Egy életrajzi és négy XX. századi regény után a történelmi régmúltba, a XIII. század első harmadába repít minket vissza Zsuffa Tünde új, karanténban írt regénye, melynek Az Ég tartja a Földet címet adta. A szerző nem kisebb feladatot tűzött maga elé, mint megírni a legismertebb magyar női szent, Árpád-házi Szent Erzsébet türingiai tartózkodásának történetét. A könyvet kézbe véve azonban ne egy száraz történelmi elbeszélést várjunk, Zsuffa Tünde ugyanis – bár történelmi regényt írt – a legmélyebb, valódi krisztusi szolidaritást mutatja be a főhős szó szerint legendás alakján keresztül.
A cselekmény 1211-ben kezdődik, mikor a négyéves Erzsébetet szülei, II. András király és Merániai Gertrúd eljegyzik a türingiai tartományi gróf fiával. A magyar királylány már ekkor mély együttérzést tanúsított a szegények iránt, a szerző ekkorra teszi a Szent Erzsébet-legenda legismertebb motívumát, a rózsacsodát is. (Más források szerint az eset már Wartburgban történt, de a könyv szempontjából ez lényegtelen is.) A kislányból fiatalasszony lesz, aki jegyesének korai halála után annak öccsével, Lajossal szeretnek egymásba és házasodnak össze.
Ez a tiszta szerelem és a házasságból született három gyermek az, ami Erzsébetet a Földhöz köti. A tartományúr feleségeként minden mást, különösen
Királylányi hozományából, a birtokok jövedelméből oszt élelmet, emel ispotályt, és ettől a nemes szándékától nem tántoríthatja el férjének családja, különösen akarnok anyósa és annak befolyása alatt álló sógora sem. Még akkor sem, amikor azok Lajos hadjáratból történt hazatértekor Erzsébetet a tartományúri vagyon eltékozlásával kívánják „bemószerolni”.
Erzsébet férje ugyanis sokat van távol,
Bár a korabeli világpolitika főszereplői – II. Frigyes német-római császár és IX. Gergely pápa – csupán mellékszereplők a regényben, viaskodásuk kihatással volt az egyes tartományokra és önálló országokra, így Lajos Türingiájára és II. András Magyarországára is. A világpolitika mellett azonban mindkét állam, de főleg Magyarország belpolitikájába is bepillanthatunk: míg Türingiában Lajos határozott uralkodó, addig András könnyen befolyásolható, amit a magyar urak (kiskirályok, ha úgy tetszik, oligarchák) saját vagyonuk duzzasztására használnak fel. András és fia, Béla (a későbbi IV. Béla) között szinte végig erős feszültség is tapasztalható, melynek egyik forrása épp a félrenézés a főurak önzése felett, másik pedig hogy a király megtorlatlanul hagyta Gertrúd meggyilkolását, sőt az elégedetlenkedőket birtokadományozással kívánta elhallgattatni.
Erzsébet bátyja, Béla egyébként is nagyon izgalmas mellékszereplője a cselekménynek. Kapcsolata húgával nagyon mély, érzelmi és transzcendentális is. Közös álmaik, imáik, néha látomásaik (a kötet címe is innen ered) a messzeségből is összekötik őket. Tulajdonképpen kijelenthetjük, Erzsébet – noha kislánykori eljegyzését követően csak egyszer látogat haza – Bélának köszönhetően még akkor sem tud végleg elszakadni szeretett Magyarországától, mikor már végleg Türingiát érzi otthonának.
Karanténregény – írtuk az elején, hiszen az idén írt könyvben
A szerző nagyon szemléletesen mutatja be a korabeli járványügyi szabályokat, a betegséggel, halálesettel sújtott házakra vonatkozó előírásokat. Ennek folytán sajgó szívvel érezzük át, milyen áldozatos, már-már kilátástalan munkát végeztek a kor gyógyító szerzetesei, akik a testi ápolás mellett lelki vigaszt is nyújtottak a betegeknek, haldoklóknak. És hasonlóan mély empátiát érzünk a mai járvány megfékezésén küzdő hős szakemberek és önkéntesek iránt.
– érezzük lelkünkben a kötet fő mondanivalóját az utolsó oldalak után. Erzsébet ugyan nem saját vagyonnal, de óriási királylányi hozománnyal érkezett Türingiába, halálakor, 24 évesen azonban nem volt semmije. Harmadrendi ferencesként „csak” számos hálás személyt tudhatott maga mögött, akik neki köszönhették életüket, megélhetésüket. A szent életű, de sógora ármánykodása miatt csaknem teljesen jog- és vagyonfosztott tartományi grófné halála előtt még gyermekeiről gondoskodott: fiát, Hermannt a császár védelmére bízta, nagyobbik lányát, Zsófiát apácák kolostorban nevelték, amíg férjhez nem ment, kisebbik lánya, Gertrúd pedig apácaként Istennek szentelt életet élt és ma Boldog Gertrúdként tiszteljük. Majd lemondva mindenéről, szentként szenderült el.
A regény nem dolgozza fel teljesen a legismertebb magyar női szent életének minden mozzanatát, de hiányérzetünk nincs.
Így azután könnyen olvasható, de igazi katartikus élményt élhetünk át.
Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak bekerülni Isten országába!
– mondta Jézus valamennyi szinoptikus evangélista tanúsága szerint (Mt 19,24, Mk 10,25, Lk 18,25). Hogy nem lehetetlen, azt épp Árpád-házi Szent Erzsébet példája mutatja. Akire ugyancsak egy jézusi tanítás parafrázisaként azt is mondhatjuk, esete a gazdag özvegy sok fillérje: gazdagságában mindazt feláldozta a rászorulókért, amije volt.
A könyv már most hatalmas siker, amit fényesen bizonyít, hogy a karácsonyi rohamban az első kiadás az utolsó példányig elfogyott. A következő kiadást viszont jó szívvel ajánljuk mindazoknak, akit érdekel egy tiszta szerelmi szállal átszőtt, mélyen hívő magyar asszonyról szóló valódi történelmi regény.
(Zsuffa Tünde (2020): Az Ég tartja a Földet. Lakitelek, Antológia Kiadó.)