Kezdjük azzal, hogy a Roma Sajtóközpont a nő elmondását
evidens tényként
osztotta meg, hiszen egyetlen percre sem merülhet fel, hogy esetleg a sztori egy-egy eleme nem egészen úgy történt, ahogy ő elmeséli. Pedig kételkedésre pusztán a józan ész alapján is lenne ok.
A konfliktus állítólag abból bontakozott ki, hogy a hölgy kétéves kisfia ugrált az ülésen, majd, amikor le akartak szállni, egy "két méter magas, 100 kilós" férfi rájuk rontott azzal, hogy
"töröld le, te rohadt cigány erre neveled a gyerekeidet".
Erre rátromfolt egy másik utas, azt ordítva, hogy "ezért utálják a cigányokat".
A nő erre
"egyszerűen nem tudott mást tenni" és felé köpött.
A férfi válaszul belé rúgott.
A történet eddig valljuk be, simán hihető. A budapesti tömegközlekedés mindennapjaiba sajnos tökéletesen illeszkedik, hogy egy idegbeteg utastársunk egy kétéves gyerek rosszalkodásán kattanjon be. Mint, ahogyan az is, hogy a megtámadott fél is legalább ekkora prosztó legyen, és egy csulán kívül más válaszreakció ne is jusson eszébe.
A történet akkor kezd el szépen lassan elemelkedni a valóság vélhető talajáról, amikor leszállnak a metróról. A nő szerint ekkor a korábban a vitához veretes cigányozással hozzászóló férfi, "amikor senki nem látta" pofon vágta. Az eset 11 óra magasságában történt a Klinikáknál. Hogy egy pofont ebben az időpontban egy forgalmas állomáson
hogyan lehet stikában, észrevétlenül kivitelezni,
az már eleve kellemetlen kérdés. Ám a java csak most jön!
A hölgy azt állítja, ezek után azonnal hívta a rendőrséget. A sztori azon a ponton fordul át végképp horror-fantasyba, amikor a nő azt állítja: ahogy a telefonban a rendőrségi diszpécser meghallotta a nevét - Lakatos - gúnyosan úgy válaszolt:
"Lakatos, mi más? Tipikus cigány."
Tehát, ha jó humanistaként és antirasszista harcosként teljes szívünkből fel akarunk háborodni az eseten, akkor azt kell elhinnünk, hogy egy hatósági személy lakossági bejelentés felvétele közben rasszista megjegyzéseket tesz. Méghozzá látatlanban egy olyan vezetéknév apropóján, amelyet sok ezer nem cigány család is visel. Mindezt egy
rögzített telefonbeszélgetés
közben, amely bármikor visszahallgatható, bizonyítékként felhasználható. Én biztos vagyok benne, hogy létezik jobb meló is, mint a yardon ülni a készülék mellett - de ennyire azért aligha akarja bárki is kirúgatni magát.
Persze a fentiek nem fogják meggátolni a hazai nyilvánosság liberális szektáját hogy készpénznek vegyék a cigány hölgy minden egyes szavát, (A Milla sietett is egyből megosztani a bejegyzést) hiszen "ez egy ilyen bunkóparasztnáci ország". Mint, ahogy bőven lesznek olyanok, akik az egészből semmit se hisznek majd el, mert "a cigányok úgyis mindig hazudnak", vagy épp helyeselni fogja a metrón ordibáló férfi őrjöngését, hiszen "ezek csak ebből értenek".
Ez egy tipikusan olyan sztori, amiből
mindenki annyit hisz el, és annyit szűr le, amennyit látni, hallani, érzékelni akar a világból.
És nem mellékesen: amivel igazolni tudja saját paranoiáit, előítéleteit és fóbiáit. Pedig valójában az égvilágon semmi más nem történt mint, hogy két (három) ember
irtózatosan bunkó módon viselkedett egymással
és egy metrónyi emberből nem volt senki, aki rájuk szólt volna. Ebben a sztoriban ez utóbbi az egyetlen igazán fontos információ. És ez az egyetlen, ami valóban szégyenletes és szomorú.