A kelet és nyugat közötti lavírozás politikáját méltatta ma a parlamentben Orbán Viktor. Beszédében kifejezetten kárhoztatta a „nyugati vakságot”. Amivel egyébként egyet is lehet érteni, hiszen Magyarországnak abból még soha nem származott semmi jó, ha kizárólagosan elkötelezte magát egyik vagy másik birodalmi góc mellett.
Ugyanakkor nem árt kicsit felfrissíteni emlékezetünket.
Ugyanis tíz éve, tehát nem lázadó liberális ifjúként, hanem egy kormányzati ciklust maga mögött tudó, elvileg felelős, elvileg nemzeti-polgári politikusként Orbán Viktor ezt mondta 2007. október 23-án, a Fidesz ünnepi rendezvényén:
„A szovjetek birodalma is a múlté. Eltűnt, de nem enyészett el nyomtalanul. Helyén ma egy életerős, újratatarozott keleti hatalom emelkedik fel. Izmosodik, terjeszkedik, újraéleszti és pártfogolja egykori híveit, Ukrajnától Közép-Európán át a Balkánig. (…) A nyugati világ számára a történelmi kihívást a keleti új rend gyarapodó erői jelentik, melynek leheletét, jelenlétét, kisugárzását már a bőrünkön érezhetjük.”
Akkor most melyik Orbán Viktornak higgyünk?