Öt éve indult el a klasszikus heavy/power metalt játszó Tolna megyei WindMill zenekar, és a szokásos „tiszteletkörök” (tagcserék, többféle felállás kipróbálása, demókészítés, koncertek beindítása) után nemrég jelentette meg első nagylemezét Léteznek angyalok címmel. A kalandos úton-módon elkészült tíz tételes albummal, és a jelenleg trióban muzsikáló csapat működésével kapcsolatos kérdéseinket a teljes legénység, azaz Kővári Csaba (ének, gitár), Grénus Zsolt ’Indián’ (basszusgitár), és Bodnár Viktor (dob), plusz Horváth Anita menedzser válaszolta meg - ugyanolyan lelkesedéssel és őszinteséggel, mint ahogy egy-egy daluk megírásához nekiülnek.
- Egy nagyon korrekt, és minden részletre kiterjedő biográfia olvasható a FB-oldalatokon, és a honlapotokon, ami ezáltal minden érdeklődő számára elérhető. Viszont engem az is érdekelne, hogy miért pont a tradicionális, melodikus heavy metal mellett tettétek le anno a voksotokat?
Grénus Zsolt ’Indián’: - Közel áll hozzám ez a műfaj, főként a Judas Priest, az Iron Maiden, és a Helloween hatottak rám, ez a zenei közegem.
Kővári Csaba: - Ebben nevelkedtem fiatalon, ezt a stílust szerettem meg, és a mai napig ezt kedvelem, hallgatom, nem is akarok más zenét játszani. Hatásokban talán az Iron Maident, a Helloweent, és a régi Ossiant tudnám megemlíteni.
Bodnár Viktor: - Én sokféle zenét hallgatok, minden jöhet, ami rock. Ha együtteseket kell megneveznem, akkor a külföldiek közül az Iron Maiden, a Manowar, az Accept a kedvencem, magyar zenekarok közül talán a Moby Dicket és a Lordot tudnám kiemelni.
- Elég érdekes névvel vagytok jelen a színtéren. Fűződik a kiválasztásához egy érdekes sztori, vagy jóval egyszerűbb, hétköznapibb a történet?
Indián: - Teljesen hétköznapi… Nem akartunk semmi „keménykedő” nevet választani, mint vasszűz, vagy pokoli akármi, mivel sem a zenénk, sem a szövegeink nem brutálisak, inkább egy lágyabb, de jól csengő nevet szerettünk volna, így összeírtunk néhányat, és ezek közül a WindMillre esett a választás.
- Eleinte még billentyűssel toltátok, és az ő kiválása után jelentkeztetek egy négyszámos anyaggal. Mit kell tudnunk erről? És három év elteltével milyen véleménnyel vagytok róla?
Csabi: - Mikor elkezdtük ezt a műfajt, keresgéltük a vonalat a stíluson belül, de a billentyűssel kissé hard rockosra sikerült. Majd az ő kiválását követően jött egy gitáros a zenekarba, akivel már metálosabbra fordult és kialakult az irány, amit elkezdtünk. Az ő közreműködésével adtuk ki a négyszámos Légiriadó című demónkat, mely kezdésnek ugyan jó volt, de hangzásban messze van az „igazitól”, de ezeket a dalokat játsszuk a koncerteken továbbra is.
Indián: - Itt jegyezném meg, hogy ez a négy nóta – némi renoválást követően – helyet fog kapni a második nagylemezünkön!
Csabi: - Több magazinban jelent meg kritika erről a demóról, többek között a Burning Sun fanzine-ban is, ahol CD mellékletként is kijött. Ezúton is köszönjük!
- Tavalytól trióként működik a WindMill. Ez mennyire nehezíti (vagy ellenkezőleg, tehát könnyíti) meg a dolgotokat a koncerteken? Gondolok itt arra, hogy egy gitárral léptek színpadra, ráadásul Csabi, te énekelsz is mellette…
Csabi: - Köszi a kérdést! Nehéz! Annak idején basszusgitárosként kezdtem a pályafutásomat, majd basszusgitáros-énekes lettem, később hangszert váltottam, ritmusgitáros-énekes lettem. És mivel az összes szólógitárosunk más vizekre evezett, magamra maradtam ezzel a pozícióval. Nagyon nehéz egyedül szólózni, gitározni, énekelni, de a zenésztársak nagyon jól kisegítenek a háttérmunkával. Igyekszem a lehetőségekhez mérten a lehető legjobban teljesíteni.
Horváth Anita: - Azt azért megjegyezném, hogy bár nem kutatjuk célirányosan az új gitárosunkat, de várjuk azt a heavy/power metalt kedvelő ügyes kezű gitárost, aki szívvel, lélekkel tudna velünk együtt zenélni, dolgozni, elfogadja a munkamorálunkat, és szívesen lenne tagja ennek a közösségnek.
- Az idei híradásokban még egy komoly változásról lehetett olvasni, távozott a zenekarból az egyik alapító, Giovanni. Ha publikus, ennek miértjét megválaszolnátok?
Csabi: - Valóban együtt alapítottuk a WindMillt Giovannival 2016-ban, ám az idő múlásával egyre kevesebb ideje maradt a zenekarra egyéb elfoglaltságai miatt, ezért elváltak útjaink.
Indián: - Rövid kényszerpihenő után – melyet részben a Covid-hiszti, részben a dobos hiány okozott –, végül szinte sorsszerűen, a lemez megjelenését követően sikerült rátalálnunk Viktorra.
Anita: - Elképesztően tehetséges és fogékony dobos Viktor. Az első perctől kezdve olyan, mintha mindig is köztünk lett volna. Hamar elkapta a zenekar ritmusát, gyorsan megtanulta a lemez anyagát, és szeptember 10-én már fel is léptünk vele Szekszárdon, nagyon jó vele együtt dolgozni.
Viktor: - Nagyon jól érzem magam a zenekarban, és jó érzés, hogy a Léteznek angyalok című lemez első bemutatóját már én dobolhattam le. Bár ezen az albumon még nem én doboltam, hisz a megjelenés idején kerültem a csapatba, de a második lemez dalait már elkezdtük felépíteni, és ezeknek tevékeny részese vagyok, az én kézjegyem is rajta lesz. Nagyon várom a megjelenést és a további koncerteket.
- Interjúnk apropóját az előbb már említett új nagylemezetek adja, most már koncentráljunk erre! Az nem titok, hogy a Covid okozta karantén hónapjait, illetve a többszöri rendezvénystopot (is) kihasználva készült el. Konkrétan mennyi idő állt össze ez a tíz dalos anyag? Kérdezem ezt azért is, mert a Légiriadó demó számai nem szerepelnek itt.
Indián: - Rekord hosszúsággal készült… kalandos útja volt. Egy része már megvolt az anyagnak, de a most megjelent album nem az a lemez, ami három évvel ezelőtt útnak indult. (nevet)
Csabi: - Összefoglalva, a Légiriadó után mi már megpróbálkoztunk egy lemezzel, amit részben fel is vettünk, de emberi és technikai okok miatt ez meghiúsult. Majd ismét nekifutottunk annak az anyagnak, ám az is félbe maradt… Körülbelül ekkor kezdte meg munkáját a zenekarban Anita, aki újraválogatta a lemezre szánt dalokat, és határozott ütemtervet követve elérte, hogy ez az anyag végre teljes egészében elkészüljön. A lemez kétharmada már valóban kész volt, a többi pedig menet közben íródott.
- A fémes hangzású, pörgős, súlyos tételek mellett a lemezt záró Várok rád! képében egy lírai dal is felkerült a korongra. De stílustól, tempótól függetlenül én mindegyik WindMill szerzeményen azt érzem, hogy szívvel-lélekkel készülnek. Elmesélnétek, hogyan születik meg egy-egy számotok?
Csabi: - A dalszerzés a WindMillben egy igen kreatív és sokszínű dolog, nincs bevált menetrendje. Van úgy, hogy próba után csak úgy zenélgetünk és ott kigurul egy ígéretes téma, amihez mindenki hozzátesz, ezt rögzítjük, majd hazaviszem, letisztázom, feljátszom, és a következő alkalmakkor építgetjük tovább. De az is előfordul, hogy otthon, gyakorlás közben jön egy klassz téma vagy ötlet, akár Indiánnak vagy nekem, én ezeket már rendszerint feljátszva viszem a terembe, és szintén próbán építjük tovább. Aztán olyan is megtörténik, hogy Anitának a fejében van egy elképzelés, egy hangulat, egy téma, és azt próbáljuk megvalósítani közösen.
Anita: - A dalszerzés javát Csabi viszi, ő az, akitől „windmilles” lesz egy dal. Fantasztikusak a fiúk e téren is. Elképesztő módon tudnak együtt dolgozni a témákon, együtt lélegezve boncolgatjuk az ötleteket. Úgy rakunk össze egy dalt, mintha belelátnánk egymás fejébe. És nagyon örülünk, hogy Viktor ebben tökéletes partner. Elkezdtük vele az első új számot építeni, és a legnagyobb természetességgel rakta bele az általa odakívánkozónak ítélt dobtémákat. Úgy gondolom, hogy ebből az „egymásra hangolódásból” fakad a „szívvel-lélekkel” érzet.
- A szövegek témáihoz mi ad ihletet?
Csabi: - A szövegek változatosak, volt, hogy történelmi témákat írtam meg, vagy ami épp a lelkivilágomat megérinti és hatással van rám. Olyan is van, hogy Anitának ugrik be egy új dalról egy téma és arról írok, de van amelyik számhoz ő ír szöveget. Szóval igen hangulatfüggő.
- A lemez fele meghallgatható a zenekar YouTube csatornáján, az album CD formátumban is elérhető. A napjainkat jellemző bődületes információdömpingben milyen módszerekkel igyekeztek felhívni magatokra a figyelmet, hogyan próbáltok eljutni a rock/metal hallgatókhoz?
Anita: - A lehetőségeink korlátozottak, mivel ez egy amatőr zenekar, így drága és nagy befektetést igénylő lehetőségekkel nem is számolunk. A könnyen elérhető és kedvelt platformokat használjuk. Rendre keresem a lehetőségeket a banda megismertetésére magazinokon, fanzineken, helyi médiákon keresztül. Több tehetségkutatóra is neveztem a csapatot, nem is az első díjért, hanem inkább azért, hogy az ország távolabbi pontjain is halljanak rólunk - ennek köszönhetően kaptunk meghívást a Jászságba is. Fesztiválok, rendezvények szervezőivel is kapcsolatot tartok, itt a cél a „messzebbre jutás”, hogy kimozdulhassunk kicsit a régiónkból. Örülünk minden megkeresésnek és lehetőségnek, legyen az bármilyen platform.
- Öt éves a zenekar. Mit tartotok a legnagyobb elért eredménynek eddig?
Indián: - Mindenképpen a lemez megjelenését! Azt gondolom, hogy méltón mutatja be az eddigi munkánkat.
Viktor: - Még csak két hónapja vagyok a bandában, de én is a lemezt emelném ki. Egyrészt, mert nagyon jó anyag, másrészt, mert így eljuthat a zenénk a közönséghez, és remélhetőleg ezáltal egyre több embernek zenélhetünk.
Csabi: - Vitathatatlanul a Léteznek angyalok album a legnagyobb eredménye a WindMill eltelt öt évének. A másik hatalmas eredmény, hogy mostanra sikerült a zenekarnak olyan erős, egy irányba tartó igazi csapattá kovácsolódni, amely képes ütőképesen koncertezni, és minőségi, színvonalas zenét nyújtani az embereknek. Ez pedig annak köszönhető, hogy sikerült egy olyan embert magunk mellé állítani a menedzserünk és segítőnk személyében, aki képes összefogni a bandát, kijelölni a célt és az utat, és a végsőkig megtesz mindent annak érdekében, hogy a zenekar pályája felfelé íveljen.
- A kerek szülinap kapcsán terveztek-e valamilyen nagyobb szabású megmozdulást? Valamint, a jelenlegi (továbbra is) elég bizonytalan helyzetben mennyire pozitívan tekintetek az előttünk álló hónapokra?
Anita: - Nos, a szülinapot idén nem tartjuk meg nagy nyilvánosság előtt. Pótolni fogjuk, de azt gondolom, hogy ezen az eseményen mindenkinek ott a helye, aki segítette a zenekart, aki tagja volt, akik támogattak minket! És mivel a közönségünk és segítőink nagy része nem oltakozott, nem tartjuk korrektnek kirekeszteni, megkülönböztetni őket egy ilyen eseményen. Inkább megvárjuk a megfelelő körülményeket. Idén sajnos előbb a Covid, majd a dobos hiánya hiúsította meg sok fellépésünket, fesztiválokon, saját eseményeken való részvételünket. Bízom benne, hogy jövőre ezeket tudjuk pótolni, és szívesen látnak minket továbbra is. Természetesen pozitívak vagyunk! Lesznek kisebb bulijaink, októberben például Nagymányokon, majd novemberben is itt a megyében, illetve jövő februárban, ha minden jól megy, a Jászságba is elmegyünk. Közben pedig elkezdtük a második nagylemez munkálatait. Nem állunk meg, mert „Üldöz a Rock”! (nevet)