Mint az ismert, múlt héten kétharmados többséggel nem tudták megszavaztatni a lex csicskaként hírhedté vált tervezetet, ezért a kormánypártok feles többséggel, egy trükkhöz folyamodva (a településkép védelméről szóló törvény módosításával) verték át akaratukat az országgyűlésen.
"Az Orbán-kormánynál kulminálódik, de korábban más kormányokra is jellemző volt, hogy napi politikai problémákat akarnak törvénnyel megoldani" - nyilatkozta az Alfahírnek Szikinger István.
Az alkotmányjogász az alapvető céllal egyetért, hogy a párt-, szűkebb értelemben a kampányfinanszírozás feltételeit a lehetőségek szerint egyenlővé tegyék, a kirívó előnyöket kiszűrjék, de ehhez a pénteken megszavazott törvény nem visz közelebb.
Szikinger István kijelentette:
“Amikor eljutottunk június 23-ig, csak az maradt a kérdés, hogyan tudja a Fidesz átnyomni a törvényt a parlamenten, nem pedig az, hogy hogyan lehet a kampányköltéseket legalább középtávra szabályozni.”
Szikinger szerint hiányzik a módosítások mögül a társadalmi egyeztetés, de minimum az, hogy a pártok tárgyaljanak egy igazságosabb szabályozás kialakításáról.
A fideszes többség által elfogadott javaslatot a szakember alkotmányellenesnek tartja, ugyanis ha egy jogszabály akár csak érinti, vagy alkalmazása kihat egy kétharmados törvény értelmezésére, akkor azt minősített többséggel kell elfogadni. Szikinger István emlékeztetett, az eredeti javaslat is tartalmazta a sarkalatossági záradékot, ebből az következik, hogy a jogalkotói cél, amiért eredetileg beterjesztették a javaslatot, csak minősített többséggel érhető el.
A most elfogadott megoldás, ami szerint listaár alatt senki nem vásárolhat plakáthelyet, a demokrácia és a szabad piacgazdaság elveivel is ellentétes. Szikinger István szerint nem szabad olyan törvényt hozni, ami arra kötelez, hogy az elérhető árnál drágábban vásároljanak, még akkor sem, ha ismert, hogy a Fidesz miért erőltette át a szabályozást.
Példaként említette, hogy amikor 1990-ben még a Belügyminisztériumban dolgozott, az akkori helyettes államtitkár büszkén újságolta, hogy olyan szerződést kötött, ami szerint öt éven keresztül ugyanazon az áron vásárolhat a tárca számítógépeket és alkatrészeket, miközben ezeknek az eszközöknek az ára ebben az időszakban gyorsan csökkent. Mi történik akkor - vetette fel Szikinger -, ha egy új technológia jelenik meg vagy a piaci viszonyok átalakulása árzuhanást eredményez a plakátok esetében?
Most, a jogszabály szerint a tényleges árnál többet kell kifizetnie a politikai hirdetőknek. Szikinger István elmondta, a törvénynek ez a része is alkotmányellenes, hiszen olyan alapvető jogot korlátoz, mint a tulajdon- és a vállalkozás szabadságához fűződő jog.
Hozzátette,
"a kormány az alkotmányban is rögzített szükségesség és arányosság elvének betartása helyett az álegyenlőség jelszavát hangoztatva erőltette át a változtatásokat".
Mint fogalmazott, ráadásul a kormányt is arra kötelezte a pártok mellett, hogy többet költsön az adófizetői pénzekből, mint amennyit egy ésszerű megállapodással el tudna érni a plakáthelyek megvásárlásánál. Szikinger úgy véli, az új jogszabályok a kevesebb forrással rendelkező pártokat sújtják, hiszen ők nem tudnak ilyen áron köztéri megjelenéseket vásárolni. Velük szemben viszont a kormány, háta mögött a parlamenti többséggel - némi túlzással - gyakorlatilag annyi pénzt költhet el, amennyit akar.
Cservák Csaba szerint nagy horderejű a plakáttörvény ügye, ami visszavezet bennünket addig, ami mindennek az alapját képezi: úgyszólván egyetlen dolog nincs csak leírva a választási eljárásról szóló törvényben - erre már több tudományos fórumon is felhívtam a figyelmet -, az, hogy hazudni tilos.
"Ezt a jogi dogmatika eszköztárát használva úgy lehetne megfogalmazni, hogy aki jobb tudomása ellenére valótlant állít vagy a valósat hamis színben tünteti fel, az választási jogsértést követ el"
- nyilatkozta az Alfahírnek Cservák Csaba. Az alkotmányjogász hozzátette, a kampányban különösen nagy jelentősége van annak, hogy ki mit mond. A médiában a kép- és hanghatások együttes meggyőzőereje miatt sajátosan érvényesül a véleménynyilvánítás szabadsága, emiatt speciális szabályok vonatkoznak erre a területre. A plakátok meggyőzőereje az elektronikus médiához képest jóval csekélyebb, de ennek is lehet jelentősége a kampányban.
Cservák úgy vélte, külön szempont az is, hogy például egy civil szervezet plakátolhat-e pártpolitikai alapon. Hozzátette: Társadalmi tájékoztató tevékenységet folytathat, az a kérdés, hogy hol van ennek a határa.
"Nagyon nehéz megszabni a kereteket, mert azzal a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozódik. Az Alkotmánybíróság a szükségesség és az arányosság elvét veszi figyelembe, amikor megvizsgálja, hogy sérült vagy sem az alapjog."
- jegyezte meg a szakember.
Cservák Csaba szomorúnak tartja, hogy egy sajátos plakátháború bontakozott ki, amihez gyűlölködő hangnem is párosult, emiatt a jognak valamit kezdenie kell ezzel a kérdéssel. Hozzátette: "Alkotmányjogászként csak irányvonalakat, határokat jelölhetünk ki, hogy mi az, ami belefér és mi az, ami nem. A jogi szabályozás elkészítése az állami döntéshozók feladata. A szakemberek legföljebb javaslatokat tehetnek."