Nagy közönségsiker lett „A nemzet aranyai” című film. A mozikban teltházak előtt vetítik a hazai vízilabdasport legnagyszerűbb eredményeit bemutató alkotást, amit nemcsak azok élvezhetnek akiket érdekel a sport, a vízilabda, hanem azok is, akik eddig csak a tévén, vagy beszámolók alapján ismerhették a „Kemény legények” sikereit. A film kapcsán Steinmetz Ádám osztotta meg gondolatait lapunkkal. Interjú
Milyen érzések, gondolatok voltak benned, amikor nézted „A nemzet aranyai” című dokumentumfilmet a háromszoros olimpiai bajnok Kemény legényekről?
Húú! Hát nagyon megható volt újra átérezni ezeket a sikereket az 1997 és 2004 közötti időszakról, és kissé furcsa is volt, hogy én is az egyik „főszereplője” voltam a társaimmal együtt. Nem gondoltam volna, hogy ebből a több mint 10 éves sikerszériából film készülhet. Ugyanakkor nagyon kíváncsi is voltam, hogy a rengeteg archív felvételt és az interjúkat hogyan tudják úgy összedolgozni, hogy abból egy ennyire dinamikus, szerethető, érdekfeszítő és persze az érzelmeket is megmozgató film készüljön. Nagyon jól sikerült, de az is igaz, hogy nemcsak egy jó csapat volt Kemény Dénes együttese, hanem egy nagyon szerethető válogatott is! Érdekes volt az is, hogy még számomra ismeretlen történetek is voltak benne, mint például, amikor az ellenfeleink, akikkel évekig küzdöttünk a medencékben beszéltek rólunk, meg is nyíltak a beszélgetések során, elismerve a teljesítményt.
Hányszor láttad a filmet?
Többször! Nemcsak azért, mert én is benne voltam, hanem mert nagyon sokan szurkoltak nekünk annak idején, és a film sikere is azt mutatja, hogy kíváncsiak ennek a generációnak a „titkára”, már ha volt ilyen, és ebből a filmből talán meg is kaphatják a válaszokat, amellett, hogy persze nagyon kedves emlék újra látni ezeket a fantasztikus sikereket és gólokat, amik végül oda vezettek, hogy három olimpiát és mellette több Európa-bajnokságot, világbajnokságot is nyert a csapat. Fontos, hogy a sikerek mellett nem mentek el a vereségek mellett sem a film, illetve a vereségek okait is vizsgálták, tehát tényleg azt kell mondjam, hogy igazán korrekten, tisztességesen mutatták be nemcsak a csillogást, hanem az akkor esetleg kudarcnak megélt ezüstérmeket is, illetve az annak hátterében álló dolgokat is, és mindezt úgy, hogy nem lett kimondottan „szakmai” film, tehát a vízilabdát annyira nem ismerők számára is nagyon szórakoztató lett.
Steinmetz Ádám - Fotó: Béli Balázs
Akik eddig még nem látták a filmet, vélhetően tudják, hogy itt egy olyan csapatról van szó, amelynek a tagjai, élükön Kemény Dénes szövetségi kapitánnyal, a kimagasló teljesítmények mellett nagyon együtt, nagyon egyben voltak és nyilván nemcsak a medencében. A sok egyéb tényező mellet, ami a filmben is meg lett mutatva, szerinted mitől voltak ennyire jók a Kemény legények?
Azt javaslom, hogy nézzék meg a filmet az olvasók, és akkor választ kapnak, de röviden annyit, hogy nemcsak kiváló játékosokból állt ez a társaság, hanem nagyszerű emberekből is, akikhez mondhatni jó baráti kapcsolat fűzött egymáshoz, illetőleg nagyon profi szemlélet uralkodott a csapaton belül, és hát Kemény Dénes irányítása alatt is, ami ezt a rendkívül sok egyéniséget csapattá tudta formálni, és azt kell mondjam, mindenki háttérbe szorította a személyes ambícióit és alárendelte magát a csapat teljesítményének. Tehát ebben is kiemelkedő és korszakalkotó, amit nyújtottunk.
Volt olyan érzésed, hogy ezt már nem lehet fokozni, és aztán mégis jött egy újabb olimpiai aranyérem…
Tény, hogy magunknak is nagyon magasra tettük a lécet. Az 1997-es Eb-aranyérem után már mindenki aranyat várt tőlünk, különösen a 2000-es olimpián Sydneyben, de ez nem jelentett különösebb terhet számunkra, inkább kihívást, mert egy olimpiai bajnoki címet - ami a csúcsot jelenti - megszerezni ez egy óriási dolog, de megtartani ezt a címet és újra olimpiai bajnoknak lenni, amikor nyilván mindenki az olimpiai bajnokot akarja legyőzni, hiszen mindenki ehhez méri magát, az még inkább komoly feladat, és ez háromszor egymás után sikerült. Feladtuk tehát a leckét minden riválisunknak és pontosan tudom, hogy sok fiatal vízilabdás „palánta” is megnézi a filmet, hiszen mi is megyünk közönségtalálkozókra, én is voltam már Nagykanizsán, Kaposváron, Pécsett, ahol rendkívül élénk a vízilabdás élet, nagyon sok fiatallal találkoztunk és biztos vagyok abban is, hogy a mi sikereinkből ők is tudnak majd erőt meríteni, és adhatunk egy kis muníciót, hogy ezeket a sikereket ők hogyan tudnák elérni még úgy is, hogy a fiatalok még nem is éltek akkor, amikor az első olimpiai aranyat megszereztük.
Az olimpiai bajnokok csapata a vízilabda All Star Gálán a debreceni Sportuszodában 2014. november 16-án. Felső sor (b-j): Gergely István, Hosnyánszky Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Ádám, Steinmetz Barnabás, Märcz Tamás, Kemény Dénes, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke, volt szövetségi kapitány, Gór-Nagy Miklós, Kásás Tamás, Kiss Gergely, alsó sor (b-j): Kósz Zoltán, Benedek Tibor jelenlegi szövetségi kapitány, Varga I. Zsolt, Székely Bulcsú, Szécsi Zoltán, Varga Zsolt, Madaras Norbert, Varga Dénes, Kis Gábor és Varga Dániel. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Hiányoltál valamit a filmből, ami talán kevésbé lett megmutatva?
Pozitív kritikaként mondom, hogy sok sztori volt, ami talán benne lehetett volna filmben, de az idő szűkössége miatt nem kerülhetett be a filmbe, ezért akár lehetne egy sorozatot is készíteni, de komolyra fordítva a szót, érintőlegesen azért volt szó róla, hogy ezekért a sikerekért mennyit dolgoztunk. Mennyi lemondás, mennyi áldozat, milyen sok edzés kellett ahhoz, hogy ilyen sikeres lehessen Kemény Dénes csapata. Ez annyira nem volt a filmben kidomborítva, de talán azért nem, mert mi sem akartuk annyira a szakmai vonalra elvinni a filmet. Látom azért, hogy milyen sok fiatal fiú és persze lányok is nézik a filmet, hogy ez talán nekik is szólna, hogy mennyit kell küzdeni a sikerért, hiszen ez nem jön csak úgy magától.
Ennyi évvel később milyen érzések voltak benned, amikor a sajnos nagyon korán elhunyt Benedek Tibor csapatkapitány személyét emelték ki a filmben?
Tibor ennek a csapatnak a vezéregyénisége volt és nem titok, hogy nekem személy szerint a példaképem! Nagyszerű volt vele együtt játszani és néha megadatott, hogy bajnokikon ellene is, és ez egy fantasztikus ajándéka a sorsnak. Azért a mentalitásért, amit ő képviselt, túl a szakmai dolgokon is, a mai napig hálás vagyok Tibornak, mert ez az, ami kellett ahhoz, hogy én is először a klubomban, majd a válogatottban is meghatározó játékossá válhassak.
Steinmetz Ádám (elöl) és Varga Dániel a vízilabda All Star Gálán a debreceni Sportuszodában 2014. november 16-án. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Van valamilyen változás a hazai és persze a nemzetközi vízilabdázásban? Nem szakemberként, hanem tényleg csak az eredményeket nézve úgy tűnik, talán mostanra kiegyenlítettebb lett a mezőny.
Igen, ez valóban így van. A szabályok időnként változnak, mint ahogy a játékvezetői felfogás is. Ez abba az irányba mozdult el, hogy több legyen a gól, és értelemszerűen kedvezzen a fizikálisan talán nem annyira erős csapatoknak. Ennek lehet az eredménye, hogy így feljöttek ezek a válogatottak, és tényleg kiegyenlítettebbé vált a mezőny. De magyarázat lehet az is, hogy nagyon ritka az olyan, ami volt a szerbeknél és nálunk is, hogy volt egy olyan generáció, akik körülbelül egyidős játékosok az utánpótlástól kezdve a felnőttekig bezárólag végig verték a nemzetközi mezőnyt. Sok a tehetséges, jó játékos most is, de talán ilyen tömegével, ami volt ennek a háromszoros olimpiai bajnok csapatnak, ilyen tömegével most nincsen, de nemcsak nálunk, hanem máshol sincs és sok esetben az aznapi forma dönthet egy sorsdöntő szituációban.
Mit üzensz azoknak, akik még nem látták a rólatok készült filmet?
Hát, hogy nézzék meg „A Nemzet aranyai” című filmet, és nem azért, mert mi szerepelünk benne, hanem mert csak ismételni tudom magam, tényleg egy nagyon szerethető csapat volt. Persze sokat köszönhetünk a szurkolóinknak is, akik nélkül nem tudtunk volna ilyen sikereket elérni, mint a 2004-es athéni döntőben három gólos hátrányból győzni a szerbek ellen. Tehát éreztük és érezzük a támogatást a mai napig!
Címlapkép: Steinmetz Ádám: Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd