A számok és a tények azonban makacs dolgok. Az alapján, hogy hány hetet kell gürizni egy állampolgárnak az Apple telefonjáért, a világ 77 nagyvárosából
Budapest mindössze a 65. helyen futott be.
Az, hogy Zürich végzett az élen, nem akkora meglepetés. A svájci fővárosban egy heti munkával (nagyjából 38 ledolgozott munkaórával) összegyűjthetjük a készülék árát, míg Genfben ehhez 47 és fél, Los Angelesben pedig 50,6 órát kell gürizni.
Ehhez képest Budapesten egy iPhone-ért 399 munkaórát kell lehúzni.
Az sem akkora etwas, hogy Luxemburg Bécs és Berlin is simán köröket ver a magyar fővárosra az iPhone-indexen, de például São Paulo, Panama City vagy Peking elsőbbsége már inkább szomorú meglepetés, mintsem kőbevésett evidencia.
A fejlett ázsiai városokban rosszabb esetben is harmad-negyed annyit kell dolgozni egy iPhone-ért, mint nálunk, de ami még ennél is elkeserítőbb, hogy a régiós országok fővárosaiban is sokkal kevesebb munkával össze lehet hozni a készülék árát.
Budapest ezen a szinten csak egy fővárost köröz le stabilan:
Kijevet. Igen, a háború és permanens gazdasági válság által sújtott Ukrajna fővárosát, ahol több mint 708 munkaórát kell robotolni egy telefonért. Nem kérdés, a magyar kormány kihúzhatja magát.
Igaz, hogy az UBS nem az átlagjövedelmet vette alapul a vizsgálódás során, hanem 15 kiválasztott szakma esetében nézte a kereseteket, illetve a G7 arra is rámutat, hogy nálunk elég drága mulatságnak számít az Apple készüléke. De a portál rámutat, hogy itthon ég egy Big Mac-ért is jóval többet kell pedálozni, mint akármelyik nyugati nagyvárosban.
Határozottan örülhetünk, hogy a hamburgerért legalább nem kell vészesen többet melóznunk, mint egy kijevi polgárnak: ott 67, míg Budapesten 55,6 munkaperc alatt jön össze a zsíros harapnivaló.