A bérkérdés annak kapcsán merült fel, hogy ismét megjelent egy felmérés, miszerint a Z generáció, a '95 után születettek többsége bruttó 300 ezer forint alatt már nem is akar elmenni dolgozni. Ha nem kapják meg ezt a fizetést, akkor vagy tovább keresgélnek és addig is otthon, általában a szülői házban zsebpénzből élik mindennapjaikat, vagy elvándorolnak és Nyugat-Európában vállalnak munkát.
Sokan azért sem hajlandóak kevesebbért dolgozni, mert végzettségükhöz, képzettségükhöz kevésnek vélik azt, amit a cégek Magyarországon ajánlanak. Más munkakört pedig nem hajlandóak minimálbérért betölteni. A külföldi keresetek mellett azonban még a munkakörülményeket is alább adják. Így fordulhat elő, hogy egy egyetemi végzettséggel rendelkező fiatal inkább kimegy Angliába vagy Németországba konyhai kisegítőnek.
Sebestyén Balázs szerint jó irányba indult az ország a béremelésekben, de Vadon Jani felhívta rá a figyelmet, hogy ez nem a politikai akaratnak köszönhető, hanem annak, hogy kényszerpályán vagyunk, hiszen a bérek emelkedése nélkül lassan kiürül az ország.
Sebestyén Balázs lekicsinylően szólt a béruniós kezdeményezésről, amit nem gondol megvalósíthatónak, ám a sok beérkező sms miatt, amikben azt vetettek fel, hogy miért ne lenne megvalósítható a bérek hasonló szintre hozása, ha az árunió meg tudott valósulni, felhívták Pogátsa Zoltán közgazdászt.
A közgazdász teljesen egyetért a fiatalok bérigényével, hiszen Nyugat-Európában ugyanazt a munkát négyszeres áron végzik el. Ott senki nem dolgozik - átszámolva - 400 ezer forint alatt, míg Magyarországon 93 ezer a minimálbér. Pogátsa is úgy véli, hogy az árakban alig mutatható már ki különbség Európa két fele között, míg a bérekben óriási és ezen igenis lehet és kell is változtatni.
Úgy látja, két tévút van a bérkérdésben. Az, ha elhitetjük, hogy azonnal nyugat-európai bérek lehetnének, valamint az, ha elfogadjuk és úgy tekintünk a jelenlegi bérekre, mintha nem bírna többet a magyar gazdaság. Ha megállná a helyét az, hogy alacsony bérek mellett magas a foglalkoztatás, akkor Bulgáriában kellene a legmagasabbnak lennie, Svédországban meg alacsonynak, ám mégsem ezt látjuk.
A rádióbeszélgetésre és az abban elhangzott, a bérunióval kapcsolatos téves meglátásokra Gyöngyösi Márton, az európai polgári kezdeményezés képviselője nyílt levélben reagált a műsorvezetőknek.
"Örömmel hallgattam a ma reggeli műsorotokban a magyar bérekről, bérfeszültségekről és a Bérunió Európai Polgári Kezdeményezésről szóló vitát. Azt hiszem ezzel fő célunkat elértük. Közéleti szereplőként fontosnak érzem, hogy huszonnyolc évvel a rendszerváltást és tizenhárom évvel az uniós csatlakozásunkat követően a társadalmi diskurzus fő sodrában végre a bérkérdés is kiemelt szerepet kap" - nyitja levelét a képviselő.
Sajnálatosnak tartja, hogy sokan még mindig nem annak látják a béruniót, ami:
"A fő célja a Béruniónak nem voksok szerzése a magyar választásokon, hanem az, hogy az Európai Unió alapdokumentumaiba bekerüljön a földrajzi béregyenlőtlenségek kiegyenlítése. Ennek van európai aspektusa is, de természetesen a nemzeti hatáskörökben kialakítandó reformok is szükségesek. Úgy gondoljuk, hogy ez politikai pártállástól, világnézettől függetlenül, minden ember számára támogatható kezdeményezés."
Mint mondja, soha nem állította és ígérte senki, hogy egyik napról a másikra ugyanannyit fog keresni egy kelet-európai, mint nyugati társai, de az ügy érdekében és hogy minél előbb elérhessék a bérkiegyenlítés célját neves közgazdászok, európai szakemberek segítségével egy „béruniós” gazdaságfejlesztési programot dolgoztak ki.
Gyöngyösi hozzáteszi:
"A legnehezebb dolgunk Magyarországon van. Itthon a kormány zsigerből ellenez mindent, amit az ellenzék kezdeményez, még akkor is, ha a magyar emberek, vagy épp az Európai Unió érdekei ellen dolgozik ezzel. A legelutasítóbbak a magyar „szakemberek” Európában. Bárhová utazunk, partnerek felkutatása céljából, kivétel nélkül mindenhol sokkal optimistábbak mind a közgazdászok, mind a politikusok."