Túra a legbátrabbakért

Interjú Dobrocsi Lénárddal az ötödik éve megrendezett balassagyarmati Legbátrabb Város emléktúráról, a "csehkiverés" hőseiről, és az 1919-es áldozatvállalások mai vonatkozásairól.

 - A Hűség Városának története talán egyre ismertebb, mit lehet tudni a Legbátrabb Városról, hogyan foglalnád össze a "csehkiverés" hősies történetét?
 
 - 1919 januárjában a cseh légionáriusok megszállták a város nagy részét annak érdekében, hogy birtokolják a vasúti vonalat az Ipoly mentén. Cseh impérium alá vonták az egész várost, akkor amikor az egész Felvidéken úgy haladtak előre, mint kés a vajban, és csonkították hazánkat. Balassagyarmaton a vészjósló időkben sikerült félrerakni a politikai és társadalmi rétegek közti ellentéteket. Sikerült a haza érdekében a vörös posztókat és kitűzőket eldobni, és nemzeti színűre cserélni. A város már egy bő hét után jelét adta annak, hogy "Palócország" fővárosában nem fognak törött gerinccel asszisztálni az Ipoly völgy sárba tiprásához és Csehszlovákiához csatolásához. A "csehkiverés" jelentőségének elemzésénél fontos említést tenni azokról a térképekről, melyeken a Hatvan és Gyöngyös vonalában húzták meg az országrabló csehek az általuk kívánt határokat. Legelőször a város vasutasai érezték az új ország „jótékony” hatásait. Hozzáértő cseh alkalmazottak híján a nógrádi vasutasokat kényszerítették szolgálatba, néha botozás és fenyítések árán is. Emellett a közigazgatás sem akart fejet hajtani az idegen járomba. A vármegyeházán postások, vámosok, tanárok, orvosok, vasutasok és közalkalmazottak százai fogadták meg, hogy nem tesznek esküt a cseh impériumnak. Talán ez a hazafias, feltüzelt gyűlés volt az egyik legfontosabb kiváltója az igazi magyaros ellenállásnak. A város polgársága és vasutasai is tucatjával, százával rejtették el a korábban eldobált fegyvereket. Ennek tudatában léptek kapcsolatba a városból Magyarnándorba visszavonult katonasággal. Kérve őket a beavatkozásra melyet, kormányszinten megtiltottak, és csak tiltakozójegyzéket adhattak át a cseheknek. Viszont vezetőjük Vizy Zsigmond és a legénység is feltüzelve szándékozott odaütni a cseheknek. Vizy vezetésével szinte az egész Ipoly-völgy mozgósítva lett Rétságtól Litkéig. Ennek a közös fellépésnek köszönhető, hogy Balassagyarmat és Nógrád nagy része ma Magyarország része.
 
 - Mit üzen a mai kornak a közel száz éve élt hősök történelmi áldozatvállalása?
 
 - Példaértékű hősöket ad ez az esemény a mai embereknek és a mai fiataloknak. Sokan a mai viszonyokra is már azt mondják, hogy menthetetlen a haza sorsa. Gondoljunk bele az akkori időkbe, amikor az első világháborúban a nemzet egy jelentős része veszett oda, majd az ország saját maga is a megsemmisülés szélére sodródott. Az országot az addigi történelem legkártékonyabb belső pestise is próbálta megsemmisíteni. Eközben nagyítóval is alig találni helyeket (pl. nyugat-magyarországi felkelés, Kercaszomor) ahol jelentős összefogást és eredményt valósítottak meg. Ők bizonyítják, hogy nincsen lehetetlen helyzet csak tehetetlen ember.
 
 - A HVIM nevéhez már több túra is fűződik. Mikor jött az ötlet, hogy Balassagyarmaton is szervezzetek egyet, és miért pont ezt a formát választottátok az emlékezéshez?
 
 - A Rongyos Gárda emléknap volt amit mozgalmunk először magára vállalt és próbált méltó helyet követelni a közgondolkodás és a jelenlegi történelem felfogás zavaros vizein az említett hősöknek. Ezután "palócföldön" mi arra jutottunk, hogy a „kényelmes” koszorúzások mellett, méltóképpen kell megemlékeznünk hőseinkről. Nekünk csak pár kilométert és pár órát kell feláldoznunk, amíg ők akár az életüket is adták szülőföldjükért és az eljövendő nemzedékekért. Aki ezen a túrán végigmegy, jobban értékeli az eseményeket. Hiszen nekünk csak egy tea vagy egy forralt bor mellé kell leülni a végén, amíg a honvédeknek, vasutasoknak, polgároknak a cseh golyókkal kellett farkasszemet nézni.
 
 
 - Mekkora távról, szintkülönbségről van szó, és milyen környezetben halad a túraútvonal?
 
 - Magyarnándorból indulunk el Balassagyarmatra. A táv amit meg kell tenni kb. 20 km.  Anno a honvédek is Magyarnándorból indultak a város felszabadítására. Egy apró csavar a történetben, hogy ők Szügyig vonattal mentek és csak onnan gyalogszerrel. Viszont számunkra az a minimum, hogy az egészet gyalog járjuk be. Az útvonal a Cserhát dombjai között halad így a terepviszonyok nem egy extrém teljesítménytúra benyomását keltik. De a célunk nem is ez volt, hanem a közösségi és a hazafias szellem javítása.
 
 - Milyen létszámban vettek eddig részt, és főként milyen korosztály?
 
 - A kezdeti 50-60 főről tavalyra már elértük a kb. 140 főt. A kisgyermektől a hatvanas korosztályig mindenki képviselte már magát a túrán. Szívet melengető esemény volt többek között az is, amikor egy középiskolai osztály jött velünk végig a tavalyi rendezvényen. 
 
 - Lesz-e valamilyen megemlékezés a túra előtt vagy után?
 
 - A városban, illetve a korabeli események helyszínein lesz koszorúzás, gyertyagyújtás és egyéb meglepetésprogram. A rendezvény különlegességét már elejétől fogva meghatározza az, hogy az égieknek hála már a 2011-es első túrán is részt vettek első világháborús katonai hagyományőrzők. Ekkor jött az ötlet, hogy ez mindig része legyen a megemlékezésnek. A későbbiekben már Balassagyarmatról is ki tudtunk állítani hagyományőrzőket, akik kézzel fogható valóságba helyezik az adott kort. Emellett pedig kiállításokat is tudtunk beiktatni a túra programjába. Idén pedig már saját I. világháborús egyenruhákban is emeljük a túra színvonalát.