Személyes élményekbe csomagolva magyarázta el a kormánypárti közönségének a Tranzit nevű rendezvényen Magyarország külpolitikai stratégiájának részeként Szijjártó Péter, miért megkérdőjelezhetetlen az akkumulátorgyárak telepítése idehaza. A külügyminiszter korunk kihívásaként jellemezte, ezeket mely országokban építik föl, és hol teremtenek új munkahelyeket, mert az EU döntése miatt a hagyományos autóiparnak vége, robbanómotoros gépkocsikat ugyanis a jövőben már nem lehet értékesíteni. Szerinte a gyárakért folytatott nemzetközi versenyben Magyarországnak győznie kell. Az esetleges környezeti károk miatt aggódóknak így fogalmazott:
„Győrben nőttem fel. Pontosan emlékszem arra, amikor elkezdték építeni az Audi-gyárat. Ha valaki köhögött a városban, egyből az volt a dokinak a véleménye, ez azért van, mert fölverte a port az Audi gyár építkezése, ezért légzési nehézségekben szenvednek az emberek. Ma minden győri büszke, hogy a világ legnagyobb motorgyára ott van. (…) 5-6 kilométerre lakom a Samsung gödi gyárától, és még mindig itt vagyok.”
Ezek után a hazaáruló minősítést szelíden kikerülve így folytatta: „Tehát én azt gondolom, hogy az egy rendkívül tisztességtelen, nemzeti érdekekkel abszolút ellentétes, nemzetellenes törekvés, hogy a magyar embereket megvezessék, és ezzel előállítsanak egy mozgalmat, amelynek nyomán ezek a gyárak nem Magyarországon, hanem más országokban épüljenek föl, és majd ott foglalkoztassanak embereket, és majd ott védjék meg azokat a munkahelyeket, amelyeket ez az egész autóipari forradalom elvisz.”
Szijjártó harcos mondatai egyáltalán nem illenek Orbán Krisztián közgazdászra, annak ellenére, hogy az akkumulátorgyárak építését irracionálisnak tartja. A Partizán szervezésében a Tranzittal majdnem egyidőben zajlott beszélgetésen egy másik, ugyancsak józan közgazdásszal, Pogátsa Zoltánnal az úgynevezett munkaalapú társadalom kérdéseit vitatták meg. A kínai akkumulátorgyárak akkor kerültek szóba, amikor azt fejtegették, hogy a magyar gazdaság sajnálatos módon ma miért nem képes működni külföldi tőke nélkül.
Orbán Krisztián Szijjártóval ellentétben a magyarázatot a magyar gazdaságnak a hatékonyságot nem jellemző szerkezetében látja. Mint mondta, itthon 3 fajta vállalatcsoport létezik. A hatékonyan működő, exportra termelő külföldi vállalatok, a hasznukat a kormányközeliségnek köszönhető hazai cégek, illetve a hazai versenypiacon található, alapvetően kis és közepes méretű gazdasági társaságok. A külföldi vállalatokat a beáramló működő tőke, a kormánybarát cégeket pedig az EU-ból érkező támogatás mozgatja, azaz a külföldről beáramló pénz miatt növekednek.
A hazai bérek növekedése is jelentős részben ettől függ, ezért mivel az EU-s pénzek megálltak, a politika mindent megtesz a külföldi tőke Magyarországra vonzása érdekében.
Arról, hogy ez nem feltétlenül a magyar társadalom érdeke, így fogalmazott:
„Teljesen eszetlen az a stratégia, ami a kínai akkumulátorgyárakhoz kapcsolódik, azaz az, hogy mindegy, csak jöjjenek. Mindegy, hogy mi történik, mindegy, hogy semmilyen adottságunk nincs hozzá, mindegy, hogy milyen környezeti kár lesz, csak jöjjenek, mert a külföldi tőke az egyetlen dolog, ami egyetlen reményt ad a bérnövekedés egy részének a fenntartására. Még akkor is, ha egy idő után ennek a visszacsatolásos kárai sokkal nagyobbak.”
Pogátsa Zoltán egyébként egyetértett az elhangzottakkal.
(Címlapkép: Szijjártó Péter - Facebook)