Májusi köszöntők, magyar hagyományok

Aki kiment a kúthoz és megmosakodott benne, az nemcsak megszépült, hanem egész évben egészséges maradt.

A régi öregek azt mondogatták, hogy a májusi eső aranyat ér. A májusi hó pedig olyan ritka volt, hogy abban különösen tanácsos volt megfürödni az eladósorban lévő lányoknak, hogy megszépüljenek. Ahol nem esett a hó, ott gyógynövényekből (zsálya, üröm, petrezselyem, torma) italt főztek és azt fogyasztották, hogy egészségesek maradjanak. A magyar közösségekben elterjedt szokás volt, hogy aki kiment a kúthoz és megmosakodott benne, az nemcsak megszépült, hanem egész évben egészséges maradt.

Ősi szer emléke

A régi feljegyzésekben egy különleges szokás is megmaradt: a helyi közösség tagjai tűz köré tartva szert rendeztek. Ennek bizonyos elemei a magyar népmesékben köszönnek vissza. A jászói és a sajóvölgyi legények május elején, egy erdőbeli tisztáson este nagy tüzet raktak, köré gyűlve nótáztak és táncoltak. Ezen a szeren idegen nem vehetett részt. Különös mulatság volt, mert éjfélig csak bús énekek szóltak, azt követően pedig víg, pajkos nóták kerültek sorra.

Zöld ágak kultusza

A régi falusi közösségek egyik legismertebb tavaszköszöntő szertartásai közé tartozott a zöld ággal való határkerülés. Sok helyen úgy kerülték meg a falut, hogy közben zöldellő ágakat vittek magukkal, ezzel akarták biztosítani a termékenységet a helyi közösségnek. Sok helyen május elsején bodzát tűztek a ház elé, hogy azzal elriasszák a boszorkányokat.

Májusfát régen nemcsak a szerelmesek állítottak, hanem az egész közösség is állított egy nagyot a központban, általában a községháza vagy a helyi kocsma elé. Arra ételt és italt raktak, majd szalagokkal feldíszítették. Hasonló díszítésű fákat láthatunk a dél-szibériai burjátoknál, valamint a tatár népeknél, akik ilyen színes szalagokkal díszített fáknál tartották szereiket, ahol áldoztak az ősöknek és a helyi szellemeknek.

A magyar májusfa állítók sem elégedtek meg a nyírfa feldíszítésével, hanem régen ügyességi feladatot is kiötlöttek, ami talán még a táltos hagyományból eredt. A fára aggatott élelmet le kellett hozni a fáról, amire csak a legügyesebb legények voltak képesek. A legügyesebb fejszével lépcsőt vágott a fába, úgy mászott fel rá, és egyesével leszedte az ételeket, amelyet hatalmas esti mulatság közepette közösen elfogyasztottak.