Nem az igazán rászorulók döngetik Európa kapuit

Canon Andrew White tavaly novemberig Bagdad egyetlen anglikán templomának lelkésze volt. Az Iszlám Állam fenyegetései miatt el kellett hagynia posztját. Most egy, a Közel-Kelet újjáépítését segítő alapítványt vezet. 
 
Múlt héten kiadott közleményében azt írja, nagyon csalódott Európának a migrációs válságra adott válasza miatt. Úgy véli, miközben migránsok áradatára összpontosít, a Nyugat épp a legelesettebbekért nem tesz semmit:
azokért, akik otthon maradtak.
White alapítványa azoknak igyekszik élelmet, menedéket és gyógyszereket gyűjteni, akik a jordániai menekülttáborokban élnek. Jelenleg több mint 600 ezer emberről van szó. 
Amikor látom azokat a dühös fiatalembereket, akik a magyar határon összecsaptak a rendőrökkel, arra gondolok: rossz emberek vannak a sor elején 
 - mondja a lelkész.
 
Úgy véli, Európának különbséget kell tennie azok között, akik egy jobb élet reményében mennek oda, és azok között, akik szó szerint az életükért futnak. Ha nem így teszünk, akkor nem azoknak fogunk segíteni, akik a leginkább rászorulnak. White szerint sokkal többet kellene tenni azokért a százezrekért, akik a jordániai menekülttáborokban rekedtek. Azt kérem Európától, hogy legyen képes az ajtaja előtt álló migránsokon túl is látni - írja.
 
Szavait megerősíti I. Lajos káldeus pátriárka nyilatkozata is, amit a múlt héten adott a Vatican Insidernek. A főpap szerint Európába jellemzően azok jutnak el, akik "nincsenek akkora bajban", mert van elég pénzük az utazásra, és az embercsempészekre. Sokuk nem is igazán van rákényszerülve a menekülésre.  Ők a mostani helyzetben úgy érzik
megnyílt előttük a lehetőségek ablaka, és attól tartanak, ez az ablak hamarosan bezárul. Azért sietnek annyira Európába, hogy ezt kihasználják.
Az igazán szegények nem is gondolhatnak a távozásra. A pátriárka szerint az a legelkeserítőbb, hogy éppen az az elit menekül el, akik később újjáépíthetnék az országot. 
 
Egyre többen vannak, akik Európában is így látják. Paul Collier a Spectator múlt havi számában a migrációs válság nagy erkölcsi ellentmondásának nevezte, hogy azokat fogadjuk be, akik otthon a leggazdagabbak voltak - ahelyett, hogy arra sarkallnánk őket, hogy maradjanak otthon és építsék újjá lerombolt hazájukat.