Mikor kezdtél versenyezni? Mi volt a motivációd a legelején?
2004-ben kezdtem a gokartversenyzést, igazából beleszülettem az egészbe, mert nekem faterom is autóversenyzett. Mindig az volt a célom, hogy követem az ő példáját. 2008-ban ültem először autóba, ez azért számított nagy dolognak mert akkor 13 éves voltam, a csapattársam meg 12. Nekünk még pszichológiai vizsgálaton, meg minden hasonlón kellett átmenni, hogy beülhessünk az első versenyautónkba – azzal versenyeztem három évet, akkor lettem először magyar bajnok, 2010-ben.
Ez milyen kategóriában volt?
1600-as kategória volt, ebben a szakágban nincs külön felnőtt vagy gyerek kategória. Egy Ford Fiestával versenyeztem, azzal lettem bajnok, aztán átültem egy 2000-es Alfa Romeoba, azzal második lettem a bajnokságban. 2012-ben lett meg az első olyan SEAT, amivel egy évvel később már az Európa-bajnokságon is szerepeltem. 2013 volt az első zengős év.
Hogyan kerültél a Zengő Motorsporthoz?
A nemzetközi versenyzést ott kezdtem. Igazából amikor már bekerül az ember ebbe a magyar autósportos közegbe – Magyarország nem nagy ország – ismer mindenki mindenkit. Így onnantól már nem annyira elérhetetlen ez a dolog, mint egy olyannak, aki még soha nem versenyzett. Megvolt a célunk, hogy szeretnénk kint versenyezni, ők pedig akkor indítottak el egy Zengő Junior Team nevű csapatot, úgyhogy beleillettem az egész képbe. Ehhez kell egy szponzori háttér, ezt megpróbáltuk összeszedni és így indultunk el.
Ha jól tudom a rallyzásba is belekóstoltál a túraautózás mellett. Ez az ötlet honnan jött és milyen volt?
Az elsőn azért indultam – a Szilveszter Rallyn – mert télen, az uborkaszezonban nekünk elég nagy kihagyás van, ez a verseny meg pont tél közepén van. A támogatóknak nagyon jól jött, hogy még olyankor is tudtam vinni a matricákat. Utána megtetszett az egész, meg praktikusabb is volt, hogy nem azt kell mondani a szponzoroknak, hogy fél évig nincs semmi megjelenés, maximum a média. Most már a harmadik Szilveszter Rallymon vagyok túl. Mindig más autóval mentem, de mindig Mitsubishi EVO-val. Később is szeretnénk majd indulni ott.
Máshol is versenyeztél ezeken kívül?
A túraautóval megyünk a hegyen is, de a hegyi versenyzés egy másik szakág. Én mátrai vagyok, ott van egy elég híres pálya, ahol régen még Európa-bajnoki futam is volt, ez tavaly feléledt, kapott egy új aszfaltcsíkot aztán rendeztek rajta egy versenyt, amit meg is nyertem a SEAT-tal. Idén is szeretnék rajta indulni. Úgy néz ki, hogy nemzetközi mezőny lesz, ahol egy pályaautóval nem tudok nyerni. Jó dolog volt, hogy megnyertem, de nem voltak annyira komoly hegyi autók. Egy komoly hegyi autó 600-800 lóerő – ezzel nem tudom felvenni a versenyt. Szeretném, hogy újra nagy versenyek legyenek nálunk.
Tanulsz is a versenyzés mellett. Milyen szakon?
Igen, a Budapesti Metropolitan Egyetemen, kereskedelem- és marketing szakon.
Ez annyira azért nem kapcsolódik a versenyzéshez.
Úgy volt, hogy most kettő irányba mehettem volna: valamilyen műszaki dolog, amihez annyira nem éreztem magamban erőt, hogy végigcsináljam. A másik meg az, hogy a szponzorkereséshez ugyanúgy jól jön egy marketinges tanulmány.
Mikor végzel?
Még egy félévem van.
És miről írod a szakdogád?
Mobileszközök az autóiparban. Ezt az egyetlen autós témát találtam az egész suliban.
Akkor azért van egy kis kapcsolódás. Dolgozol is, vagy a versenyzés a főállás?
A meló is az autókhoz kapcsolódik, egy élményautóztatós cégnél vagyok főinstruktor. Azzal foglalkozom, hogy ilyen-olyan sportautókra befizetnek emberek és akkor tudják vezetni, vagy mi visszük őket. Gondolom ismerősen cseng a Meglepkék vagy az Élménypláza, ilyen kuponos oldalakon megveszik az ügyfelek, mi alvállalkozói vagyunk ezeknek az oldalaknak.
A Hungaroringen csináljátok?
Hungaroring, Euroring, Kakucs Ring, éppen ahova megszervezzük és meg van hirdetve az esemény.
Visszatérve a versenyzéshez. Mennyire volt nagy ugrás a nemzetközi versenyzés az itthoni bajnokságok után?
2012-ről 2013-ra volt egy nagy ugrás, akkor még talán azért is, mert nem ment annyira az angol, ott pedig minden angolul volt a versenyzői eligazítástól kezdve, az interjúk, minden. 2013-ban kezdtem a nemzetközi versenyzést, most viszont már 2017 van, most már országos bajnokin lenne fura menni. Ott kevés az autó és nincs néző.
Milyen viszonyban vagy a többi Zengő Motorsport versenyzővel? Baráti társaság, vagy csak versenyzői kapcsolat?
Danival elég jóban vagyunk (Nagy Dániel, WTCC versenyző – a szerk.), Ficza Feri az egyik legjobb barátom (Ficza Ferenc, korábbi WTCC, jelenleg TCR versenyző – a szerk.). Az elején mondtam, hogy mikor 13 évesen kezdtem, volt egy 12 éves csapattársam, ő Ficza volt. Vele vagyunk a legszorosabb kapcsolatban. Szabó Zsoltival idén találkoztam először, ugye csapattársak vagyunk, rendes srác. Aurélien Panissal (a Zengő Motorsport WTCC versenyzője Nagy Dániel mellett – a szerk.) még nem nagyon beszélgettem, ő teljesen semleges. A másik csapattársam György Anett – egyébként ő is a Metropolitanre jár – vele is tök jóban vagyok, régóta ismerem.
Monzában kezdtétek a szezont, 4. és 5. hely. Mennyire vagy elégedett az eredménnyel?
Maga a verseny nem volt rossz, de egy harmadik hely azért benne volt. A rajtot nagyon elrontottuk, vagyis inkább félig az autó. Rá kell jönnünk, hogy mi volt a gond. A két Honda sokkal erősebb a mezőnyben, azzal nem tudom, hogy mit fogunk kezdeni. Az a lényeg, hogy van a TCR, ahol ugyanúgy mennek, ugyanilyen fajta autók, csak sokkal kiegyenlítettebb az egész a pluszsúlyos rendszer miatt. Nálunk is van ez, csak kicsit máshogy, így a Hondák előnyben vannak. Meglátjuk, hogy hogy alakul a bajnokság, lesznek olyan pályák is, ahol talán annyira nem jön ki, hogy erősebbek.
Mi a cél a bajnokságban? Dobogós hely ismét?
Úgy jöttem neki az évnek, hogy jó lenne megnyerni, vagy második helyezés, hogy jobb legyen, mint a tavalyi . Így, hogy ennyire erős ez a két Honda, meglátjuk, hogy kapnak-e pluszsúlyt, vagy a nyakukra tudunk-e nőni. Az a minimum, hogy szeretnék megint harmadik lenni, de ha úgy alakul, akkor kicsikét előrébb is jó lenne jutni.
Mi lehet a következő lépés a karrieredben?
Mindig a bajnokság végén nézzük meg a lehetőségeket. A WTCC (túraautó-világbajnokság- a szerk.) annyira drága, hogy nem tudom, hogy az reális következő lépcső-e. A TCR-ben szívesen mennék, mostanában az az egyik legjobb túraautó-bajnokság. Nem az FIA szervezi, és jelenleg annyira sok versenyhétvégéjük van, hogy a mi szponzori hátterünkkel nem tudnánk finanszírozni. Ugyanannyiba kerül egy-egy verseny, mint nekünk az Európa-bajnokságon, csak az Eb hat verseny, ott meg van 10-en valamennyi.
Mi a végső cél?
Konkrét bajnokságot nem mondanék, inkább azt, hogy minél többet tudjak versenyezni, minél idősebb koromig tudjak versenyezni. Szerezni egy olyan nevet, elismertséget magamnak, amit azután is tudok használni, miután abbahagytam a versenyzést. Nincs konkrét cél, csak menni előre.
Milyen érzés volt a belvárosban, hatalmas közönség előtt bemutatózni?
Nyilván nagyon jó érzés, hasonlón mentünk már Portugáliában. Ott is ugyanúgy meg vannak őrülve az emberek az autósportért. Külföldiek is szokták egyébként mondani, hogy Magyarország az egyik legnagyobb európai nemzet az autósportban, mi vagyunk a legjobban megőrülve érte. Jó volt, hogy megmutathattuk a technikákat, úgy, hogy még csak a Hungaroringre sem kellett kijönniük a nézőknek. Tök más érzés ott körözni a versenyautómmal, ahol egyébként csak az utcaival szoktam menni. A másik pedig, hogy egy térben voltunk a DTM, NASCAR, és F1-es autókkal. Nagyon jó érzés volt a Formula-1-es autók mellett állni.
A Hungaroring következik az ETCC-ben. Plusz motiváció a hazai futam?
Plusz és mínusz egyaránt. Nagyon nagy motivációt ad, hogy a hazaiak előtt mehetsz, de van benned egy plusz teljesítési és megfelelési vágy is. Ezt meg kell tanulnom majd levetkőzni, hogy pozitív energiákat nyerjek ki belőle. Nem volt még lehetőségem így hazai közönség előtt menni. A hétvége után el tudom majd mesélni, hogy milyen volt.
Van valamilyen mentális felkészülés egy versenyzőnek?
Olyan edzésekre szoktunk járni, amik direkt autóversenyzőknek vannak kifejlesztve. Fejlesztjük a reflexeket, a türelmet, hogy ne zökkenjünk ki, vagy ha idegesek vagyunk hamar le tudjunk nyugodni. Valamilyen szinten habitustól is függ ez.
Mit csináljak, ha túraautó versenyző szeretnék lenni?
Ez elsősorban pénzkérdés. Ha a pénzt kizárjuk, akkor kezdjünk el szimulátorozni. Időről-időre szoktak feltűnni szimulátoros tehetségkutatók, ahonnan van lehetőség legalább oda eljutni, hogy kipróbálja magát az ember.
Milyen szériákat követsz nézőként?
A WTCC, ami még a TCR mellett elég jó verseny. Az ausztrál V8 Supercars is nagyon jó. Mindig azokat nézem, ahol tényleg igazi verseny van. A WTCC nekem elkezdett nem annyira tetszeni, mert ezek a félig sziluett-félig túraautók picit összeérnek és egyből kitörik a kerék, meg minden bajuk van. Ami nem túraautózás, de baromira tetszik, az az USA-ban a Stadium Super Trucks. Ez ugyanolyan pályaverseny, mint a túraautóké, csak ilyen pickup szerű autókkal mennek és folyamatosan ugratók vannak az egyenesben. Nagyon látványos, nagyon jó versenyek vannak.
Formulaautózás?
Annyira nem az én világom, az alkatom sem olyan. Nem szoktam arra gondolni, hogy milyen lenne ott. Egy Formula-1-es versenyt persze megnézek.
Melyik a kedvenc versenyautód?
Amivel 2011-ben mentem Alfa Romeo, az egy WTCC-ből kiöregedett autó volt. Super2000-es szívó motoros, 9 ezret forgott. Az volt az egyik nagy kedvencem. Amivel idén megyek SEAT annyival másabb, mint a tavalyi, hogy szekvenciális váltó van benne és annyi plusz dolgot tud akár egy 5-6 éves versenyautóhoz képest is, hogy most ez a kedvencem. Egy ausztrál V8 versenyautót szívesen kipróbálnék. Sokkal puritánabb, mint az európaiak, de ott legalább nagy verseny van.
Mit vezetsz közúton?
Egy Volkswagen Golfom van. Mindig az a lényeg, hogy első kerekes legyen, mert a versenyautóm is az. Plusz kis hobbim, hogy építgetem a turbó-dízel Golfot, mindig megpróbálom fejleszteni.
Kedvenc pálya?
Nordschleife, a nagy Nürburgring. Tavaly voltam ott életemben először, már az első körben eszembe jutott, hogy az összes többi versenypálya ehhez képest játszótér.
Szoktál szimulátorozni?
Mostanában szoktam. Van egy Logitech kormányom, illetve az Assetto Corsa szimulátort használom. Annyira azért nem megyek sokat vele. Éppen az adott verseny előtt begyakorlom a pályát, de annyira azért még nem élethűek, hogy az utolsó kavicsig minden ugyanott legyen. Sokan abba a hibába esnek, hogy annyira begyakorolják a szimulátoron, hogy ott minden apróságra is elkezdenek figyelni, olyanokra is, amik az életben nincsenek ott. Ilyenkor olyan helyzet alakul ki, hogy ha felmegyek a pályára nem az az első feladatom, hogy megszokjam a pályát, hanem leszoktassam magam a szimulátor miatt berögzült dolgokról.
Végezetül: mi volt eddigi karriered legemlékezetesebb pillanata?
Tavaly, amikor Portugáliában mentem egy pole pozíciót. Az úgy nézett ki, hogy fél órás az időmérő, ott volt egy ilyen helyi hős, aki nagyon gyors és mindig verte az egész mezőnyt. Volt egy jó idő amit ment és még volt pont annyi időm, hogy egy utolsó körre kimenjek, megpróbáljam megverni. Mikor beértem láttam a műszeren, hogy nagyjából két tizeddel gyorsabb voltam, az egy nagyon-nagyon jó pillanat volt.