2017. 04. 21. 15:56

Meddig lehet üres hassal rettegni a migránsoktól és Soros Györgytől?

Lassan itt a tavaszi nagytakarítás ideje, megszabadulhatunk a sok felesleges lomtól és szeméttől, ami felgyűlt körülöttünk a múlni nem akaró tél alatt. A magyar közélet és politika mocskát azonban sajnos nem lehet ilyen könnyen házon kívülre seprűzni, bármennyire szeretnénk is.

Elég csak felcsapni a közösségi médiát, vagy a különböző portálok kommentszekcióit, ahol ádáz csata dúl: vajon akkor most mindenki hazaáruló-e, aki nem áll kritikátlanul a kormány mellé?

Kitől tartsunk jobban: Sorostól, a migránsoktól, a civilektől vagy Brüsszeltől?

Többször kifejtettem már, mennyire forog a gyomrom attól az ideológiai maszlagtól, amit Gyuri bá' árul, és hogy a kormány félelemgyáraitól is legalább ennyire rosszul vagyok.

Az elvtelen csinovnyikokra és a permanens szellemi merevgörcsben éldegélőkre azonban még megvetést sem pazarolok. Nem érdemlik meg. Akiket viszont sajnálok, és akikért a leginkább tudok haragudni, azok az önkéntes szerecsenmosdatók, akik dalolva állnak be a sorba, és még büszkék is erre.

Ismerjük ezt a típust: ő ugyan nem ért egyet a kormánnyal, de amit most csinálnak az jó, ezért támogatni kell őket, különben vége a világnak. Becsszó, utána tovább vicsoroghatunk egymásra az egyre távolodó frontvonalak lövészárkaiból, sőt, még dobálhatjuk is a másik oldalt a lassan orrig érő, darabos trágyalével, csak még egyszer húzzuk "jó helyre" azt a bizonyos ikszet.

Szomorú dolog, amikor valaki önként kaparja ki saját dobhártyáját, hogy ne hallja, ahogy a történelmi lehetőség a fülébe ordít: végre lehetne valódi elitváltás, betemethetnénk a társadalmi szakadékokat és elszámoltathatnánk azt a korrupt, elvtelen bandát, ami a narancsos-szegfűs zászlók alatt évtizedek óta kizsákmányolja Magyarországot.

Szomorú, ugyanakkor hiábavaló gesztus is, hiszen egy dolgot így sem hallgattathatnak el: az üres gyomrok korgását.

Ugyanis hiába féltik Dzsamaltól, Jumurdzsáktól vagy a Soros-démontól Magyarországot, és állnak be a "vezénylő tábornok" elé olcsó golyófogónak, ha olyan romvárat védenek, ami jószerivel már nem is létezik. Hiszen még a köveit is széthordják azok, akik nemlétező csatákba vezénylik a süket-néma-vak sereget, s közben nyakló nélkül ejtőernyőztetik rá a külföldi titkosszolgálatok és az alvilág embereit, vagy az olyan dúsgazdag terrorfinanszírozó bűnözőket, mint a nem biztos, hogy néhai Ghaith Pharaon.

Az is kérdés, hogy a szarért-húgyért, lassan a végtelenségig dolgoztatott nép vajon miként hálálja meg az Orbánék szolgálatába szegődő zsoldosok hihetetlen rövidlátását?

"Adják meg az anyagi békét azoknak, kik az ország jövőjét gyúrják, mert ezeknek a nyomora nemzeti veszedelem"

- figyelmeztetett több mint száz évvel ezelőtt Szabó Dezső, akitől a címben szereplő kérdést parafrazáltam. Az ország akkori vezetése nem hallgatott intő szavaira, pedig a próféta lelkületű író alábbi soraiban is előre jelezte, hová vezet, ha az országfenntartó rétegekről az utolsó bőrt is lenyúzzák:

"De meg kell gondolni, hogy a Himnuszt éhes hassal csak egy bizonyos ideig lehet énekelni. A végképpen elnyomorgatott ember vöröset lát és vörös nóták buggyannak az ajakára. Pedig ha egyszer a mi lelkünket tölti be a romboló elégületlenség: ez Magyarország jövőjévé lesz."

Ez tette lehetővé a Tanácsköztársaság rémuralmát, az alantas ösztönök tombolását, az igaz nemzeti érzelmek-értékek és az egység eltűnését, ami most intő történelmi példaként áll előttünk, egy, a korlátlan szerzésen kívül mindenre érzéketlen kormány uralma alatt.

De hozhatunk közelebbi párhuzamot is, hogy lássuk, milyen mákonnyal kábítják magukat egyesek.

Pont e logika mentén rettegtek évtizedekig az emberek a nemlétező náciktól és fasisztáktól, mindentől, ami nemzeti vagy magyar, és szavaztak sűrű, tömött sorokban a szocialista nemzetnyomorítókra, akik elhitették velük: minden bajuk forrása a bolhából elefánttá nagyított "barna veszedelem".

Aki most önként felül Orbán Viktor hazugságainak, az pont ugyanolyan groteszk módon ajvékol, mint az által annyira megvetett "másik oldal", akik minden bokorban nyilasokat láttak/látnak, csak ő most Soros-bérencezik, migránsozik, brüsszelezik, közben pedig észre sem veszi, hogy ugyanúgy idegen érdekek kiszolgálóihoz fut "védelemért".

És ahogy az "ordas eszméktől" rettegőkön is jól megszedték magukat egyesek, most a migránsoktól és Sorostól parázókon is szépen hízik a Mészáros, Vajna, Habony, Garancsi, Tiborcz nevével fémjelzett kormányközeli klikk.

Nem tőlük kellene előbb félteni az országot? Nem őket kellene előbb Brüsszel (vagy, ha már itt tartunk, Moszkva) helyett megállítani?

Mert a sorrend nagyon nem mindegy.

A valódi nagytakarításra pedig csak egy lehetőségünk lesz: a 2018-as tavasz.

(Kép: Munkácsy Mihály - Búsuló Betyár)

Soros György már úgy rontja meg a magyarságot, ahogy nem is gondoltuk volna

A tegnapi hírügyelet közben a szokottnál is levertebben böngésztem a kormány háza tájáról érkező sajtóközleményeket, melyekből megtudhattam: mindenki, de tényleg mindenki mögött Soros György áll, akinek pedig szarul megy, annak csak miatta megyen szarul. És kezdtem átérezni, milyen lehetett a kommunizmus alatt a "nyugati imperializmus aknamunkájáról" szóló propagandafanfárokat hallgatni.