Okulni kell a tatárjárás, a törökdúlás, a nagy háborúk, a szovjet megszállás tanulságaiból, a népességfogyás, az agyelszívás következményeiből. Okuljunk, nézzünk körbe. A határon belül; Magyarország nyugati és keleti része gazdaságilag megosztott, a magyar közélet belső ellenségeket keres és talál. A határon túl, Nyugaton ezer és ezer kényszerkivándorló keresi a boldogulást.
Ha a magyar édesanyák többet szülnek, akkor több lányuk és fiuk fog Londonban mosogatni, Németországban programozni, Izlandon krumplit szedni, Svédországban ápolni. Küszöbön az új Mohács, a szociális Trianon.
Ezen körülmények között elsősorban nem koszorúval, hanem tettekkel kellene emlékezni.
Nem nyugodhatunk bele abba, hogy a mi kezünkbe egyetlen eszköz kerülhet: egy halott növényekből font kör.
Tetszik vagy nem, de a mi legfontosabb körünk a magyar nemzet, aminek részesei maradunk: éljünk vagy haljunk bárhol a nagyvilágon.