Tobias Moretti neve már valószínűleg sokkal ismerősebben cseng. Megvan? Ő (is) alakította Rex felügyelő gazdáját a német rendőrös sorozatban. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán; bár Herr Moretti még mindig elsősorban tévés produkciókban dolgozik, a külseje mindenképpen megváltozott. Igazából alig ismertem rá. Ő alakítja a Vámpír a díványon egyik főszereplőjét, szerepe szerint Geza von Közsnöm grófot, a vámpírt.
Mint mondtam, az egyik főszereplőt, ennek a mozinak ugyanis vagy négy főhőse van, és hiába akarom egyszerűsíteni a képletet, valóban egyenrangúak ebben a tekintetben mind a négyen. Ebből aztán máris következtethetünk arra, hogy valószínűleg igen bonyolult viszonyrendszere és cselekménye lehet a filmnek. Bingo.
Tehát adott ez a négy ember: két pár - egy fiatal festő, a barátnője, vámpír úr és vámpírné. A festő és barátnője állandóan szivatják egymást a legkülönbözőbb módokon – van itt féltékennyé tevési akciótól kezdve extrém mennyiségű csípős fűszerrel megszórt kajáig minden. A macska-egér játék mellett konfliktusaik alapvető forrása, hogy a srác meg akarja változtatni a lányt. Ez például olyanokból derül ki, hogy a fazon lefesti a lányt – illetve nem is őt festi le, hanem valaki mást. Azt, amilyen szeretné, hogy legyen. (Ez persze így leírva korántsem olyan vicces, mint a film szóban forgó jelenetében, amikor a lány meglátja a képet. Mert ott nagyon az.)
Szóval a barátnő hisztizik, lázad, és hasonlók. Mármost a helyzet az, hogy a festő srác ezt a bizonyos képet odaajándékozza a pszichoterapeutájának – aki nem más, mint Freud - , akinek vámpír úr szintén a páciense. Amikor a gróf meglátja a portrét, abban évszázadokkal azelőtt elvesztett szerelmét véli felfedezni, aki megígérte neki, hogy még vissza fog térni. Mint kiderül, pont a festő barátnőjévé inkarnálódik – bizonyos feltételek teljesülése esetén. Például a lánynak vámpírrá kell válnia saját akaratából.
Mindeközben viszont a grófné érdekei is beúsznak a képbe. Az ő legnagyobb problémája, hogy nem tudja, hogy néz ki, ugyanis – mint egy tisztességes vámpír – nem látja magát a tükörben vámpíromságának kezdete óta. Szóval elég régóta. Így aztán halálra kínozza vámpír urát, akinek minden nap vagy ezerszer el kell mondania, milyen – gyönyörű – a felesége. Pedig rég megutálta többek között emiatt. De grófunk kitalálja a tutit: ha már a tükörben nem látja magát, hát le kell festeni! Így aztán elküldi a feleségét a festőhöz, miközben jókor jó helyen felbukkanva a kastélyba csábítja a festő barátnőjét.
A festő ecsete viszont a tükör-dolog analógiájára nem engedelmeskedik a gazdájának, vámpírné egyre idegesebb lesz, aztán a srác bekötött szemmel folytatja a festést – így már le tudja festeni vámpírnét, viszont valójában megint a barátnőjét festi le; és megint úgy, amilyennek ő akarja látni, mire vámpírasszony, mivel nem tudja, hogy néz ki, büszkén hazaállít a róla készült portréval, mire meglátja a portrén szereplő lányt vámpír úrral konyakozgatni. Brilliáns.
A cselekmény ismertetéséből talán elég is ennyi, hiszen innen már nagyjából sejthetjük, mennyire bonyolult lesz a sztori – főleg, ha még azt is hozzáteszem: a vámpír hipnózissal akarja rávenni a lányt, hogy önszántából akarjon vámpírrá válni, és míg a lány alfában van, azt mondja neki, mire hármat kopog, kinyitja a szemét, és beleszeret majd a férfiba, aki előtte áll. Csakhogy – további bonyodalmak miatt – a három kopogás után a lány vámpír úr komornyikját pillantja meg…
Nagyon feszes, nagyon igényesen szellemes, nagyon sokrétű és sokszínű mozi volt. Összehozni egy vámpírsztorit Freuddal, belefűzni a férfi-nő-kapcsolat összes kis szánalmas játszmáját, mindezt tökéletesen eltalált jelenetekkel és dramaturgiával tálalni, ráadásul a film végéig állandóan meglepni a nézőt valami nem várt fordulattal – nem kis munka. Szellemesség alatt pedig a konkrét helyzet- és jellemkomikumok mellett értek olyanokat is, mint mondjuk a ’30-as évek filmjeit idéző díszletet és látványvilágot, csakúgy, mint a CGI-t, ami nem akar huszonegyedik századinak látszani, és ettől hihetetlenül vicces lesz.
Ezek után igen kíváncsi is voltam, ez mind mégis hogyan pattant ki David Rühm fejéből, aki a forgatókönyvet is írta. A vele készült interjúmat hamarosan olvashatják.
A szívfájdalmam most már csak annyi: a film exkluzíve a Szemrevaló fesztiválon volt látható, magyar forgalmazója egyelőre nincs. Így ahelyett, hogy ajánlanám, csak annyit tehetek, hogy drukkolok, minél előbb legyen, és itthon is vetítsék a filmet a mozik. Akkor viszont nagy hiba lesz kihagyni!