Magyarország! Méghozzá magasan! 32 000 szavazattal, amely bőven több mint négyszerese az utánunk következő második helyezettnek. Nevezetesen legjobb európai barátaink, a lengyelek követnek minket 7000 körüli szavazattal.
Micsoda lelkesedés! Van itt egészséges hazaszeretet, kérem, csak kell, min fellobbanjon, hogy felszínre kerüljön!
Az Európa-bajnoki pótselejtezőre való sorsolás előtt a velünk történő megmérkőzésre esélyes szlovének, írek, dánok és norvégok közül egyedül a norvégok fogalmazták meg arra vonatkozó vágyukat, hogy velünk mérkőzzenek meg. „A legtöbb esélyünk egyértelműen Magyarország ellen lenne” - mondta a 83-szoros norvég válogatott Kjetil Rekdal. Nem éppen a leglovagiasabb hozzáállás. Micsoda fintora a sorsnak! Érdekes, még a szurkolóik is cserbenhagyták őket a mérkőzés utolsó 6 percében, néhányan ugyanis az esélytelenek nyugalmával kivonultak az arénából (ráadásul még az utolsó góljuk előtt).
Milyen jó, hogy nekünk volt egy Berzsenyink, aki a kevélység veszélyeire figyelmeztetett bennünket:
„Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik,
S egy gyenge széltől földre teríttetik!”
/Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz/
Tartsuk is ehhez magunkat, abban segítsen minket a Magyarok Istene!
És egyébiránt pedig: HAJRÁ MAGYAROK!