- Városi legenda (vagy sem), hogy anno te elég komoly kijelentéseket tettél a zenészpályafutásod leendő sikerességével kapcsolatban, azaz, ha nem sikerül belátható időn belül látványos eredményeket elérned, akkor abbahagyod a zenélést. Az lejön a produkciótokból, számaitokból, a veled készült interjúkból, hogy te igen elkötelezett és céltudatos zenekarvezető és mellette fantáziadús szövegíró és muzsikus vagy, de hogyan sikerült az álmaidhoz a megfelelő társakat megtalálni?
- Mindent komolyan gondoltam, amikor kijelentettem ezeket és szerencsére az valósult meg, amit elképzeltem. Ezt persze nem tudhattam előre… De annyira szerettem volna és annyi inspiráció volt, és van bennem, hogy nincsenek, nem látok akadályokat magam előtt. Ha mégis vannak nehézségek, azokat le kell gyűrni és át kell rajtuk gázolni! Minden csak rajtunk múlik! Ez néha nem könnyű, de ettől válsz erősebbé, még nagyobb célokat, lehetőségeket keresve.
A zenekar viszonylag gyorsan összeverbuválódott… Tyukee (Pálosi Róbert, dobos – szerk.) barátommal Dudás Ivettre – és csodás hangjára – egy motoros találkozón figyeltünk fel és csábítottuk el abban a pillanatban, hogy lelépett a színpadról. Megmutattuk az ötleteket, ő pedig szívesen vállalta a felkérésünket, mert tetszettek neki a szerzemények (Credo, Lázadás), és kihívásként tekintett a feladatra. Riba (Ribarics Tamás – a szerk.),a gitárosunk eleinte csak feljátszani szerette volna a dalokat, de tudtam, ha meghallja Ivett hangját, úgyis meg fog törni és újra elkezd próbálni velünk. Ezt azért így mondom, mert ő már egyszer belefáradt ezekbe a dolgokba, magába a zenélésbe. Amolyan szólista volt akkoriban, amikor először találkoztunk.
A basszusgitáros „kérdésben” kicsit hosszú volna mindent elmesélni, mert Németh Attila már a negyedik zenész ezen a poszton négy év alatt. De az ő személyében – pár hónap együtt zenélés után úgy érzem, hogy – megtaláltuk azt az embert, akit mindig is kerestünk ebbe a pozícióba. Elhiheted, nem könnyű vidéken olyan basszerost találni, aki képzett, profi cucca van, alázatos a zenéhez, a zenekarhoz, ehhez a műfajhoz, képes nem kevés időt, pénzt és energiát áldozni egy ilyen projektre. De első és legfontosabb szempont az emberség, és az, hogy mindent meg tudjunk beszélni egymással. Ez persze mindenkire igaz a csapatban, különben nem működne a dolog. Most viszont nagyon is működik! (nevet)
- Egy pontos zenekari biográfia elolvasható a honlapotokon, ezért ehelyett arra kérnélek, hogy neked személy szerint melyek a legfontosabb mozzanatok a csapat eddigi történetében? - Örülök, hogy megkérdezted. Most gondolkodóba is estem… Közhely, ha azt mondom, minden egyes „mozzanat” fontos?! Nyilván vannak mérföldkövek és olyan események is, amelyek hasonlíthatatlanok egy egyszerű, hagyományos próbához, amikor mindenki fáradt, meló után van, stb… De! Ezek azok a pillanatok, amik kizökkenthetnek minket – a zenekart – a hétköznapokból. Egy próbán elhangzó első refrén után mindenki felszabadul, és maga mögött hagyja a nehézségeket. A zenélés öröme felszabadít. Amikor előadhatjuk a dalokat, például a Petőfi Csarnokban, az egyik kedvenc bandám, a Sabaton előtt 2500 embernek, akik velünk éneklik a Lázadás-t, az már egy másik dimenzió. A legszebb az egészben, hogy ugyanezt érzem egy kisebb klubban 50 ember előtt, annak szintén megvan a varázsa, mert nagyon szeretünk zenélni! Hogy azért konkrétabban is válaszoljak… Mérföldkőnek tekinthető szerintem, amikor elkészül egy nagylemez, vagy egy videoklip. Ezekben annyi, de annyi munka van, de látva azt, hogy eljutnak az emberekhez a dalok, „célba érnek” a mondanivalók, mindenképp fontos momentum. A legfontosabb. Itt kezdődik minden.
- Februárban – hasonlóan a debütáló lemezetekhez – szintén a HammerWorld CD mellékleteként jelent meg a Szilánkok című második albumotok. Ezek szerint elégedettek vagytok ezzel a megjelenési és terjesztési lehetőséggel.
- Igen, elégedettek! Az eddigi tapasztalataim szerint ma ez az egyetlen olyan terjesztési forma az országban, ami „kézzel fogható” lehetőséget ad zenekaroknak arra, hogy megmutathassák magukat. Fontos, hogy egy olyan célközönség elé jutott el először (és másodszor is) a lemezünk, akik a rock és metal műfajok rajongói. Mondjuk, szerintem a mi zenéinkre pont nem lehet ráhúzni, hogy kihez szól pontosan, mert úgy érzem, mindenki megtalálhat bennük egy-egy olyan pillanatot, sort, amibe belekapaszkodhat. Fontos, hogy mindenki magára találjon bennük. Ahhoz, hogy a lehető legtöbb emberhez eljussanak a lemezeink, és hogy nagy fesztiválokon, nagy eseményeken zenélhessünk, a HammerWorld-től óriási segítséget kaptunk.
- Ha csak nagyon röviden kellene jellemezni azt, hogy miben tér el a Szilánkok az első lemezanyagtól, a Hajléktalan lélek-től, akkor mit válaszolnál?
Komolyabb hangzás, mélyebb dalszövegek, zenei tartalmak, élesebb ritmusváltások, pozitív, de mégis melankolikusabb „hangulat”.
- Vannak olyan ötleteid, amelyek elvéreznek mire kész dal lesz belőlük, vagy addig faragod, faragjátok ezeket, amíg biztos pontjai nem lesznek a készülő lemeznek, tehát végső soron semmi nem megy a kukába? Vagy vannak olyan dalkezdemények, szövegvázlatok, amelyek akár pár év múlva érnek meg annyira, hogy száz százalékos ToE szerzemény legyen belőlük?
- Van, hogy ötlet landol a kukában. De nincs ezzel baj, mert nem érzem rosszul magam emiatt, nem keseredek el, nem fordulok magamba, mert nem úgy sikerült egy refrén, ahogy szeretném. Vagy tovább dolgozzuk, gyúrjuk a témát a zenekarral, vagy ha sehogy sem tetszik, nem erőltetjük. Pihentetjük… Ilyenkor magunkat is! Van azonban, hogy később előkerül a múltból egy-egy ötlet, dallam, melyekből új szám születhet. A dalszövegekre ez így nem jellemző. Egy-egy gondolat valamiért pont akkor, pont úgy fogalmazódik meg, ahogy azt egy élethelyzet, szituáció adja. Nincs „mellébeszéd”. (nevet) A zenei tartalom, lehet kicsit szabadabb, improvizatívabb néha, de a dalszövegek tekintetében szerintem ez nem megengedett. Úgy érzem, bármennyire is törekszünk, nem létezik százszázalékos ToE dal. Utólag mindig sok dolgon tudnék változtatni, mindig találok valami apró hibát. De van egy pont, amikor kompromisszumot kell kötni, akár a stúdióban, akár a dalszerzés, vagy próbák közben.
- Egyedi szövegvilágú dalaid egyértelműen pozitív szemléletűek. A magánéletben is ennyire derűlátó vagy, vagy neked is – mint majd’ mindenkinek – megvannak a hétköznapi privát harcaid, gondjaid-bajaid, de a közönség felé szándékosan közvetítesz pozitív gondolatokat?
- Igyekszem emlékezetes gondolatokkal megtölteni a dalokat. Ahhoz, hogy maradandót alkothassak, olyan dolgokról, hétköznapi történésekről kell írnom, ami akár megtörtént velem, mással, vagy elképzelem, hogy egyszer csak megtörténhet. Ha túlságosan elrugaszkodnék térben, időben és dimenziókban, akkor nem tudnék kézzel fogható dologba kapaszkodni. Nem tudnám beleélni magam a mondanivalóba. Nincs csattanó, megoldás, nincs semmi, mert nem szól semmiről a dal.
„A múltban járó nem érdekes,
A jövőbe néző félelmetes,
Megélni azt, ami naggyá tesz,
Álmodni újra, míg valóság lesz”
Bármennyire is mesések a gondolatok, az álom egy valós fogalom és élettani folyamat, és reális élethelyzetekkel – nyilván – mindenki kell, hogy találkozzon. Biztos, hogy volt már mindenki maga alatt. Én is. Volt már mindenki úgy, hogy legszívesebben elmenekülne a világ elől egy olyan helyre, ahol minden rendben. Ezeket azért szeretné néha az ember, mert valamilyen negatív dolgon ment keresztül, gondja, baja van. Ha sikerül a valóságot megragadva pozitív irányba terelni a hallgató, tehát a közönség gondolatait, úgy, hogy közben elgondolkodjon egy saját élethelyzetén, akkor sikerült. Valami jó irányba indult. Nem is kell nagyobb visszaigazolás, mint amikor koncert után odajönnek hozzám emberek, rajongók és azt mondják, hogy „a Tales segített kijutni a mélypontból”, „a dalok segítettek újra talpra állni”. Ahhoz, hogy hiteles legyek, mindenképp szükség van a saját harcokra, gondokra… De az üzenet talán már átjött: nem szabad, hogy ezek felülkerekedjenek rajtunk! A saját életünk, a saját sorsunk, csakis a saját döntéseink alapján halad majd előre, bármi történjék körülöttünk.
- Ha már ilyen sokat vártunk az album megjelenése után ezzel az interjúval, botorság lenne nem kihasználni az alkalmat, hogy megkérdezzem, milyen az új kiadvány fogadtatása? A közönség hasonló lelkesedéssel fogadta ezt az anyagot is, mint az első lemezeteket? Milyen véleményeket, netán kritikákat kaptatok? Érezhetően bővült-e a ToE tábor az új számok miatt?
- A Szilánkok nem az első lemezünk folytatása. Egy önálló, ToE album. Így nem is szívesen hasonlítgatom egymáshoz őket. Viszont úgy látom, hogy aki az új CD által ismert meg minket, az beszerezte az elsőt is. Aki pedig már ismert minket, annak nagyon tetszett a második. A következő lemez pedig szintén egy önálló anyag lesz, a saját egyedi ToE vonásokkal, jegyekkel. Nem szeretnénk ismételni magunkat, szerintem nem is lehet. Az viszont jó, hogy mostanra kialakult egy olyan átfogó hangzás- és dallamvilágunk – hála Ivett egyedi és bájos hangjának –, amit könnyen fel lehet ismerni. Ehhez tartjuk magunkat, nem is tudnánk mások lenni, vagy mások miatt változni. Új ötletek folyamatosan jönnek, és azokat bizony mindig felvesszük, leírjuk, és a fiókba rakjuk.
- Párszor már megfordultatok olyan rendezvényen, ahol nagynevű külföldi fellépők osztották meg veletek a színpadot. Kaptok tőlük bármilyen visszajelzést az élő produkciótokra vagy a számaitokra? Adtok-e nekik CD-ket? Előfordul, hogy belenéznek a műsorotokba?
- Igen előfordult, hogy összefutottunk a backstage-ben külföldi előadókkal. Nekem óriási élmény volt a Sabaton-nal és a Delain-nel való találkozás. Ők egytől egyig mind nagy kedvenceim. Közös fotók is készültek és beszélgettünk is. A Delain billentyűse például személyesen jött oda gratulálni nekem a koncert után, a Sabaton-nak pedig már van Hajléktalan lélek CD-je. (nevet) Az Evergrey-t a Rockmaratonon ismerhettük meg közelebbről, őket szintén nagyon szeretem. Ivett, Masha Scream nagy kedvelője, akivel többször fotózkodtak is és gratuláltak egymásnak. Rengeteg ilyen élményünk van. És nem szeretném azt sem kihagyni, hogy a hazai előadókkal milyen jó kapcsolatban vagyunk. Nagyon jó volt a Dalriada és Wisdom közös országos turné… Felejthetetlen!
- Ezen az igen sikeres Metal.hu turnén való részvételeteknek köszönhetően, netán az országjárás során tapasztaltak miatt változott-e drasztikusan valami a ToE – eddig is elég hatékonynak tűnő – háttérmunkáival kapcsolatban? Valamint, van-e tervbe véve a közeljövőben egy hasonló megmozdulás, esetleg más partnerekkel?
- A Metal.hu turné nagy kihívás volt több szempontból is. Ilyen sokat, ilyen sűrű időbeosztással még nem zenéltünk sosem. Maradandó és olyan élmény a mai napig, amit soha nem felejt el az ember. Sok dolgot ellestünk… Szerintem az első bulik alkalmával jobban izgultunk a kelleténél. Sokkal lazábbnak és határozottabbnak kell lennünk, ez nyilvánvaló volt. A másik két zenekar ebben nagyon sokat segített. Én ezt tartom a legnagyobb tanulságnak, mert azt, hogy a tapasztalatot és a rutint az idő hozza meg, elkönyvelhetjük, mint működő, íratlan igazságot, de amikor ebben folyamatosan benne vagy és közvetlenül (közelről) láthatod a másik két csapatot a fellépés előtt, után, közben, az nagy segítség. Büszke vagyok, hogy ezt a Dalriadától és a Wisdom-tól leshettük el! Egyébként, idén október 10-én, Győrben Metal.hu fesztivál lesz, ahol szintén ott leszünk.
- Kissé kikanyarodva a ToE világából mindenképpen említsük már meg, hogy Ivett az egyik főszereplője, Hajnalként, a nagyon sikeres Vazul vére rockoperának. Egyből elvállalta-e a felkérést, mennyire volt számára leterhelő, hogy két fronton is helyt kell állnia? Ti mit szóltatok hozzá, netán tudtatok-e valamiben segíteni neki?
- Egyből elvállalta a felkérést. Természetesen mindannyiunk véleményét kikérte, megbeszéltük, de végül az ő döntése volt. Nagyon örülünk, hogy egy ilyen nagy és sikeres produkcióban szerepelhet, mi maximális támogatjuk. Ez a lehetőség sok szempontból hasznos lehet a számára, mind amellett, hogy azt csinálhatja, amit szeret, énekelhet. Hosszú távon elkerülhetetlen, hogy kisebb-nagyobb időpont ütközések ne legyenek, de igyekszünk majd mindent megoldani. Ez mindenki érdeke.
- A többiekkel a zenekari munkán kívül a privát életben is vannak közös kapcsolódási pontjaitok? Szoktatok-e együtt lógni a szabadidőtökben is, vagy ennyire nem vagytok összenőve?
- Változó. Mindenkinek megvan a maga kis megszokott életritmusa. Mindannyian dolgozunk, a lehető legkülönbözőbb időbeosztással. Amennyire lehet, azért igyekszünk minél többször összejönni. Egymásnak segíteni, például szüretelni. (nevet) Minden évben táborozunk a hegyünkön, ahol – mondanom sem kell – kiengedjük a gőzt, sütünk, főzünk, kibeszéljük az élet nagy dolgait és persze előkerül a jó öreg spanyol gitár is. Ilyenkor a család és néhány jó cimbora is csatlakozik a csapathoz. Az idei buli még csak ez után jön… (nevet)
- Hogyan értékelnéd a tavaszi, nyári évadot a zenekar szemszögéből? Van-e esetleg hiányérzeted valamilyen dologban?
- Azokon a nyári fesztiválokon, melyeken felléphettünk, egytől-egyig nagyon jól éreztük magunkat. És alig várjuk, hogy jövőre visszamehessünk! Viszont örültem volna, ha egy kicsit több helyre eljutunk. Az, hogy mikor, milyen időszakban hány koncertünk van, sok dolog határozhatja meg. A magánéleti dolgoktól a munkahelyig. Amikor a lemez megjelent, szerintem megkaptuk a kellő médiatámogatást. Azt viszont nagyon szeretném végre elérni, hogy a zenekar dalai bekerülhessenek a „mainstream” vonal egyes köreibe. Ez mindenképp nagyon hasznos volna, és nem is tartom lehetetlennek. Az eddig elértek alapján ez is egy olyan következő cél, amelyet rövid időn belül meg fogunk valósítani.
- Már több helyen is lehetett találkozni azzal az információval, hogy egy lemezanyagot angolul is fel szeretnétek venni, és ezzel külföldön is szerencsét próbálni. Ez a projekt hol tart most?
- Ezzel sajnos még mindig el vagyunk maradva. Nehéz a két nyelvet összeegyeztetni, mert az anyanyelvünkkel sokkal változatosabban fejezhetjük ki magunkat, mint angolul. Ezért még több munkát és időt kell erre a feladatra szánnunk, konkrétan arra, hogy a dalokat úgy tudjuk angolul is előadni, hogy azok hitelesek legyenek. Ehhez egyébként profi szakmai segítséget kapunk, de valamiért úgy érzem, inkább most a hazai színtéren kellene maximálisan jelen lennünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lesz angol lemez, csak még azt nem tudom, hogy pontosan mikor… (nevet)
- Mennyi kifutási időt adtok ennek a második albumnak, magyarul vannak-e már konkrét terveitek az elkövetkező kb. egy-másfél évre? Kiváltképp annak tükrében, hogy már folyamatosan gyűjtitek az új ötleteket a harmadik lemezhez…
- Tervek folyamatosan vannak, ötletek szintén. Pár napja fel is vettem néhány új „dolgot”… A harmadik ToE lemezt különlegessé szeretnénk tenni. Nem lesz ide-oda kanyarodás, önismétlés, aminek szerintem amúgy sem sok értelme volna. Nem szeretnénk átírni magunkat és nem szeretnénk megváltozni. Ahogy én látom, ha akarnánk sem sikerülne. (nevet) A felvételeknél használt munkamódszer is meg fog változni, mert elértünk egy olyan szintre, ahol érdemes kipróbálni új, és építő jellegű, jó dolgokat. Erről nem szeretnék egyelőre többet elárulni, a lényeg, hogy a harmadik album előkészületei már most elkezdődtek. Ez már merőben más, mint eddig, hiszen pár hónapja jött ki a Szilánkok. Azonban nem szeretnénk időhöz kötni magunkat, de ha továbbra is jönnek az új ötletek, akkor nem fogjuk vissza magunkat. (nevet)
Rockmaratonos fotók: Bende Csaba (Zenefesto)