Amolyan rövid felvezetésként, azon keveseknek, akiknek esetleg nem ugrik be azonnal a Jankai Béla név… Az idén tavasszal 55. születésnapját ünneplő főhősünk egy rendkívül felkészült, sokoldalú billentyűs, zeneszerző, hangmérnök, akinek zenei pályafutása a hetvenes évek végén a Pánik együttesben, illetve a Stress zenekarban indult, de a Prognózis által lett országszerte ismert muzsikus. Ezt követően a Piknik Club, majd később a VM Band, és a Kiss and Roundkicks soraiban is megfordult. A nyolcvanas évek legvégén építette meg saját stúdióját, ahol mostanáig számtalan előadó és zenekar nagyjából másfélszáz lemezének rögzítésénél bábáskodott. 1993-tól kezdődően, jó tíz éven át a (kereskedelmi) televíziózás világában is tevékenykedett, először az MSAT TV zenei igazgatója, majd a Satelit TV programigazgatójaként dolgozott. E mellett erősítette a Boxer-t, illetve a B-projectet, valamint egy időben Zámbó Jimmy zeneszerzője, produkciójának aktív segítője, és kísérőcsapatának tagja is volt. A kétezres évek közepétől először az Omega koncertbillentyűse, majd a Dinamit zenésze lett, de pár esztendeje a Sláger TV tanácsadójaként is találkozhattunk a nevével. Jelenleg két formációban – a Triászban, illetve a B52-ben – játszik, valamint ő a főnöke a Backstage Pub-nak.
No, de most már lássuk a – keményfedeles, már kinézetre is impozáns – kiadványt, amely Fiery előszavával, és a címszereplő, néhány oldalt kitevő gondolataival indul. Ezután a fentebb felsorolt formációkkal és tevékenységekkel kapcsolatosan felelevenített sztorik garmadája következik, amelyek segítségével egy időutazáson vehetünk részt, amely 250 oldalon keresztül – főhősünk kisgyerekkorától egészen napjainkig – tart. A visszaemlékezések által mind a szakmában munkálkodók, mind a mezei (de mindenre kíváncsi) rajongók szájtátva és élvezettel mélyedhetnek el az elmúlt évtizedek hazai könnyűzenei világában, számos alkalommal tekinthetnek a kulisszák mögé, sőt egy-egy kedvencükről is kaphatnak eddig még nem ismert infókat.
Kiemelni semmit nem szeretnék, mindenki a saját ízlésének és habitusának megfelelően választ majd úgyis magának kedves részeket, az biztos, hogy Béla egy kiapadhatatlan forrás, és ehhez még jó beszélőke, valamint rokonszenves előadásmód is társul.
Pozitívum, hogy a szakmai életút teljes feltárása, bejárása mellett néhány esetben kimondottan magánéleti dolgok is terítékre kerülnek, illetve főszereplőnk világnézetével is megismerkedhetünk. Plusz, ezek mellett még egy gyorstalpaló „használati utasítást” is kapunk Amerikához, sőt – az Úton a jövő felé címet kapott fejezetben olvasható – egy-két rázósabb téma beemelésében, kifejtésében is szókimondó partner volt.
A kötet képanyaga pazar, nagyon kevés olyan oldalpárral találkozhatunk, amelyiken nincs legalább egy fotó. Összesen kb. 200 – korábban nem publikált – kép (fotók, plakátok, eredeti dokumentumok) színesíti az elmesélteket. Viszont, számomra kissé talányos a képaláírások meg-, illetve nemléte. Valamint, egy másik negatívum, a személynevek előtt sokszor otthagyott „a” névelő, ezekkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Élő szóban ez még elmegy, de nyomtatott szövegben (folyamatosan) olvasva zavaró.
A könyv egy néhány oldalas zenészpartner-bemutatóval, a Bélához kapcsolódó (megjelent) lemezek, munkák felsorolásával, egy biográfiával, és a tartalomjegyzékkel zárul.
A kötet a negyvenes, és az ettől idősebb (zeneszerető) korosztály számára – akik akkori koncertlátogatóként, lemezvásárlóként, rajongóként úgymond testközelből, (kis túlzással) bennfentesként személyesen is átélhették a felidézett időszak első dekádjait – erősen ajánlott kötelező olvasmány, különösképp, hogy egy jóleső „persze, emlékszem, én is ott voltam, jé, ezt anno én is láttam, hallottam” nosztalgiaérzetet is generálhat. De a fiatalabb olvasóknak is kellemes szórakozást nyújthat, nem beszélve arról, hogy az egyes esetekben tanulságos, többször pedig egyenesen vicces anekdoták – amelyek közreadásuk során minden esetben sikeresen elkerülik a szenzációhajhász megfogalmazást – egy elég részletes korképet is felvázolnak.
Ahogy a könyv bevezetőjében olvasható, végtelen mennyiségű sztorija van Bélának, ezért nem is olyan botor álom egy esetleges folytatás. Én várom!
A B52 lemezbemutató nagykoncertjére augusztus 10-én, a Barba Negra Trackben kerül sor.