Több mint 330 milliárd forintnyi társasági adó áramlott a tao-támogatási rendszer bevezetése, azaz 2011 óta az államkassza helyett különböző sportszervezetekhez, összesítette a számokat a G7.hu. A tao-támogatás ugye az az állami juttatás, amiről a kormány hat évig próbálta elhitetni, hogy nem közpénz, de október közepén a Kúria is kimondta, hogy az.
A rendszer lényege, hogy a cégek a nyereségük után fizetett közteher, a társasági nyereségadó (tao) egy részét vagy egészét nem a költségvetésbe fizetik be, hanem odaadják azt egy számukra szimpatikus sportklubnak (vagy kulturális szervezetnek). Ráadásul nem is az egészet. A szabályozást ugyanis (a cégek aktivitásának növelése érdekében) már a kezdetekben úgy alkották meg, hogy a vállalatok nagyobb összegű adóbefizetést kerülhetnek el, mint amennyit a kinézett szervezetnek adnak. Azaz az adóforintok egy része náluk marad. A költségvetésből ténylegesen kieső bevétel így még több is, mint a sportszervezeteknek juttatott 330 milliárd.
Ez az összeg azt jelenti, hogy a lehetséges társasági adóbevétel több, mint 11 százalékáról mondott le az elmúlt hat évben a kormányzat. A vizsgált időszakban 2940 milliárd forintnyi tao folyhatott volna be az államkasszába, a tényleges bevétel azonban csak 2608 milliárd lett, a többi a sportszervezetekhez került – és akkor a cégeknél hagyott tízmilliárdokról még nem beszéltünk, ezt azonban a felajánlók üzleti adatainak ismerete nélkül pontosan nem lehet számszerűsíteni - írja a lap.
Elképesztő mennyiségű közpénzt nyel el a felcsúti fociálom
Az általában tao néven futó, hivatalosan látvány- és csapatsport támogatásnak nevezett közpénzből (mint ismert, ami Orbán Viktor szerint nem közpénz, az a magyar bíróság szerint az: elvégre a cégek adójából befolyt bevétel bizony közpénz, kár, hogy ebből semmit nem érzünk - a szerk.)
A kézilabda az új foci
A legtöbb pénz ezen a csatornán keresztül is a labdarúgásba áramlott, az elmúlt két idényt nézve viszont már nem a foci vezet. A 2015/2016 és a 2016/2017-es szezonokban ugyanis rendkívüli módon megugrott a kézilabda támogatása is: két év alatt 48 milliárd forintot kaptak a csapatok. Ha a teljes hat éves ciklust nézzük, akkor a két említett sportágnak jutott a teljes támogatás nagyjából kétharmada, és a maradék egyharmadon osztozott a vízilabda, a jégkorong és a kosárlabda.
Tovább árnyalja a képet, hogy a pénz nagyon egyenlőtlenül oszlott el a különböző klubok, egyesületek és sportvállalkozások között: a kisebb egyesületeknek ugyanis valóban semmilyen piaci forrás nem áll rendelkezésére, hogy finanszírozzák magukat, és korábban az állam sem biztosította számukra az anyagi hátteret. Sok száz olyan sportszervezet van, amely évente pár millió, sőt esetenként csak néhány százezer forinthoz jut ilyen forrásból, és ezeknek valóban a túléléshez van szükségük a támogatásra.
Miközben a legkisebbek minden fillérért megküzdenek, valamennyi sportágban akad néhány nagyobb egyesület, amely százmilliókkal, esetleg milliárdokkal gazdagodik évente. Van olyan sportág, ahol az összes közpénz közel kétharmada mindössze 10 sportszervezethez került, de tulajdonképpen mindenhol egy szűk körnél koncentrálódik az támogatások jelentős része.
A rendszert a kezdetektől körüllengi a politika: sok esetben azok az egyesületek, klubok jutnak a legtöbb pénzhez, amelyeknek megvannak a megfelelő kapcsolatai. Erre számtalan példát lehetne említeni, most érjük be azzal az eggyel, hogy a kézilabda támogatása azt követően kezdett el szárnyalni, hogy a szövetség élére a Fidesz akkori kommunikációs igazgatóját nevezték ki. Kocsis Máté 2015-ös érkezése előtt négy év alatt összesen 38 milliárd forint jutott a sportágnak, utána két esztendő alatt ennél 10 milliárddal több - írja a lap.