Sas István azt írja felszólító levelében, hogy a háború utáni magyar reklámfilmgyártás az intézményi felelőtlenség miatt 95%-ban megsemmisült. 2000-ben jelentős anyagi ráfordítással a reklámpszichológus megmentette háromszáz saját filmjét az enyészettől, hogy azok később is elérhetőek legyenek.
Ezután jön a levél egyik erős része:
„De semmiképp sem azért, hogy harminc évvel később egy hülyegyerek ezeken élcelődve belőlük személyes anyagi haszonra tegyen szert”
Sas mellékelte is a két DVD-borítót, ahol fel van tüntetve, hogy ki a jogtulajdonos és olvasható a felhasználásra vonatkozó korlátozás. Azt is kiemelte, hogy ő soha nem kért pénzt semmilyen médiában vagy közösségi médiában való szereplésért.
„De ami a Videómánia kapcsán történik, az nettó pofátlanság”
- teszi hozzá Sas, aki már korábban, kommentekben is jelezte Dancsónak aggályait, amikben egyébként azt is elismerte, hogy a kiparodizált anyagokat nem tartja jónak, nem is büszke rájuk. Az általa készített 1300 reklámból, elmondása szerint talán 10-12 olyan, amiért ma is kiállna, ami egész jó arány, figyelembe véve a reklámtrendek folyamatos és gyors változását.
Erősen zárta ezt a kommentet:
„Kedves Péter! A butaság megmosolyogtató. A műveletlenség kínos. Az önteltség szánalmas. A humortalanság ciki. A rosszindulat elszomorító. A tehetségtelenség viszont megbocsáthatatlan. Megnéztem a többi „alkotásodat” is. Szerintem hagyd abba!”
Sas szerint az alapvető probléma az, hogy engedély nélkül az ő jogtulajdonát használja fel Dancsó egy idegen produkcióhoz, ami etikátlanság és jogbitorlás.
„Ha valaki elvileg a marketingből él, akkor hogyhogy nem látja az összesen több mint kétmillió megtekintésben rejlő lehetőségeket?”
- teszi fel a kérdést Dancsó, aki a felhasználással kétségkívül újabb reklámot csinált az egyébként reklámból, és nem marketingből élő Sas István régi anyagainak.
Sas kéri, hogy öt napon belül utólag kérjék meg a szerzői és kiadói jogait kezelő Videoprint Bt.-től a szóban forgó négy műhöz a felhasználási engedélyt. Műsoronként 200.000 Ft. + Áfa – tehát összesen 600 ezer forintért, pedig néhány sorral korábban még azt írta, hogy soha nem kért pénzt megjelenítés vagy felhasználás ellenértékeként.
„Ezek után nem is tudom, hogy ki akar nyerészkedni kin”
- mondja Dancsó.
Sas azt írja, hogy ha ez nem valósul meg, akkor a történet a rosszhiszemű jogbitorlás kategóriába kerül át. Dancsó erre úgy reflektált, hogy az ő videóit a paródiajog védi, majd végül ki is fizette a kívánt összeget Sasnak, bár nem úgy, ahogy a reklámpszichológus várta.
Itt a videó a sztoriról.