A Magyar Orvosi Kamara (MOK) honlapján olvasható egy összefoglaló a realitás projekt keretében, mit is érdemes tudni az intenzív terápiás osztályokról.
Az összefoglaló alapvetésekből indul ki, miszerint:
- egy ágy nem lesz intenzív terápiás ágy attól, hogy – fogalmaznak – betoljuk egy „Intenzív osztály” feliratú ajtó mögé;
- a szakképzett szakápolókból már a járványt megelőzően is hiány volt;
- az „intermedier osztályok”, „step down unit”-ok, subintenzív ellátó helyek a legtöbb helyen már szintén a járvány előtt is hiányoztak.
A járvány pedig mindezen problémákat sokszoros hatványra emelte. Kitértek továbbá arra, mik a meglévő pozitívumok, azaz:
- lélegeztetőgép,
- egyéb intenzív terápiás eszközpark,
- betegágy melletti monitorozás eszközei,
- enni és innivaló a személyzetnek,
- bajtársiasság.
Összegyűjtötték azt is, mik a potenciálisan javítható negatívumok, vagyis azok, amikből kevés van, rohamosan fogynak, vagy utánpótlásuk bizonytalan, ezek:
- védőfelszerelések,
- központi monitor- és videórendszerek,
- gyógyszerek.
S vannak negatívumok, amik nincsenek, egyhamar pedig nem is pótolhatók:
- elég intenzív terápiában jártas szakember, nővér, orvos.
Egy ITO-s szakember évekig képződik, majd további hosszú évek alatt szerez rutint, tapasztalatot. Egyszerűen nem pótolhatóak napok-hetek alatt gyorstalpaló tanfolyamokon. Minden más probléma lényegében ebből az egyből következik.
A beszámolóban olvasható többek között az is, hogy szakápolóból végképp nincs elég, az arányok pedig már most hasonlóak mindenhol: átlagosan egy szakképzett ápolóra 6-10 intenzív osztályos, akár lélegeztetőgépen lévő beteg esik, a melléjük rendelt, de ITO ápolásban járatlan személyzet létszáma változó. Jelentős különbségek vannak azonban mind az átvezényelt személyzet, mind a betegek eloszlásában, melyek mögött nehéz mögöttes logikát találni, írják.
Összegezve a visszajelzéseket, az ellátás a legtöbb COVID ellátásra berendezett intenzív osztályon már most is erősen kompromisszumos, derül ki a beszámolóból. Ezt úgy kell elképzelni – részletezik –, hogy a reggel vizitelni induló szakorvos délutánra végez a rábízott betegek gépeinek beállításával, gyógyszerelésük elrendelésével, ha hirtelen esemény nem szakítja meg a folyamatot.
A szakdolgozók, illetve a további kisegítő személyzet létszáma épp, hogy elegendő a gyógyszereléshez, tápláláshoz, légutak tisztán tartásához. A nagy emberigényű beavatkozásokra (betegek forgatása, kimenetelt javító hason fekve lélegeztetés) alig marad kapacitás. Az ápolás erőforrásainak elégtelensége miatt sérülnek a sterilitás szabályai és gyakorivá válnak a veszélyes kórházi fertőzések, írják.
Javaslatok
Meglátásaik szerint erős megfontolásra javasolják az intenzív osztályos ágyak számának jelenleg kiépült szinten való befagyasztását, a meglévők mellé a szakszemélyzet biztosításának megkísérlését racionális átvezénylések, valamint a meglévő személyzet megóvása révén.
A szakszemélyzet mellé (semmiképpen sem helyett) javasolják továbbá más szakterületekről orvosokat, ápolókat, akár önként jelentkező orvostanhallgatókat bevonni (betegmozgatás, egyszerűbben megtanulható, felügyelet mellett végezhető feladatok, adminisztráció) a további intenzív terápiásnak szánt ágyak jelentős részén intermedier ellátó osztályok kialakítása mellett.
Ezeken túl tanácsolják a MOK munkacsoportja által még áprilisban elkészített etikai ajánlás bevetésére való felkészülést minden potenciálisan túlterhelődő, COVID betegeket ellátó kórházban.