A holokauszt már kötelező egyetemi tananyag, a GULAG-ról és Recskről is hallott már mindenki, akinek legalább egy érettségije van. A határon túli magyarság ellen elkövetett vérengzések nagy része azonban a mai napig a homályzónába tartozik az átlagember számára. A '44-ben lemészárolt délvidéki magyarokról tudnak a legtöbben, aránylag széles körben ismert a Maniu-gárdisták erdélyi őrjöngése is ugyanezekben az időkben. A felvidéki magyarok megpróbáltatásairól szinte mindenkinek a Benes-dekrétumok ugranak be - holott a csehszlovák hadsereg kezéhez is rettenetesen sok magyar vér tapadt, és brutalitásban semmivel sem maradtak le jugoszláv és román társaiktól. Szombaton az ő áldozataikra emlékeznek a mészárlások egyik színhelyén.
"Az áldozatokkal szembeni hetvenéves tartozásunkat rendezzük most" - jelentette ki Dunajszky Géza közíró, a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság tagja a megemlékezést bejelentő sajtótájékoztatóján hétfőn Pozsonyban.
Elmondta: a megemlékezést tavaly nyáron kezdték szervezni a Csemadok (a felvidéki magyarság legnagyobb kulturális-közéleti szervezete) ligetfalui alapszervezetének segítségével. Akkor indították el azt a közadakozást is, aminek eredményeképpen sikerült összegyűjteni az emléktáblára szükséges anyagiakat is.
A gyászos események idején még önálló Pozsonyligetfalu 1946 óta Pozsony egyik kerülete.
Az emléktáblával azokra a német és magyar civil áldozatokra akarnak emlékezni, akiket 1945. június 20. után a csehszlovák hadsereg 17. gyalogezredének katonái etnikai tisztogatás keretében gyilkoltak le a katonai elhárítás által felügyelt ligetfalui internálótáborban és annak környékén. A több szakaszban zajló tömegmészárlásnak eddig fellelt dokumentumok bizonysága szerint
legkevesebb 530-an, ám becslések szerint valószínűleg több ezren estek áldozatául, nők és férfiak vegyesen, de idősek és még csecsemő korú gyermekek is.
A tragédiasorozat áldozatai legalább hat tömegsírban nyugszanak.
Aki nem ért szlovákul...
A ligetfalui tömeges kivégzéseket ugyanaz a Prágából odavezényelt 17. gyalogezred hajtotta végre, amelynek tagjai 1945 júniusában a csehországi Prerov határában 265, bányászmunkákról hazafelé tartó németet és magyart, köztük 71 gyermeket végeztek ki egy éjszaka leforgása alatt. "A végrehajtást a Benes-dekrétumokra hivatkozva Karol Pazúr, az ezred vizsgálótisztje és a pozsonyi Bedrich Smetana, eredeti nevén Friedrich Smitzer ideológiai tiszt rendelte el azután, hogy a családokat megfosztották értékeiktől" - idézte fel a tragédiát Dunajszky Géza.
A hazatérők egy másik csoportja csak annak köszönhette a megmenekülését, hogy a 17. gyalogezred katonáinak elfogyott a lőszere, ezért Pazúr és Smetana parancsára a csoportot továbbküldték a ligetfalusi táborba, ám a vonat – megtagadva a parancsot – nem állt meg Pozsonyligetfalun, a mozdonyvezető áthajtott velük az akkor még Magyarországhoz tartozó Oroszvárra.
Ugyanez a katonai egység felügyelte a Pozsonyligetfalun létrehozott internálótábort, ahová pozsonyi és környékbeli kitelepített németeket és magyarokat zártak,
sok esetben csupán azon az alapon, hogy nem értettek jól szlovákul, és ezért gyanúsnak minősültek.
A csecsemőket is
Az internáltak, majd kivégzettek között nők és gyerekek egyaránt voltak; nem egyszer teljes családokat irtottak ki.
"A csecsemőket az egyik kezükkel a levegőbe emelték, úgy lőtték agyon őket"
- idézte Dunajszky Géza a szörnyűségek egyik szemtanújának egy későbbi - a vérengzésekkel nem közvetlenül összefüggő - perben tett vallomását.
Dunajszky Géza, aki Szabó Józseffel, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tanácsosával együtt néhány éve közösen kezdte el a ligetfalui vérengzések történetének feltérképezését, elmondta: a ligetfalui táborba bejáró orvos vallomása szerint 1945 augusztusában a tábornak már 2900 lakója volt. Napi rendszerességgel folytak a kivégzések, így feltételezhető, hogy az áldozatok száma jóval magasabb volt, mint ahogy azt egyelőre bizonyítani lehet.
Bűn bűnhődés nélkül
A tömeggyilkosság ügyében 1946-ban vizsgálat indult, melynek során Karol Pazúrt 20 év börtönbüntetésre ítélték - ám amnesztiával már 1953-ban kiszabadult. Későbbi sorsa ismeretlen, van olyan forrás, amely szerint az áldozatok hozzátartozói bosszút álltak rajta, mások úgy tudják, kivándorolt Izraelbe. Bedrich Smetanát - valószínűleg kiváló szovjet kapcsolatai miatt - soha nem vonták felelősségre véres tettei miatt.
A Pozsony-ligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság által szervezett, megemlékezéssel és ökumenikus imával egybekötött emléktábla-avatást június 20-án délelőtt rendezik, a pozsonyi D2-es autópálya Rajka felé vezető szakasza mellett lévő egykori BS6-os katonai erőd előtti téren.
A mostani emléktábla-avatás az első lesz azoknak a sorában, amelyeket a szervezők a Pozsonyligetfalun magyarok és németek sérelmére elkövetett vérengzéssorozat helyszínein az áldozatok emlékére meg akarnak valósítani. Terveik szerint a megemlékezések sorát 2020-ban egy emlékmű felállításával szeretnék lezárni.