Kismagyarok, kismagyarország, a nemzeti minimum micsoda marhaság. Nemzeti maximum kell, arra kell törekedni – mondta Orbán Viktor az év végi kormányinfón.
Nem lehet azt mondani, hogy a kormánysajtó véleménye akár a legkisebb ügyben ellenkezne a miniszterelnökkel, de például az Origó nemrégiben azt írta, hogy a nemzeti minimum igenis lehetséges, és így határozta meg, mi az: amiben „politikai értékrendtől függetlenül a legtöbb magyar egyetért: a megszülető élet érték, a család szent, a családpolitika célja pedig az, hogy a többgyermekes családoknak se az elszegényedéstől kelljen rettegniük, hanem éppen ellenkezőleg, anyagilag talán még könnyebb is lehessen az élet, ha többen érkeznek a családba”.
A nemzeti minimumnak más kérdésekben is van létjogosultsága, nem csak a családok helyzetében. A Válaszonline szerint is akad olyan közéleti téma, amelyben alapvető egyetértés van, illetve volt, amíg lehetett. Ezután a konzervatív és független lap is definiálja az általa célba vett nemzeti minimumot. A lopásról van szó – írja, majd így folytatja. Azt, hogy a lopás – például az államkassza magáncélú megcsapolása – bűn, mindenki tudja, érzi, vallja. Ki belső meggyőződésből, ki irigységből, ki harsányan, ki a cinkosok némaságával. Sőt, olyannyira konszenzuális ez a dolog, hogy maguk az elkövetők sem gondolják tisztának a cselekedeteiket. Titokzatos pénznyelő cégstruktúrákat építenek, trükkök százaihoz folyamodnak, hogy le ne bukjanak, meg ne szégyenüljenek. Mindezt az is erősíti, hogy a szabad lopásért senki nem áll ki nyilvánosan. Sőt, szavakban eddig mindenki a lopás esküdt ellenségeként pozícionálta magát.
A lap több esetet is felhoz arra, korábban hogyan vélekedett Orbán Viktor a kérdésben. Például hogy az első kétharmados győzelem után Orbán Viktor is sokszor visszhangozta a közpénzek elsíbolásával kapcsolatos egyetemes véleményt – s kárhoztatta a korrupt, állami forrásokra optimalizált vállalkozásokat, különösen az offshore-lovagok kezében lévő átláthatatlan egységeket. A Fidesz még Magyarország Alaptörvényével is megtámogatta, hogy „a központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás, vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint a támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható”.
A Válaszonline ezután azt is bemutatja, hogy a „nemzeti minimum” kérdésében hogyan változott a viselet. Lánczi András idézetét szedte elő, aki azzal szórakoztatta a nagyérdeműt, hogy „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. Ez az érvelés azután sok csúcsértelmiséginek segített oldani a „Lölő-jelenség” láttán támadt szorongását; divat lett oly’ módon tágabb kontextusba helyezni a repcsizős, jachtozós NER-fotókat, hogy „a nyugati országokban is erkölcstelen módon alakult ki az úgynevezett nemzeti nagytőke, ezen túl kell esni, kész, nincs más út”. Ugyanez a kocsma szintjére már így szivárgott le: „Lopnak, persze, de mindenki lop, és legalább magyarokról van szó, nem külföldiekről, akik kiviszik a hasznot az országból” – fogalmaz a lap. Tehát még a legelszántabb fideszesek sem gondolták soha, hogy a „Mészáros Lőrinc és vidéke áfészben” kizárólag makulátlan figurák dolgoznának – legfeljebb másokhoz képest próbálták őket jobbnak láttatni.
A cikk választ ad arra, hogy
Orbán Viktor sok mindenben, így a „nemzeti minimum” e vonatkozásában mára éppen az ellentéte lett a 13 évvel ezelőtti önmagának. Ehhez megdönthetetlen bizonyítékokat a Válaszonline mellett a G7, a Direkt36 is közzétett, amelyekből kiderült, hogy a kormányfő családja és legközvetlenebb környezete titkos csatornákon gyűjt állami forrásokat, illetve szed védelmipénz-jellegűnek tűnő milliárdokat tenderbajnok nagyvállalkozóktól. E cikkek alapján jobban érthetővé válik, a nemzeti minimum miért marhaság, amire nem érdemes törekedni.
(Címlapkép: Orbán Viktor beszédet mond a Magyar Külügyi Intézet (MKI) alapításának 50. évfordulója alkalmából rendezett konferencián a Pesti Vigadó Dísztermében 2023. december 4-én MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)