Az SRS elnöke, a hágai Nemzetközi Törvényszék börtönéből ideiglenesen kiengedett, háborús bűnökkel vádolt Vojislav Seselj a megemlékezésen az uniós és a NATO-csatlakozással szemben állt ki. A zászlóégetést azzal indokolta, hogy szimpatizánsai így akarták kifejezni, mit gondolnak a nyugati katonai tömbről, az EU-ról, az Egyesült Államokról és a szerbiai politikáról. A politikus emellett arra szólította fel pártjának tagjait, hogy ha bárhol NATO-katonát látnak, azt „dobálják meg kövekkel, tojással vagy rohadt paradicsommal”.
Seselj az 1999-es bombázások idején Szerbia miniszterelnök-helyettese és Slobodan Milosevic jugoszláv elnök egyik legnagyobb szövetségese volt. A Milosevic-rezsim bukása után három évvel, 2003 elején önként adta fel magát a Nemzetközi Törvényszéken, és majdnem 12 évet töltött Hágában. Egyebek között azzal vádolják, hogy felelős az 1991 és 1994 között Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban és a Vajdaságban elkövetett szerb háborús bűncselekményekért. Pere 2007 óta húzódik, tavaly novemberben súlyos egészségügyi állapotára való tekintettel ideiglenesen szabadlábra helyezték. Szerbiába való visszatérése után folytatta a szélsőségesen nacionalista retorikát, például az úgynevezett Nagy-Szerbia megalakítását, ami Szerbia egyesítését jelentené a környező országok szerbek lakta területeivel. Támogatottsága a Hágában töltött évek alatt azonban csökkent, pártja az utóbbi két választáson nem került már be a parlamentbe.
Habár Seselj elképzeléseivel a jelenlegi politikai vezetés nem ért egyet, a NATO-csatlakozást a 16 évvel ezelőtt történtek miatt a legtöbben továbbra is elutasítják. Ivica Dacic szerb külügyminiszter néhány napja jelentette ki, hogy Belgrád katonailag semleges marad, és továbbra sem áll szándékában csatlakozni a NATO-hoz. Emellett szólnak az utóbbi évek közvélemény-kutatásai is, amelyek szerint a nyugat-balkáni ország lakossága ellenzi hazája belépését a nyugati katonai tömbbe.
Órási károkat okozott a NATO-bombázás
A negatív hozzáállást egyebek mellett az indokolja, hogy a NATO 78 napig tartó légicsapásai során a különböző becslések szerint országszerte összesen 1200-3500 civil, katona és rendőr halt meg, az ország gazdasága pedig mintegy 30 milliárd dolláros kárt szenvedett. Ugyanakkor körülbelül 25 ezer lakóépület semmisült, illetve rongálódott meg, 470 kilométernyi közút és 595 kilométer vasútvonal vált használhatatlanná, 14 repülőtér, 19 kórház, 69 iskola és 44 híd rongálódott meg vagy dőlt romba. A légitámadások által okozott anyagi kár nagyságát akkor körülbelül 100 milliárd dollárra becsülték.
Az országos rákellenes egyesület adatai szerint a háború óta jelentős mértékben megnőtt a daganatos megbetegedések száma, aminek oka az, hogy a bevetett lövedékek szegényített uránt tartalmaztak.
A légicsapás-sorozat közvetlen oka az volt, hogy kudarcba fulladtak a franciaországi Rambouillet-ben, valamint Párizsban Koszovóról folytatott tárgyalások, a legfőbb cél pedig egy lehetséges humanitárius katasztrófa elkerülése volt Szerbia főleg albánok lakta, déli tartományában. A Nyugat ezzel a hadművelettel vetett véget Milosevic koszovói erőszakkampányának. Koszovó végül kilenc évvel később, 2008-ban egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, amelyet Szerbia azóta sem ismer el.