A hét évig tartó vizsgálat a munkáspárti kormányzat 2001 és 2009 közötti tevékenységét tekintette át, és egyértelműen megállapította, hogy a Blair-kabinet
felnagyította a Szaddám Huszein, és az állítólagos tömegpusztító fegyverei által jelentett veszélyt, hogy ezzel indokolja Anglia iraki megszállásban való részvételét.
"Arra jutottunk, hogy az Egyesült Királyság azelőtt döntött az iraki invázióhoz való csatlakozásról, hogy a lefegyverzés békés lehetőségeit kimerítette volna. Az adott pillanatban nem a katonai akció volt a végső megoldás."
- nyilatkozta Chilcot.
Hozzátette, hogy a kormányzat az egyértelmű figyelmeztetések ellenére nem mérte föl helyesen a megszállás következményeit, és az előkészületek nélkülöztek mindenféle profizmust:
"A kormány képtelen volt elérni a kitűzött célját."
Blair csatlakozása a 2003-as iraki offenzívához a mai napig megosztja a brit társadalmat, nem véletlen, hogy a jelentés nyilvánosságra kerülése nagy visszhangot vert az angol politikai életben, és London utcáin az egykori miniszterelnök felelősségre vonását szorgalmazó tüntetők jelentek meg.
A Munkáspárt egykori elnöke közleményben reagált a dokumentumban foglaltakra. E szerint "jóhiszeműen járt el", amikor a hadba lépésről döntött, és hangsúlyozta, hogy a jelentés nem tárt föl semmiféle bizonyítékot arra nézve, hogy ő, vagy kormánya titkosszolgálati információkat hamisított volna, félrevezette volna a kabinetjét, vagy bármiféle titkos paktum létezett volna közte és az Egyesült Államok akkori elnöke, George W. Bush között.
Ennek élesen ellentmond egy korábban titkosított, 2002-es dokumentumrészlet, melyben az akkori kormányfő így ír amerikai kollégájának:
"Bármi történjék is,
melletted leszek."
"Kivétel, vagy kifogás nélkül felelősséget fogok vállalni
minden egyes hibáért"
- szögezte le Blair, ám hozzáfűzte, hogy szerinte jó döntés volt elmozdítani Szaddámot, aminek az égvilágon semmi köze sincs a jelenleg világszerte tomboló terrorizmushoz.
John Chilcot a rendezéssel kapcsolatban is éles kritikákat is megfogalmazott Nagy-Britannia volt miniszterelnökével szemben:
"Anglia és a szövetségesei egy új Irakot ígértek, amely békében él önmagával és szomszédaival és ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat és a törvény betűjét."
Ehelyett azonban a brit politika képtelen volt effektíve beleszólni a háború utáni rendezésbe, illetve képtelen volt stabilizálni az ellenőrzésére bízott iraki tartományokat.
Az egyelőre nem világos, hogy a Brexit nyomán keletkezett belpolitikai viharokat miként fogja megkavarni az eset, ám Jeremy Corbyn, a Munkáspárt jelenlegi vezetője az iraki offenzíva harcos ellenzőjeként és Blair példás megbüntetését követelő egykori belső ellenzékiként valamelyest fellélegezhet.
Ha Corbyn jól kapja el a dolgok ütemét, a szituáció akár stabilizálhatja is jelenleg igen csak inogó vezetői székét.
Ami talán az egyetlen biztos pont, hogy Tony Blair-nek haja szála se fog görbülni, hiába látják politikai ellenfelei és a közvélemény bizonyító erejűnek a most nyilvánosságra hozott információkat.