Az ellenzéki „lángospolitizálás” megalapozatlan. A lángos tényleg drága, viszont nem kerül sokba

Az ellenzéki „lángospolitizálás” megalapozatlan. A lángos tényleg drága, viszont nem kerül sokba

Politológiai kategóriát alkotott a kormánymédia, az úgynevezett lángospolitizálást. A meghatározás szerint az ellenzékre jellemző a politizálásnak ez a fajtája, az ostoba, öncélú és hazug hergelés legprimitívebb formája. Szezonális hisztéria, ami azt jelenti, hogy nyáron elkezdenek ömleni a posztok a baloldali politikusok Facebook-oldaláról, amely szerint „milyen drága a lángos” a Balaton partján. „De nemcsak a lángos, hanem minden is.”

A káros és hazug ellenzéki lángospolitizálást a neres média évek óta minden évben leleplezi. Árakat ugyan nem említ, de idén is megírta, hogy annyira talán mégsem drága, „hogy devizahitelt kell felvennünk rá, hogy vehessünk egyet a Balatonnál”. Szerinte valójában „a Balatongyűlölők szokásos hecckampánya zajlik” -, amikor újra és „újra el lehet sütni, hogy milyen rosszul élünk, hiszen ezzel legalább lehet hergelni az olvasókat, és egy kicsit újra lehúzni a Balaton renoméját, mondván ne nyaralj itthon hülye magyar, mert tönkremész, hitelt kell felvenni a lángosra is.” Valójában arról van szó, hogy „a nyár még el sem kezdődött, de azért készüljünk fel rá, hogy a következő pár hónapban megtudhatjuk, hogy el kell adnunk a fél vesénket két gombóc fagyiért”.

A Streetkintchen nevű gasztrooldal nem politizál. Friss lángosárakat közöl a Balaton partról. Ezek szerint Alsóörsön a Gyuri Lángos nevű büfében a sima 1000, a sajtos-tejfölös pedig 1700 forintba kerül. Balatonakarattyán a Trink Depo büfében és a zamárdi Sarok büfében a sajtos-tejfölös egyaránt 1800, a balatonfűzfői Szirén büfében pedig ugyanez 2200 forint.

A friss adatok tükrében a kormánysajtónak tehát kivételesen igaza van. Hecckampányt folytat a dollármédia. Tényleg nem kell devizahitel a lángoshoz. Egy négyfős, átlagkeresetű magyar családnak nyilván nem okoz nehézséget, amikor az egyhetes balatoni nyaralásán a strandon 40-48 ezer forintot költ csak lángosra, ha minden nap ráfanyalodik. Ráadásul lángost lehet venni sajt és tejföl nélkül is, sőt, el is lehet felezni, úgyis hízlal. Bár ami meg nem hízlal, az drágább, de az most mindegy.

Ugyancsak friss hír, hogy leleményes cukrászok megoldották ezt az egész problémát. Azaz nem kell eladni a fél vesénket két gombóc fagyiért, ugyanis a balatonmáriafürdői Vitorlás fagyizó piacra dobta a sajtos-tejfölös lángos ízesítésű fagylaltját, amiért egy fagyiversenyen még különdíjat is kapott. Az egyelőre nem derült ki, hogy ebből két gombóc mennyibe kerül, mint ahogyan az sem, hogy készítenek-e tejföl és sajt nélkül, csakis natúr lángos ízesítésűt.

Egyébként egyáltalán nem csoda a lángos körüli felhajtás, amióta a balatoni strandétel a magyar nemzeti értéktár része lett. Ez és az ilyesfajta büfében kapható termékek stratégiai jelentőségűek. Július 1-jétől a büféknek, éttermeknek, cukrászdáknak, kávézóknak, italboltoknak, bároknak, szórakozóhelyeknek, gyorséttermeknek valós időben kell adatokat szolgáltatniuk arról, miből mennyit adtak el. Az adatok a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központhoz kerülnek (NTAK), de látni fogja azokat az adóhatóság és a statisztikai hivatal is. Ha tehát lángospolitizálásról kell beszélni, akkor ez az igazi.

„Képzelje el, hogy déli 12 és 2 között, amikor fut a ház, a kezem zsíros, vizes, olajos, az egyikkel sütöm a halat, a másikkal veszem elő a krumplit, beszaladok a raktárba, próbálom a telefonos rendeléseket is kezelni, két sütésenként át kell szűrnöm a zsiradékot, és közben valós idejű adatokat kellene pötyögnöm valami informatikai eszközön. Nem túlzok, olykor 55-60 fokban” – fakadt ki a Telexnek Zsuffa Péter, a Legendás Diósdi Halsütő üzemeltetője a közelgő új szabályozásról, de hát okvetetlenkedők és huhogók mindig is voltak. Az intézkedésnek igenis van értelme, mert így „a statisztikai adatok alapján jobban láthatóvá válik a turisztikai térségek, települések teljesítménye, és a naprakész információk alapján lehet fejleszteni az ágazatot. Nem utolsó szempont természetesen a turisztikai ágazat fehérítése sem”

A lap szerint a vendéglátásban égszakadás-földindulás készül. Lesz, aki bezár, mert már nem bírja, más csökkenti a kínálatot, hogy egyszerűsítse az adminisztrációt, más pedig majd kiírja majd, hogy elnézést, de ezért lett lassabb a kiszolgálás. Az említett halsütő azt állítja, hogy „ez az új követelmény azonban az eredményesség, a színvonal, a kiszolgálási minőség, illetve a hatékonyság romlását eredményezi. Egyszerűen nem lesz lehetőségem odatenni magam 100 százalékban, hanem majd adatokat szolgáltatok helyette.” Ezt persze csak azért mondja, mert még nem próbálta. Menni fog, csak akarni kell.

(Címlapkép: Lángosok a Csárdafesztiválon a Szent István-napi programsorozaton a fővárosi Vörösmarty téren 2022. augusztus 19-én. MTI/Kovács Anikó)