A szervezet jelentése három kategóriába sorolja a különböző államokat: szabad (zöld), részben szabad (narancssárga), és nem szabad (kék). Utóbbi kategóriába tartoznak azok az országok, ahol pusztító polgárháború dúl, vagy egyértelműen diktatúra uralkodik. A Freedom House szerint ilyen többek közt Egyiptom, Mianmar, Kína - és Oroszország is. Na, most ahhoz nagyon erős elfogultság kell, hogy Moszkvát a demokratikus jogállamiság mintaképének tekintsük. Nem is az. De, ha megnézzük, milyen versenyzők előzték meg a szabadság-listán Putyinékat, akkor azért komoly kérdések merülhetnek fel a rangsorolás szempontjait illetően.
A szabadság térképén például narancssárga színnel van jelölve, tehát egy kategóriával jobb helynek számít Mali. A nyugat-afrikai országban bizonyára lényegesen szabadabban fejtheti ki véleményét az ellenzék, mint Oroszországban. Elvégre a 2012 óta hatalmon levő katonai junta nyilván sokkal toleránsabb a másként gondolkodókkal szemben, mint a gonosz Putyin. Igaz, hogy Oroszországban legalább létezhetnek a kormányzattal szemben kritikus szervezetek, míg Maliban ezeket évekkel ezelőtt feloszlatták - de egy éles szemű amerikai jogvédőt ilyesmivel nem lehet megtéveszteni.
Putyinékat gyakran bírálják a homoszexuálisokkal szembeni diszkriminatív törvények miatt. Az ország besorolásában nyilván ez is fontos szempont volt. Ehhez képest Pakisztán, amelynek észak-nyugati részében a tálibok a kormány jóváhagyásával vezették be a sariát, narancsszínben pompázik. Márpedig az iszlám törvénykezés nem az azonos nemű párok iránti toleranciáról híres. A putyini pokolnál szabadabb helynek számít Nigéria is, amelynek egyes szövetségi államaiban a homoszexualitást halállal (!) büntetik. A Freedom House úgy látja, így demokratikusabb ország, mint Oroszország, ahol a transzvesztiták nem kaphatnak jogsit.
A jelentés szerint egyébként világszerte veszélyben van a demokrácia. Persze Magyarországon is, ahol - láss csodát! - éppen 2010 óta romlik a helyzet. Annak idején, 2006-7-ben a szinte minden ellenzéki rendezvényt kísérő rendőri erőszak, és a bíróságon zajló koncepciós ízű perek nyilván csak erősítették a jogállamiság bástyáit. A hazai helyzetet a derék jogvédők annyira aggasztónak találják, hogy a szabadságra leselkedő globális veszély egyik jellemző megnyilvánulásaként idézik Orbán Viktor tusványosi beszédét az "illiberális demokráciáról".