A Neue Zürcher Zeitungban Meret Baumann írt a magyar kormány kultúrharcának áldozatairól. A szerző szerint úgy tűnik, vannak olyan kijelentések
Orbán Viktor Magyarországában, amelyek valakinek a vesztét jelenthetik.
Felidézi, Pálinkás József fizikus és egyetemi tanár négy évvel ezelőtt még a Magyar Tudományos Akadémiát vezette, az ország legfontosabb tudományos intézményét. Pálinkás megvédte a kormány támadásainak kitett és Bécsbe költözött Közép-európai Egyetemet (CEU). Tavasszal rágalmazó cikket közölt róla a Pesti Srácok kormányhű "hírportál". Röviddel ezután menesztették a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal éléről, amelyet a miniszterelnök megbízatására hozott létre. Teljes badarságnak titulálta Pálinkás a vele szembeni szemrehányásokat, szerinte Orbán is nevetett rajtuk, amikor olvasta őket. Ha a CEU-ról kérdezik Pálinkást, akkor nem tud másképp válaszolni, csak a józan ész szerint. Csak meg kell nézni a számokat, a CEU több tucat ösztöndíjat kapott az Európai Kutatási Tanácstól. Egyetlen más magyar egyetem sem közelíti meg ezt a számot – magyarázta akkor Pálinkás.
Szóba hozza a Soros György elleni harc állami doktrína szintjére emelését is. Pálinkás szerint a kormánynak másképp kellene rendeznie a konfliktusait, és ki kellene
hagynia az egyetemet a játékból. Pálinkás nem „baloldali globalista”, ahogyan a kormány gyakran kritizálja – épp ellenkezőleg. Egykor Orbán bizalmasa volt,
akit támogatott, 1998 és 2002 között az első kormánya alatt államtitkárként, majd oktatási miniszterként szolgált. A fizikus liberális konzervatívként írja magát, és a Fidesz kormánypárt tagjának. A CEU és az MTA elleni fellépés és az értelmiségiek rágalmazása a kormányzati médiában egy olyan kultúrharc része, amelyet Orbán nyáron hirdetett ki.
Hagyományos beszéde során a Tusnádfürdői nyári egyetemen azt mondta, hogy az áprilisi, egymást követő harmadik választási győzelme megbízás egy korszak alkotására. A kormányfő nagy változásokról beszélt, a tusnádfürdői szavait komolyan kell venni: már 2014-ben bejelentette az „illiberális demokráciát” célként. E kultúrharc
következményei a választások óta különböző módokon tapasztalhatóak. Már tavasszal törölték a Budapesti Állami Operaház programjának tizenöt előadását. Ezenkívül törölték októberben a gender-szakot a megengedett mesterkurzusok listájáról, bár csak két egyetem kínálta ezt a képzést.
Meret Baumann szerint a legjelentősebb áldozat azonban Prőhle Gergely, akinek a híres Petőfi Irodalmi Múzeum vezetői tisztségéről kellett távoznia. A Magyar Idők azzal vádolta hetekig a germanistát, hogy túl sok baloldali liberális írónak adott teret. Azt is kritizálták, hogy a múzeum megünnepelte Konrád György, az egyik leghíresebb
magyar író 85. születésnapját, aki szintén Orbán kritikusa. A Prőhle elleni támadások egyre hevesebbé és személyesebbé váltak. A Pesti Srácok csigagerincűnek nevezte őt. Később az igazgató és a humánminiszter bejelentették a közös megegyezéssel történő távozását a múzeumtól. Prőhle nem akárki. Orbán első kormányzása alatt berlini
nagykövete lett, aztán Bernben képviselte Magyarországot a szociális-liberális kormány alatt. Miután Orbán 2010-ben visszatért a hatalomra, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára lett. Ebben a funkciójában gyakran vett részt német talkshowkban, és védte a kormány vitatott reformjait, a médiatörvényt, az új alkotmányt vagy a kemény migrációs politikát. Orbán iránti hűségének köszönhetően az ellenzék köreiben rossz híre volt. Szerinte a politikai lecsúszása természetesen egy politikai döntés volt.
A parlamenti választások előtt a „szélsőjobboldali” Jobbik volt a legkomolyabb ellenfél a Fidesz számára. Orbán azóta is meg akarja őket semmisíteni. Prőhle úgy gondolja, ő ezért lett feláldozva, és úgy véli, hogy a konzervatív tábor erős jobboldali hangsúlyt kapott. A szerző szerint a kormány úgy véli, hogy a nemzeti-konzervatív,
keresztény ideológiájukat a kulturális életben és a tudományban alulértékelik, például olyan kérdésekben, mint a család vagy a migráció. Folyamatban van a független, kreatív művészek és kutatók akadályozása. Ez az oka annak, hogy a propaganda-média hónapok óta az értelmiségiekkel szemben uszít. Igyekeznek helyettesíteni a meglévő elitet egy újjal, amely Orbán és a Fidesz ideológiájához hűséges. Nem meglepő, hogy ez a baloldali értelmiségiek mellett az egykori Orbán-hívőket is érinti. A szerző beszámolt egy – neve elhallgatását kérő – egyetemi tanár véleményéről, aki néhány évvel ezelőtt még Orbán kabinetjében ült. Orbán első ciklusáról
nagyon dicsérően beszélt. A 2002-es meglepő leváltása teljes mértékben érdemtelen volt szerinte, és Orbán számára traumát jelentett. Ezért akar mindent irányítani, és minden eltérő véleményt visszaszorítani – mondta.
Pálinkás szerint a demokráciának és a jogállamiságnak a politika iránymutatásának kell lennie. Volt, hogy ezt a Fidesz is így vélte. A liberális konzervatívok hangja ma már nem hallható. A fizikus a médiapiacra utalt, amely drámai módon megváltozott Orbán alatt. A Heti Válasz fő alakja Stumpf András volt. A lap nyereséges volt, és a megszüntetése politikai döntés volt – mondta. A Heti Válasz évekig támogatta a Fideszt – akkor, amikor még konzervatív párt volt – folytatta Stumpf. Mára bolsevik lett. Stumpf annak idején támogatta a Fideszt, és 2010-ben üdvözölte a kétharmados többségét.
Nemzedékének reménye az volt, hogy a verseny rendszere jöhet létre, amelyben nem a szocialista párthoz való csatlakozás dönt egy munkahelyről. Mára Stumpf megijedt, úgy véli, hogy a kormány több kárt tett, mint jót az elmúlt nyolc évben. A Fidesz egyre radikálisabbá vált, nincs többé pluralizmus, hanem az élet minden területén csak barátok vagy ellenségek léteznek. „És ellopnak mindent, amit csak látnak” – mondta Stumpf az Orbán körüli látványos gazdagodásokról. Az újságíró nem fél nyilatkozni. Mások ezt nem merik, ahogy azt Pálinkás mondta. Szerinte hátrányokhoz vezethet, ha valaki nem a kormány sorában áll. A saját története és Prőhle története példák erre.
Orbán tudja, hogy a táborában lévő ellenállás jelenleg sokkal veszélyesebb, mint az ellenzék felől. A polgári értelmiség lenne egy ellenállás logikus alapja, így minden kritikát csírájában fojtanak el. Erre pedig nincs esély az anonim egyetemi tanár szerint: „minden hatalom az övék.”