A Jobbik elnökhelyettese, országgyűlési képviselője szerint:
"*A német szociáldemokraták legrosszabb eredményüket érték el, amióta létezik a Német Szövetségi Köztársaság, és a Zöldek elbúcsúzhatnak attól az álmuktól, hogy valaha néppárttá válnak. Hogy politikailag érdemi változások lesznek-e, az majd a koalíciós tárgyalások során derül ki, de az eddigi működésmechanizmusok ismeretében túl sok reményt nem látok, hiszen a CDU-nak a baloldali szociáldemokrata párttal kell koalícióban dolgoznia, a parlamenti matematika, és az AfD kizárása okán. A helyzet még bonyolultabb lett volna, amennyiben a liberális FDP, vagy a nemzeti baloldali Bündnis Sahra Wagenknecht bejutott volna a Bundestag-ba, mert akkor ismét hármas koalícióra lett volna szükség. Igen, bizonyára lesznek a migráció kérdésében lépések, igen, a gazdaságban azért a CDU/CSU pártszövetség reagálni fog a korábbi hárompárti balliberális koalíció legdurvább ballépéseire, de a német társadalom továbbra is egyre rosszabbul működő államot kap majd, és nem lesz elégedett. Szerintem nem kell nagyobb jóstehetség ahhoz, hogy ez a koalíció sem fogja kiszolgálni a teljes ciklust, és hogy az AfD további erősödése is borítékolható.
Apropó, AfD. Már 2018-ban egy interjúban elmondtam, hogy ugyan lehet ezt a pártot nemes egyszerűséggel szélsőjobboldalinak tartani (ezt mi a Jobbikban ismerjük...), ugyanakkor természetesnek tartottam és tartom, hogy a balra kilengő német politikai rendszert egyfajta ellenhatásként éri az AfD felfutása. Eltelt azóta csaknem 7 év, és a tendencia megmaradt: míg a 90-es években használtak még olyan választási kampányszlogent a CDU részéről, hogy „Kinder statt Inder!”, azaz gyermekeket indiaiak helyett, el lehet képzelni a mai német politikai és médiaelit (erről majd kicsit részletesebben is érdemes beszélni) reagálását egy ilyen mondásra az Úr 2025-ös esztendejében. Félreértés ne essék, valóban vannak egyes pártvezetőknek erősen szélsőséges állásfoglalásai, de a pártot libertiánus közgazdász professzorok alapították, akik az euró bevezetését kritizálták, amely ugye részben a német egység „ára” volt.
Igen, a német politikai és médiaelit teljesen balratolódott az elmúlt évtizedekben Németországban. Nemrég olyan botrány volt egy közszolgálati műsorban, hogy azóta is tart a feldolgozása a ténynek, hogy kizárólag a Zöldek támogatói kaptak az élő műsorban helyet. Sőt, jobboldalinak lenni már a legtöbb értelmiségi hivatásban is kihívásokat jelent, ezt egyetemi kollégáim is Némethonban tanúsítják. Ezen politikai és médiaelit legfőbb jelszava a „Kampf gegen rechts” tehát harc van mindennel, megkülönböztetés nélkül, ami jobboldali. Az elmúlt időszakban még a CDU pártirodáit és politikusait is támadások érték, merthogy „fasiszták”. Csak ezen tendenciák és tények ismeretében érthető az AfD erős eredménye. És akkor beszéljünk az igazi kihívásokról, amelyek az új német kormányra várnak.
Ahogy azt többször és nemzetközi fórumokon is kifejtettem, az 1945 utáni világrend második hullámú átrendeződésének közepén vagyunk. 1989/1990-ben hazánk és a többi szovjetorosz megszállás alatt álló közép-kelet-európai ország felszabadult, és elindult a kontinens újraegyesítése. Legkésőbb a putyini Oroszország agressziója Ukrajnával szemben a második hullámot tolta mindenkinek az arcába, bár az átrendeződést természetesen az USA és Kína, valamint India és általában a BRICS országok megváltozott ereje és mozgástere is meghatározza. Európának teljesen új geopolitikai helyzetben kellene megerősödnie, s ehhez erős Németország kellene. Ez a választás erre nem jelent biztosítékot. És persze mivel hazánk gazdaságilag, történelmileg erősen kötődik a német nyelvterülethez, bizony nekünk sem mindegy, hogy meddig tart ez az átmeneti korszak.*"