Nincsenek véletlenek – lejtmenetben a természetvédelem

Nem véletlenek sorozata, hanem egy tudatos folyamat a természetvédelem leépítése.

Erről és a magyar természetvédelem helyzetéről kérdeztük dr. Halmos Gergőt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) igazgatóját.

Mi lehet a komány célja ezzel a törvényjavaslattal?

A fő kérdésünk nekünk is éppen ez: nem tudjuk pontosan, hogy a törvényjavaslat mögött milyen konkrét szándékok, elképzelések húzódnak meg. Az eddig megismert indoklás általában az, hogy egységessé kell tenni a földek vagyonkezelését, illetve a nyilvántartást, csak hogy ezt nem lehet elegendő okként elfogadni.

Kizárásos alapon, marad a földmutyi?

Belebocsátkozhatunk olyan feltételezésekbe, hogy akár a földbérleten, akár a privatizáción keresztül akarnak bizonyos személyeket helyzetbe hozni, de szerintünk nem érdemes. Lehet, hogy egészen más célja van a NFA-hoz történő átcsoportosításnak. A baj az, hogy nem látszódik semmilyen egyértelmű cél, így viszont nem létezik vitaalap sem.

Ugyanakkor továbbra is úgy véljük, hogy a jelenlegi rendszer alkalmas a természetvédelmi szakmai célok megvalósítására. A mai napig nem ismertünk meg elfogadható indokot arra nézve, hogy az igazgatóságok a vagyonkezelésükben lévő földeken zajló gazdálkodást az eddigi közvetlen móddal szemben, ezután csak különböző áttételeken keresztül tudják majd felügyelni.

Az NFA képes lehet a természetvédelem szakmai szabályainak érvényesítésére?

Az érvényben lévő rendszer lehetőséget biztosít arra, hogy a nemzetipark-igazgatóságok a helyi adottságok ismeretében a gazdálkodókkal közvetlenül egyeztetve, a haszonbérleti szerződésekben rögzítsék a gazdálkodás szempontjait, paramétereit. A parkok területi képviselői a gazdálkodókat személyesen ismerik, folyamatos kapcsolatban állnak velük, így ha a helyzet azt kívánja, egyeztetni tudnak a végrehajtandó módosításokról, vagy éppenséggel arról, hogy megszabott kereten belül miképpen illesszék a gazdálkodást az adott év adottságaihoz. Az gazdálkodását befolyásoló környezeti feltételek – csapadékmennyiség, hőmérséklet stb. – ugyanis előre megjósolhatatlanok, és az egyes években egymástól akár jelentősen eltérhetnek. A földalap kezelő munkatársai viszont aligha rendelkeznek a változások lekövetéséhez szükséges helyismerettel és kellő természetvédelmi-gazdálkodási szakértelemmel.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a jelenlegi formájukban megszüntetik a nemzeti parkokat?

Egy alapvetően bürokratikus rendszerbe integrálni egy olyan szervezetet, amely elsősorban a terepen zajló folyamatokat felügyeli, problémásnak tűnik. A nemzetipark-igazgatóságok összetett természetvédelmi-vagyonkezelői feladatokat látnak el: felügyelik és segítik a működési területükön zajló gazdálkodást, maguk is gazdálkodnak, közben kiterjedt népszerűsítő és kutatómunkát végeznek, és a sort még folytathatnánk. Ezzel szemben a földalapkezelő legfontosabb feladata és célja, hogy a jogszabályokat adminisztratív módon betartassa. Nyilvánvaló az ellentmondás a két szervezeti modell között. Ha az államigazgatási központosítás keretében a kormányhivatalokhoz csatolnák az igazgatóságokat, azzal egy idegen test kerülne a rendszerbe. Ugyanakkor, ha valóban megszüntetnék az igazgatóságokat, akkor azzal felszámolnák azokat a szervezeteket, amelyeknek pedig az elsődleges törvényi feladata a természetvédelem, ez pedig nem lehet cél.

Mit tud tenni ez ellen egy civil természetvédelmi szervezet? Mit tehet az MME?

Véleményünket folyamatosan megfogalmazzuk különböző szakmai fórumokon, továbbá személyes megkeresések útján, illetve a sajtó csatornáin keresztül tájékoztatjuk a nyilvánosságot is. Egy bizonyos szinten túl azonban már korlátozottak a lehetőségeink, hiszen a jogalkotás érdemi részében már nem veszünk részt, nem mi szavazunk majd a törvényekről.

Hogyan tudnak nyomást gyakorolni a politikára?

Valamennyi parlamenti párttal kommunikálunk, ugyanakkor a pártpolitikától igyekszünk távol tartani magunkat. Nekünk mindenki szövetségesünk, aki szerint fontos a természetvédelem ügye, illetve hajlandó érdemi egyeztetést folytatni ezekről a kérdésekről. Szerencsére Magyarországon több civil szervezet foglalkozik természetvédelmi kérdésekkel, így velük együttműködve próbálunk nagyobb hatást kifejteni.

Mi történik akkor, ha a parlamenti többség elfogadja a javaslatot?

Ebben az esetben a részletszabályozásra kell majd a hangsúlyt fektetnünk. Az említett törvényjavaslattal is az a baj, hogy nem fogalmaz egyértelműen. Ez egy gumiszabály; a szöveg szerint a működéséhez elengedhetetlenül szükséges esetben igényelhető terület a földalapkezelőtől, de ezt a verziót mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja.

Fazekas Sándor egy minapi interjúban úgy fogalmazott, hogy a természetvédelem erősödött, a nemzeti parkok pedig szilárd anyagi háttérrel működnek. Mi erről a véleménye?

Lejtmenetben a természetvédelem című cikkünkben összefoglaltuk az elmúlt 10 év azon kormányzati döntéseit, amelyekről kiderült, hogy gyengítették a hazai természetvédelmet, mind a hatósági, mind pedig a kezelői oldalon. A magyar szabályozás megfelelő ugyan, de a jogszabályok betartatásában és végrehajtásában már igen komoly problémákat tapasztalhatunk. Aki ezt nem látja, nem ezt a filmet nézi.

Ön szerint ez egy tudatos folyamat?

Sok gazdasági érdekcsoport érzékelhette azt, hogy a hazai környezet- és természetvédelmi rendszer „túlságosan” hatékonyan - azaz: ellátja, ellátta - a feladatait. Ezek az érdekkörök - miképpen bárhol a világon - a döntéshozókra folyamatos nyomást gyakorolnak, és úgy látszik, a mindenkori kormányok ennek teret biztosítottak. Minden jel arra mutat tehát, hogy ez egy kormányokon átívelő, tudatos folyamat, ellenkező esetben a véletlenek egy hihetetlen sorozatának lennénk a szemtanúi.