A klímaváltozás annyiban demokratikus, hogy azok is megfizetik az árát (előbb-utóbb mindenképp), akik amúgy nem hisznek abban, hogy a földi környezetünk, és természetesen vele együtt a civilizációnk is gyökeresen meg fog változni a következő néhány évben. Az viszont érdekes kérdés, hogy ki fizeti meg ennek az árát, pontosabban kinek kell megfizetnie azt.
A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) vezetője, Gyuricza Csaba jelentette be ma az állami csatornán, hogy a szakmai háttérintézmény kénytelen országjárásba kezdeni, hogy valahogy csökkenteni lehessen az aszálykárokat - amelyeket még szerinte sem lehet kivédeni, csupán mérsékelni.
Ahogy arról beszámoltunk, Pintér Sándor április 1-től az egész ország területén tartósan vízhiányos időszakot állapított meg, és visszamenőleg, illetve a következő évre is kibővítette az öntözési időszak hosszát. S hogy mit jelent a valóságban a vegetációs időszak elején érkező aszály?
Egy 200 milliárdos veszteség azért már jelentősnek nevezhető, és mivel az élelmezésünkről van szó, ezt a számlát közösen kell kipengetnünk.
És hogy mennyi lesz a végösszeg? Jó kérdés, hiszen még csak áprilist írunk – előttünk a nyár.