Nem árult el részleteket a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság arról, hol tart a Miniszterelnöki Kabinetirodával szembeni eljárásuk. Az Alfahírnek Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos folyamatban lévő ügyre hivatkozva tagadta meg az érdemi válaszadást, noha úgy tűnik, a törvényi kereteket már meg kellett haladniuk.
A Rogán-féle propagandaminisztérium azt követően került a NAIH eljárása alá, hogy Sneider Tamás Jobbik-elnök számára következetesen megtagadták egyes kormányzati kampánykiadások elszámolásának elektronikus úton való kiadását. Még júliusban írtunk arról, hogy Péterfalvi felszólította a tárcát arra, 15 napon belül hozza nyilvánosságra
- a 2017-es Nemzeti Konzultáció,
- a 2018-as „Stop Soros!” kampány,
- és a szintén 2018-as „Magyarország dönt, nem az ENSZ” kampány
pontos költségvetési és terjesztési adatait. Ebbe beletartozik az is, hogy ezeket a reklámfelületeket hol vásárolták meg, így az is láthatóvá válna, hogy milyen mértékben zajlott a kormánypárti sajtótermékek állami hirdetéseken keresztüli burkolt finanszírozása.
Pedig a biztos júliusi levelében feltüntette azokat a szabályokat, melyek alapján ennek a folyamatnak már régen véget kellett volna vetni: a tárcának ugyanis mindössze 15 napja (külön kérés esetén +15 napja) volt kiadni az információkat, majd ezt követően a NAIH 30 napig várhatott a válaszukra, a kért intézkedések elmaradása esetén pedig újabb 30 napjuk volt arra, hogy további lépéseket tegyenek a jogsértő állapot felszámolása érdekében. Persze kérdés, hogy ezek a lépések mekkora teret adnak a további időhúzásra.
Magyarul hiába a felszólítás, már közel fél éve várjuk, hogy a NAIH tevékenységének érdemi látszata legyen.
A közérdekű adatigénylések során érintett kampányok (Nemzeti konzultáció, Soros- vagy ENSZ-ellenes üzenetek) közös jellemzője volt, hogy burkoltan ugyan, de a kormánypártoknak kedvező üzeneteket közvetítettek, olykor választási kampányok alatt is.
A kormányzati hirdetések így már önmagukban aránytalanná tették a politikai pártok kampánytevékenységeinek törvények által is szabályozott egyensúlyát, komoly előnyhöz juttatva a Fidesz-KDNP érveinek megjelenítését a közéletben. Az ezekre költött több tízmilliárd forintnyi közpénz sorsának pontos ismerete pedig már csak ezek miatt is közérdek.
A kiadási adatoknak egy részét egyébként az Átlátszó már korábban megszerezte, noha jól jellemzi a minisztérium stílusát, hogy szándékosan vagy olvashatatlan minőségben, vagy kinyomtatva és később beszkennelt formában adták ki az iratokat, hogy ne lehessen könnyedén kulcsszavakra keresni bennük. Az azonban így is láthatóvá vált, hogy az esetenként néhány hónap alatt kiszórt milliárdos megrendelések túlnyomó részben NER-közeli médiavállalkozásokhoz kerültek.