A kiállítás július 5-én, a gyógyszerészből lett „Napút festő” születésnapján nyitotta meg kapuit a közönség számára. Alkotásainak mondanivalója rendkívül mélyértelmű, festészeti kifejezésmódja páratlan a magyar művészek között. Ezért azt ajánljuk a Csontváry-életmű iránt érdeklődőknek, hogy mielőtt ellátogatnak a kiállításra, olvassanak el egy-két írást Csontváry egy-egy festményéről. És amikor a kép előtt állnak, nyugodtan hagyják szabadon átfutni képzeletüket a festmény által feltárt világba. Ne csak egy vászonként és ízlésesen felhordott festékanyagként, hanem egy megjelenített, a belső világból külsőbe helyezett, feltárt, különleges világként is merüljenek el a látottakban. Így felkészülve, és ilyen odafordulással garantálható, hogy nemcsak egy felszínes átsiklásban, mintegy üzenőfal-görgetésszerű élményben lesz részük, hanem igazán maradandó élményt szerezhetnek maguknak egyik-másik alkotás türelmes és nyugodt szemlélésével.
Festményei megmentésének története jól példázza, hogy mennyire alulbecsült ma mindaz a művészek mai elitjének mondottak szemében, ami valójában hatalmas értékeket hordoz, és ezzel szemben mennyire felmagasztalnak mindent, ami valójában egy fabatkát ha ér. Csontváry életének utolsó éveit nagy szegénységben töltötte, festményei gyűltek csak egyszobás műtermében, lakásában. Miután végleg elhagyta e földi világot, festményeit értéktelennek ítélvén fuvarosok kocsiponyvaként vették volna meg a vászon jó minősége miatt, ha fel nem vásárolja e vesztőhely elől Gerlóczy Gedeon, aki képes volt felismerni munkásságának felbecsülhetetlen értékét.Minden olvasónak szívből ajánljuk a kiállítás meglátogatását!
Ajánlott írások: