A Mozinet Filmnapok keretében megnéztem a Cowboyok című filmet, amely a francia forgatókönyvíró, Thomas Bidegain első rendezése. (Eddig fő alkotótársa Jacques Audiard volt, többek között az ő filmjeinek forgatókönyveit írta – például A próféta vagy a Rozsda és csont szkriptjét.)
Bidegain így az idei Cannes-i fesztiválra rendezőként kísérte a filmjét, és a Deadline-nak azt mondta, el kellett távolodnia Jacques Audiard alkotói befolyásától, hogy saját filmet tegyen le az asztalra. Nos, ehhez képest a nemzetközi filmszakma képviselői közül alig akad valaki, aki meg ne említené John Ford Az üldözők című 1956-os westernjét John Wayne-nel a főszerepben – és maga Bidegain sem tagadta: filmjének egyik főszereplőjét valóban úgy választotta ki, hogy legyen benne némi Wayne…
Az apáról van szó, aki maga a két lábon járó maszkulinitás, és aki eltűnt lányának nyomába ered. A család ugyanis - apa, anya, kissrác (Kid), tinédzser lány (Kelly) – egy country-fesztiválon vesz részt egy szép őszi (?) napon, de az eseményről hazafele már csak hárman vannak: Kelly eltűnik.
Az oknyomozás során aztán kiderül: minden bizonnyal Ahmeddel, a muszlim barátjával lépett le. Az apa nem nyugszik: elmegy Ahmed szüleihez, és persze a rendőrséggel is jó párszor felveszi a kapcsolatot, mindhiába. Így aztán magánakcióba kezd, hogy megtalálja és hazavigye a lányát.
Snitt, Kid álmos feje lóg ki a takaró alól a következő képen, és kisvártatva kiderül: a hajtóvadászat még mindig tart, csakhogy azóta jópár év eltelt és a misszióba most már Kelly öccse is betársult.
Bejárták a fél világot Dániától Jemenig, közben az apa és az anya házassága tönkrement, aminek okaira az apa eszelős tekintetéből és abból következtethetünk, hogy az alaphangulata valamiféle kétségbeesett düh. A lány pedig sehol, illetve valahogy mindig a nyomára bukkannak, és majdnem utolérik, de végül soha nem sikerül. Mindenesetre még mindig nem adják fel.
Aztán ilyenek történnek, hogy a lány képet küld az újszülött gyerekéről, aminek hatására Kid felismeri, hogy nincs értelme tovább a hajszának, hiszen új és önálló életet kezdett, és szemmel láthatóan esze ágában sincs hazamenni, meghozta a döntését, tiszteletben kell tartani. Az apa viszont tovább folytatja a keresést, de egy ponton mégis Kid veszi át a családban a Kelly kereséséért felelős tag pozícióját.
Közben van némi utalás terrorizmusra – ekkor írunk 2001. szeptember 11-et - , ami miatt Kid még jobban félteni kezdi Kelly-t és még messzebb utazik, a Közel-Keletre. Itt aztán mindenféle arab népek és csoportosulások érdekkonfliktusai között ellavírozva megérkezik. Haza, Belgiumba.
És persze még sok minden történik, de spoilerezni csak fejvesztés terhe mellett lehet, viszont nekem arra még szükségem van, hogy választ találjak néhány kérdésre.
Tehát a kérdések. Az a problémám a filmmel, hogy nem olyan kérdések zsibongnak a fejemben, amelyekre egy jó mozi esetében az jellemző, hogy az ember magának megválaszolja őket jó hosszú és építő agyalás után, hanem olyanok, hogy
- De most akkor mi is a szereplők igazi motivációja Kelly éveken át tartó keresésére, amit még akkor is folytatnak, amikor egyértelműen kiderül: nem akar visszajönni? Az apáé rendben van: beleőrült a projektbe. Na de Kid, aki felismeri, hogy tényleg mindent megtett, de tiszteletben kell tartania a nővére döntését – hiszen közben felnőtt ember lett, saját magáért felelős?
- Mi volt Kelly motivációja? Ha már ezt tudnánk, van rá egy jó sansz, hogy a kérdések száma valamelyest redukálódna.
- Hogy jön ide a terrorizmus? A rendező akkor az arabokat a terroristákkal akarja azonosítani, vagy éppen ezeket a sztereotípiákat lebontani? Igazán egyik mellett sem foglal állást a film.
- Miről szól valójában a film? Az apa megőrüléséről? A testvéri szeretetről? A másik ember szabadságának tiszteletben tartásáról? Az iszlám fundamentalizmusról, amely egy érzékeny, önértékelési problémákkal küzdő kamaszlányra hiánypótlóként/belső problémái kompenzációjaként akkora hatással lesz, hogy elhagyja a családját?
- És egyáltalán: mit állít ez a film? Mond valamit tulajdonképpen?
Sajnos nem ezek a jó kérdések. De az is lehet, hogy valamit súlyosan félreértettem… A filmet november 26-tól játsszák a hazai mozik – talán még egyszer meg kell majd néznem. Bár nem hiszem, hogy sok kedvem lesz hozzá. Pedig a teljesség igényével megszemléztem a külföldi sajtót is, de mint írtam, Az üldözők emlegetése mellett az operatőri munkát és a biztos kezű rendezést dicsérik - nem a sztorit, a karaktereket, a cselekményt vagy a katartikus hatást. Az indiewire egyik kritikusa volt az egyetlen, aki bevállalta, és azt írta: ez sajnos egy elszalasztott lehetőség volt. Ez van.