Mindezt az biztosította be, hogy a Premier League 36. fordulójában a Leicestert üldöző Tottenham - bár már 2-0-ra vezetett - döntetlent játszott a Chelsea otthonában, így matematikailag is elszálltak az esélyei, hogy megelőzzék az immár egyszeres bajnok kiscsapatot.
Hasonló meglepetés legutóbb talán 1994/95-ös szezonban, vagyis több mint 20 éve történt, mikor a Blackburn Roversnek 81 év után sikerült bajnokságot nyernie, igaz, az ő sikerük talán kevésbé nevezhető váratlannak, miután a csapat az Alan Shearer-Chris Sutton csatársorral vágott neki a szezonnak. A mostanihoz hasonló, hihetetlen eredménnyel leginkább az 1977-78-as szezon állítható párhuzamba, akkor az élvonalba frissen feljutó Notthingam Forest nyerte a bajnokságot.
Az 1884-ben alapított, jobbára az első és a harmadosztály között ingázó Leicester első nagy sikere ez, ha nem számoljuk ide a három (1964, 1997, 2000) Ligakupa-győzelmet.
Bár rengetegen az elképesztő összegekkel felpumpált csapatok és a modern futball iránt érzett ellenszenv miatt szurkoltak a jóval kisebb költségvetésű csapatnak, azért el kell mondani: a Leicester tulajdonosa 2010 óta a King Power nevű cég alapítója, a kimondhatatlan nevű thai milliárdos, Vichai Srivaddhanaprabha, aki egyben a klub elnöke is. (Az alelnök a fia, Aiyawatt Srivaddhanaprabha.) Az új tulajdonos irányítása alatt nem indult túl jól a klub szereplése: a másodosztály alján tanyáztak 9 nyeretlen mérkőzéssel, ezért kirúgták a vezetőedzőt, a később a Videotonnal majd európai sztárklubbokkal is sikereket elérő Paolo Sousát. Az első osztályba végül csak 2014-ben sikerült feljutni (2004 óta nem szerepeltek a legjobbak között), és bár télen még kiesésre álltak, végül sikerült a bentmaradás.
Fényes jövőt a mostani szezonra sem jósoltak a csapatnak, annak ellenére sem, hogy a csapat élére a nagy nevű - igaz, egy UEFA Szuper Kupa és egy Spanyol kupa győzelmet leszámítva komolyabb eredményekkel eddig adós - vezetőedzőt, a jelenleg 64 éves Claudio Ranierit szerződtették.
A Leicester pedig elképesztően kezdte a szezont: a csapat egyik ásza, Jamie Vardy 11 egymást követő mérkőzésen összesen 13 gólt szerzett, a csapat pedig a karácsonyt már a tabella élén töltötte - úgy, hogy pontosan egy évvel korábban az utolsó helyen álltak.
Bár a bajnokság egészen a legutóbbi fordulóig nyitott volt, a Leicester eredményes tavaszt produkálva elérte a lehetetlent: megnyerte az angol bajnokságot.
Mibű?
Kérdezné Juhász Péter, ha angol lenne, de tény: a Leicester a Premier League legszegényebb klubjai közé tartozik.
A 20 csapatos bajnokságban 48.2 millió fonttal a 17. helyen állnak a fizetési kereteket figyelembe véve
- összehasonlításként: a Chelseanél ez a szám 215,5 millió, a Manchester Unitednél 203 millió, a Citynél 193,8 millió, míg a második helyen álló (végző?) Tottenhamnél 110,5 millió font. (Adatok innen.)
Hasonló a különbség, ha a csapatok játékoskeretének Transfermarkt által becsült értékeit vetjük össze - még akkor is, ha a történéseket folyamatosan monitorozó oldalon a jó szereplés miatt jelentősen megnőtt a Leicester játékosainak értéke.
A legdrágább kerettel a Manchester City bír (376 millió font), őket a Chelsea (371) és az Arsenal (330) követi, a Tottenham játékosainak összértéke 234 millió, míg
a 13. helyre sorolt Leicester keretét még most is csak 95 millió fontra becsülik.
A szezon előtt a játékosok becsült értékének összege 58,5 millió font volt, így elképesztő mértékű, 62,8%-os növekedést értek el.
A Daily Mail egy évvel ezelőtt készített részletes elemzést a liga csapatainak anyagi helyzetéről, a Leicesterrel kapcsolatban akkor azt írták, az anyagi helyzetük épp olyan pocsék, mint a bentmaradási esélyeik, veszteségesek és anyagi stabilitásuk csak a tulajdonos szándékaitól függ.
Egyes számítások szerint a bajnoki címért most 90 millió fontot kap a klub - ilyen szempontból bánhatnák, hogy nem egy évvel később lettek bajnokok, a bajnokság televíziós jogairól szóló, a következő szezonból érvénybe lépő hároméves megállapodás értelmében a jövő évi bajnok akár 160 millió fonttal is gazdagodhat.
A semmiből jött sztárok - mesébe illő történetek
A szezont megelőzően a tulajdonos alaposan a zsebébe nyúlt és 37,62 millió fontot költött igazolásokra, érkezett például a 2006 és 2009 között a Chelseat erősítő, és a BL-ben is megforduló 19-szeres német válogatott Robert Huth - ő kölcsönben már korábban is a Leicestert erősítette, 8,25 millióért a 30 éves Shinji Okazaki, 6,75 millióért N'Golo Kanté, de a néhány éve még a Barcelona kiszemeltjeként emlegetett, 30 esztendős Christian Fuchsot például ingyen sikerült megszerezni, miután lejárt a szerződése a Schalkénél.
A bajnoki címig vezető út azonban bővelkedik szinte mesébe illő történetekben is: a már említett, közel 7 millió fontért szerződtetett, 25 éves N'Golo Kanté a francia nyolcadosztályból indult, 20 évesen, 2011-ben került az akkor francia harmadosztályú Boulogne csapatához, akikkel amatőr szerződést írt alá. Ebben az időben egy ifjúsági szállóban lakott és jobbára a harmadosztályú klubnak is csak a tartalékcsapatával edzett.
Az edzője, Christophe Raymond szégyellős, szerény játékosként jellemezte, aki a cipője hegyét bámulja és rollerrel közlekedik. Egy évvel később a játékos viszont berobbant, és el is vitte őt a második ligában játszó Caen csapata, ahol a csapat húzóemberévé vált és fel is jutott vele az első osztályba. Itt figyelt fel rá Claudio Ranieri tanácsadója, Ben Wrigglesworth, aki Kanté meggyőző statisztikái miatt, Ranieri akarata ellenére szorgalmazta a játékos leigazolását. A vezetőedző egyébként később bocsánatot kért a tévedése miatt, ironikusan megjegyezte kollégáinak: többet ne hallgassanak rá. Kantét az elmúlt hónapokban természetesen már több sztárklub is kinézte magának.
Szintén Ben Wrigglesworth tanácsára szerződtették 2014-ben az algériai-francia Riyad Mahrezt is, aki Párizs külvárosában, jobbára bevándorlók által lakott gettóban nőtt fel, ahol szinte szó szerint a labdával kelt és feküdt. 18 éves korában még mindig szülővárosa csapatában, a francia nyolcadosztályban játszott, innen igazolta le a másodosztályú Le Havre, ahol kiemelkedő teljesítményt nyújtott és végül 375 ezer fontért (körülbelül ennyiért igazolta le a Fradi a Haladásból Radó Andrást) a Leicester City játékosa lett.
A szezonban eddig 17 gólja mellett 10 gólpasszt jegyez, megválasztották az év játékosának a Premier League-ben, becsült értéke 15 millió font.
Szintén mesébe illő történet Jamie Vardyé is, aki 22 találatával jelenleg a góllövőlista 3. helyén áll. A csatárt 16 éves korában küldték el a Sheffield Wednesday akadémiájáról, mert túl kicsinek és a labdarúgásra alkalmatlannak ítélték. Vardy számára maradt az amatőr foci, a nyolcadosztályú Stocksbridge Park Steelnél kezdett játszani. Amatőr pályafutása mellett egy gyárban kellett dolgoznia, hogy biztosítsa megélhetését. 23 évesen még mindig az amatőrök közt szerepelt, ekkor igazolt a Halifaxhoz. Új csapata is csak a hetedosztályú volt, Vardy itt 27 gólt lőtt, a ligában pedig az év játékosának választották a támadót. Leigazolta az ötödosztályú Fleetwood Town, ahol 31 gólt ért el, csapata pedig kiharcolta a feljutást. 2012-ben figyelt fel rá az akkor másodosztályú Leicester, akik az ötödosztályban rekordnak számító 930 ezer fontos átigazolási díjat fizettek ki a játékosért. A váltás azonban nem volt egyszerű: Vardy első szezonjában mindössze 4 gólt szerzett, 2013-14-ben azonban magára talált és a közönség kedvence lett. A feljutást hozó szezonban 16-szor talált be, tavaly a Premier League-ben viszont mindössze ötször. Idén Ranieri keze alatt azonban szárnyakat kapott: 11 egymást követő mérkőzésen talált be zsinórban (13 alkalommal), ezzel megdöntötte van Nistelrooy Premier League-rekordját is. A már 29 éves játékost meghívták az angol válogatottba is, becsült értéke 9 millió fontra nőtt és sztárklubok állnak érte sorban.
Különös történet Kasper Schmeichelé is. A legendás kapus, az ötszörös angol bajnok, háromszoros angol kupagyőztes, BL-győztes, Szuperkupa-győztes és Európa-bajnok Peter Schmeichel fia most, 29 évesen szerezte meg első trófeáját.
A kapus már 2003-ban a Manchester City keretéhez tartozott, ám itt mindössze 8-szor lépett pályára, csapata 2008-ig rendre alacsonyabb osztályú kluboknak adta kölcsön. Ekkor elhagyta a Cityt és az akkor negyedosztályú Notts Countyhoz igazolt, ahonnan 2011-ben vitte el a Leicester.
Hogy a csapat magja egyben marad-e és mire lesz képes a nemzetközi porondon, valamint a jövő évi bajnokságban, az erősen kérdéses, a jelenlegi teljesítmény megismétlése valószínűleg legalább olyan meglepő volna, mint a mostani bajnoki cím. A csapat szurkolóit viszont ez most aligha foglalkoztatja.