Szemmel látható és kitapintható a magyar társadalom elszegényedése
- ezzel a felütéssel kezdte gondolatait a Jobbik-Konzervatívok vezetője, akinek meggyőződése, hogy hazánkban ma ez az egyik legkomolyabb probléma, amivel szembe kell nézni.
Gyöngyösi Márton kifejtette: Magyarországon az infláció elképesztő méreteket öltött, EU-s viszonylatban is, a forint elég gyenge és instabil állapotú, ez pedig a gazdaságot kiszámíthatatlanná teszi. Ebből és az elhibázott gazdaságpolitikából egyenesen következik az elszegényedés.
Szavai szerint erre adott válaszként a kormány ársapkákkal próbált gátat szabni az inflációnak, ám ahogy azt a Jobbik is a kezdetektől hangoztatta, az intézkedés végül nem vált be.
Mára bebizonyosodott, hogy a kiterjesztett ársapkák rendszere önmagában gerjeszti az inflációt, és lehetetlen helyzetbe hozza a magyar kis- és középvállalkozásokat és a kereskedőket
- emelte ki a pártelnök.
Gyöngyösi ezért úgy látja, mielőbb ki kell vezetni az ársapkákat. Továbbá pártja egy Nemzeti Élelmiszer-támogatási Programmal nyújtana hathatós és valós támogatást a családoknak és a legszegényebb rétegeknek is. Elmondta, ez egy kifejezetten élelmiszerre beváltható támogatási rendszer lenne, támogatva a magyar termelőket, s főként egészséges élelmiszerekre vonatkozna.
Rámutatott, a javaslat bevezetéséhez meg is van a fedezet a magyar gazdaságban, hiszen az elmúlt évek nagyon magas áfabevétele komoly összeget jelentett az állam számára.
Emlékeztetett, még egy fontos, régi-új javaslata van a Jobbiknak. 2017-2018-ban a párt európai polgári kezdeményezést indított, ami bérunió névre hallgatott. Eszerint az EU 27 tagállamában szétszakadt magállamokra és perifériára a tagországok gazdasága életszínvonal és bérek tekintetében. A nyugati bérszínvonaltól ugyanis jelentősen lemaradt ez a régió.
Magyarország pedig még a régióbeli országokhoz képest is rosszabbul teljesít a bérek vásárlóértékét tekintve
- hangsúlyozta az ellenzéki politikus, hozzáfűzve, hogy már Románia is lassan megelőz minket. Kijelentette,
a trend látványos: miközben minden országban van egyfajta felzárkózás, hazánkban leszakadás tapasztalható a nyugat-európai bérekhez képest.
Ennek a folyamatnak rettenetes következményének nevezte az elszegényedés mellett az elvándorlást is. Mindez nagyon súlyos gazdasági és demográfiai válsághoz vezet hosszú távon - világított rá.
Felidézte, 2021-ben Magyarországon voltak a harmadik legalacsonyabbak bérek vásárlóerőben mérten, s ezt jól mutatja, hogy az átlagos órabér Csehországban vagy Szlovéniában többszöröse az itthoninak.
Róna Péter arról beszélt, az ársapkákat hogy lehetne egy gazdaságilag helyesebb intézkedésre lecserélni. A javaslata az USA-ban már 1939 óta érvényben levő Food Stamp programon (ma Kiegészítő Táplálkozás Segítő Program) alapszik. Emlékeztetett, a kapitalizmus velejárója, hogy szegényebb, proletár réteg alakul ki egy társadalomban, ez viszont a keresletet is csökkenti. Eredetileg ezt a helyzetet kívánták már akkor is orvosolni az élelmiszerjegyek rendszerével.
A közgazdász elmondta, ez a szisztéma valamilyen formában számos más országban is működik, mint például Németországban és Franciaországban. Így ez a gyakorlat szerves részévé vált a piagazdaságban több helyütt is.
Róna Péter hangsúlyozta, ez a rendszer nem csupán ideiglenes megoldásként szolgál az infláció csillapítására. Erre folyamatosan, hosszú távon komoly szüksége van a magyar nemzetgazdaságnak és a társadalomnak.
Felidézte, a rendszerváltás óta követett magyar gazdasági modell, ami egészen szélsőséges formát öltött az elmúlt 12 évben, egyedülálló a térségben. A többi posztszocialista ország nem ezt a modellt alkalmazza.
A magyar modell arról szól, hogy jöjjön a külföldi tőke, érezze magát borzasztóan jól, és mi gondoskodunk arról, hogy a bérek alacsonyan maradnak
- festette le a helyzetet Róna, hozzátéve, az ebből fakadó versenyképesség biztosítja a nemzetgazdaság életképességét.
Gondolatmenetét folytatva rámutatott, a magyar gazdaságpolitika rendkívüli kedvezményeket nyújtott a külföldi tőkének, olyannyira sokat, hogy a másik három visegrádi ország átlagához képest ez 150-160 százalékot tett ki hazánkban.
Kiváltságokat, kedvező adókörnyezetet és munkával kapcsolatos jogszabályi környezetet biztosítottak a külföldi nagytőkének a bérből és fizetésből élők kárára.
Ez a rendszer klasszikusan a dolgozó rétegek kiszipolyozására épült
- nyomatékosította.
A közgazdász szerint ezért nem véletlen, hogy Orbán Viktornak megtetszett az '50-60-70-es évek távol-keleti modellje, mivel az épp erről szólt.
Róna szerint az Orbán-kormány azonban nem vette figyelembe, hogy ezek az ázsiai országok egy ponton, a '80-as évektől azt mondták, elegendő már a tőkeformáció, és kezdjünk hozzá a fogyasztás pezsdítéséhez, biztosítva a gazdasági növekedést. Szavai szerint ezen felismerésig még nem jutott el a kormányzat, vagyis nem segítik elő a szegényebb rétegek ellátottságát, ezáltal a fogyasztás bővülését. Ennek okaként nevezte azt, hogy
a hazánkba hozott külföldi tőke és az úgynevezett nemzeti tőke hozama, a jövedelem kiáramlik hazánkból, avagy továbbra is fennmarad a gazdasági mókuskerék.
Emiatt is csábítják ide a keleti akkumulátorgyárakat, mivel szükség van e mechanizmus fenntartására - fűzte hozzá.
Róna arra is kitért, hogy a GDP növekedése azért megtévesztő, mert abban még benne van az országból végül távozó osztalék, kamat és így tovább. Ez azt jelenti, hogy a 4,5-5 százalékos éves bruttó össztermék növekedéséből legfeljebb 2 százaléknyi marad valójában. Ezért a nem GDP a jólét mércéje, hanem az egy főre jutó nemzeti jövedelem.
Itt vagyunk egy óriási és nehezen értelmezhető jelenség előtt: ez az irdatlan méretű infláció
- jellemezte a helyzetet a szakértő, aki szerint ez nagyon komoly nyomort, elszegényedést és eladósodást okoz.
Arról is szólt, hogy az inflációnak van egy keresleti és egy kínálati oldala egyaránt. Esetünkben azzal magyarázható az erős áremelkedés, hogy ez mindkét oldalon markánsan megjelent - fogalmazott Róna, megállapítva, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy a magyar nemzetgazdaság nagyon energiaintenzív tevékenységeket folytat, ami energiafogyasztás magas szintjével jár együtt.
Egy egységnyi GDP előállításához az osztrák nemzetgazdaság 40 százalékkal kevesebb energiát használ fel, mint a magyar
- jelezte.
Róna Péter azt is megemlítette, hogy Magyarországon valahogy mindig is jellemző volt egy többletinflációs nyomás, tehát az áremelkedés üteme mindig is magasabb volt nálunk, mint tőlünk nyugatra.
Ebből adódik, hogy a magyar nemzetgazdaság továbbra is jelentős inflációs nyomás alatt lesz, még akkor is, ha a drágulást sokkal normálisabb mederbe sikerülne szorítani. Ez borítékolható, mivel strukturális problémáról van szó, s ezáltal a vásárlóerő gyengülése is velünk marad - magyarázta, hozzátéve:
Ez a gyengülés különös brutalitással és kegyetlenséggel sújtja a szegényebb rétegeket, és ezen belül az élelmiszer a legfontosabb szereplő, ami változatlanul jóval nagyobb árnövekedést fog produkálni.
"Az ársapkákat és a rezsit érintő hozzáállás egy baromság, mert durván beleszól úgy a kínálati, mint a keresleti oldal alakulásába anélkül, hogy az inflációra valójában bármiféle hatással lenne"
- szögezte le, rávilágítva, hogy ilyen intézkedésekre nincs szükségük a gazdagabb rétegeknek.
Mint fogalmazott, ez társadalmilag igazságtalan, gazdaságilag semmiféle hatékonyságot nem mutat, inkább kárt, sok pénzbe kerül, és ezt a költséget a kormány a gazdaságra hárítja különadók és ársapkák formájában. Emiatt az ármechanizmusok a gazdaságban nem működnek megfelelő módon.
Teplán István szociológus azt fejtegette, a jelenlegi Magyarország gazdaságtörténeti háttérről szólva, hogy ez tényleg egyre jobban hasonlít a szocializmusra, amikor is rettenetes erőfeszítésekkel próbálják megoldani a saját maguk által kreált problémákat, csak rosszul oldják meg azokat. Egy aforizmát felhozva, azt mondta, Orbán-kormány “osztogatva fosztogat”. Miközben a helyzet igazán aggasztó: a magyar lakosság kétharmada az európai szegénységi küszöb alatt, a havi nettó átlagbér pedig Bulgáriával “versenyez”.
Szociológiai tanulmányok szerint ráadásul a magyar lakosság egyharmada él a magyar szegénységi küszöb alatt, ami azzal jár, hogy rengeteg gyerek éhezik.
Teplán ezután az Egyesült Államokban úgynevezett Food Stamp néven indult programról beszélt, amely már 80 éve célzottan a nehéz körülmények között élő állampolgárokat segíti. A program indulásakor 2-3 millió amerikai volt ennek a kedvezményezettje, de ma már az amerikai háztartások 10 százaléka, mintegy 40 millió ember van benne, 60 milliárd dollár jelenleg ennek a költségvetése. Megjegyezte, a 2000-es évek óta már természetesen elektronikusan működik a program, aminek lényege, hogy kártyára kapják az érintettek a juttatást.
A Prosum Alapítvány elnöke felhozta, hogy a Jobbik már évek óta szorgalmazza a családi kártya bevezetését, amivel azokat a családtámogatásban bekövetkezett mulasztásokat próbálná bepótolni, melyeket a Fidesz-KDNP 2010 óta nem valósított meg. Ennek lényege, hogy a SZÉP-kártyához hasonlóan kizárólag gyermeknevelést célzó cikkeket, alapvető élelmiszereket lehetne vele vásárolni, illetve az egész család lakhatásának egy részét lehetne belőle finanszírozni. Vagyis azokat a kiadásokat, amelyek sok magyar családnál most a komoly, nehezen teljesíthető vagy lehetetlen kategóriába tartoznak.
Róna Péter ezután arról beszélt, hogy a KSH adatai alapján jelenleg a nyomorküszöb havi 65 ezer forint. Olyan háztartásokban, ahol az átlag havi egy főre jutó jövedelem, ott fejenként erre a családi kártyára kapnának számításai szerint 45 ezer forintot, és ez napi szinten 1500 forintot jelent, megfelelve a szükséges élelmiszerellátottsági szintnek. A 75 ezer forintos egy főre jutó bevétel esetén ez már 40 ezer forintnyi támogatási összeggel párosulna, és így tovább egészen a 20 ezres támogatási lépcsőig.
Emlékeztetett, az áfából befolyó állami többletbevétel tavaly 1300-1400 milliárd forintot tett ki, így ebből bőven ráfordítható 900 milliárd a támogatási programra. Ezáltal nagyjából egymillióan juthatnának segítséghez, de a modell természetesen még finomítható. Ebben a rendszerben személyi igazolvány bemutatásával vásárláskor ennek a támogatási kártyának a terhére számlázhatnák az élelmiszerkiadást. Az érintett termékeken pedig feltüntetnék, hogy a kedvező kategóriába tartozik - ismertette.
Z. Kárpát Dániel arról beszélt, szerinte rettenetesen fontos a sávos rendszer, azaz nem segélyprogramról van szó. Rámutatott, hogy nem elég a KSH, hanem az európai szegénységi küszöbhöz is szükséges viszonyítani a tisztánlátás érdekében. A Nemzeti Élelmiszer-támogatási Program pedig például kifejezetten egy keveset kereső, kétgyermekes pedagógus házaspárt is célozhat. Indoklása szerint ugyanis egy ilyen esetben a gyermeknevelési cikkek után befizetett áfával többet fizetnek be az államkasszába, mint amennyit családi pótlékként kapnak. Ugyanakkor a program a középosztály aktív kereső rétegét sem téveszti szem elől, akik alapvető célközönsége a Jobbik-Konzervatívok számára is. Ide tartoznak a munkavállalók mellett a kkv-szektor szereplői is.
Nélkülük a magyar nemzetgazdaság szekere még recsegve-ropogva sem mehetne
- fűzte hozzá a Jobbik politikusa, aki szerint ez nem a multik kiűzését jelenti, hanem az egyenlő feltételeket a szülőföldön való boldogulás jegyében.
Az ellenzéki politikus szintén kiemelte, hogy a hazai bérhelyzet még a régiós országokhoz mérten is kedvezőtlenebb: az itteni 9 eurós órabér rendkívül alacsony.
Z. Kárpát kijelentette: amikor megcélozzuk az európai béreket, senki sem a luxemburgi átlagbérre gondol, hanem legalább egy európai átlag elérését. Ehhez három út is adott: a magyar állami szféra bérfejlesztése, a multiknak részesített vissza nem térítendő támogatások megnyitása a hazai kkv-knak, valamint a majd folyósítandó uniós források egy részének átcsoportosítása egy alapba, ami segítené a kkv-k bérfejlesztését a munkavállalóik részére.
Róna Péter újságírói kérdésre elmondta:
a Nemzeti Élelmiszer-támogatási Program nem számít sem baloldali, sem jobboldali javaslatnak, ez egy színtiszta patrióta kezdeményezés, amely a nehéz helyzetben lévő polgártársainknak nyújtana valódi segítséget. Éppen ezért Magyarországon ezt a javaslatot az Orbán-kormánynak is támogatnia kellene!
Fotók: Teplán István, Róna Péter, Gyöngyösi Márton és Z. Kárpát Dániel (Béli Balázs/Alfahír)