvölgyi Péter nyomozó halála? Azt még a Fideszről sem merem feltételezni, hogy a politikai ellenfeleivel való leszámolás céljából képes lenne egy bőnyi tragédiát megrendezni, vagy legalábbis felhasználni a Jobbik-MNA kapcsolat mítoszának elhintése érdekében, és hogy ehhez előre „betárazta” volna a rólam, illetve Vona Gáborról készült „kompromittáló” képeket.
Kiderült az igazság a rendőrgyilkos Győrkös István és Áder János rokoni kapcsolatáról
A bőnyi rendőrgyilkosság után, amely során Győrkös István, a Magyar Nemzeti Arcvonal alapítója lelőtte a Nemzeti Nyomozó Iroda főnyomozóját, ismét felerősödött az a kilencvenes évek óta terjedő pletyka, hogy Áder János köztársasági elnök rokoni kapcsolatban állhat Győrkössel.
A sajtónak kijelentette, hogy a titkosszolgálatnak figyelmeztetnie kellett volna Önt. Belement egy olyan találkozóba, amelyről azért tudta, hogy nem szokványos megkeresés. Most mégis a titkosszolgálaton kéri számon?
Az Országgyűlés Külügyi Bizottságnak alelnökeként kötelező nemzetbiztonsági átvilágításon estem át tavaly márciusban, így védett személy vagyok. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy olyan emberrel ülök le tárgyalni, aki az orosz titkosszolgálatoknak dolgozik, vagy egy katonai hatalomátvételt előkészítő katonai kiképzőtiszt, esetleg Orbán Viktor meggyilkolására készül, akkor a szolgálatoknak kötelessége lett volna engem erről tájékoztatni. Nekem ugyanis nincs eszköz a kezemben arra, hogy ezt hatékonyan kivédjem, ezért vannak a szolgálatok, és ezért vagyok többek között én is egy törvény alapján nemzetbiztonsági átvilágításnak alávetve.
Volt már olyan, hogy egy találkozója miatt kapott visszajelzést a szolgálatoktól?
Nem, soha. De most kapcsolatba léptem az Alkotmányvédelmi Hivatallal, és kértem a segítségüket ebben az ügyben. Úgy látom, semmilyen kockázatot nem jelentett az, hogy leültem kávézni egy nyilvános helyen és külpolitikai kérdésekben beszélgettem Sz. Gáborral, attól függetlenül, hogy ők megfigyelés alatt tartják. A probléma ott kezdődik, ha a politika visszaél a szolgálatok információival, és politikai célokra használja fel. Adott esetben ellenem, illetve rajtam keresztül a pártom ellen.