Ha meghalljuk, hogy Civitas Fidelissima, akkor a hűség mintaképei, a Sopron és környékének lakói jutnak eszünkbe, hiszen 1921-ben, nem sokkal a gyalázatos trianoni országcsonkítás után ők voltak azok, akik népszavazással döntöttek arról, hogy Magyarországhoz szeretnének tartozni. Ahhoz, hogy így dönthettek, elvitathatatlan érdemekkel bírtak Prónay Pál rongyosai, akik életük kockáztatásával szálltak szembe a békediktátummal, védték meg a területet, és közvetve elérték, hogy népszavazást írjanak ki.
Van azonban egy másik város is, amely még korábbi tettével járult hozzá ahhoz, hogy a Civitas Fortissima, azaz a legbátrabb város nevet kiérdemelje. Ez Balassagyarmat, ahol a csehkiverés hősei vívták ki ezt az elismerést a Nógrád megyei város fiainak. 1919-et írtunk, amikor a nemrég alakult csehszlovák állam nagyra törő vágyakkal bírt, magának szerette volna megszerezni a teljes Balassagyarmat-Losonc vasútvonalat, valamint előkerültek olyan cseh térképek is, amelyeken a salgótarjáni szénmedence, Vác és Miskolc mellett Gyöngyös is szerepelt. A cseh katonák január 15-én lépték át az Ipolyt, és kezdték elfoglalni Balassagyarmatot, ami még a megalázó demarkációs egyezmény előírásai szerint is jogsértő volt.
Az ellenállást a vasutasok kezdték, akik a Magyarnándorig és Aszódig visszavonult honvédekkel is felvették a kapcsolatot. Palócország fővárosának hősies ellenállásának következő mérföldköve a Vármegyeházán megtartott gyűlés volt, amely során a köztisztviselők megtagadták az új hatalom számára az eskütételt. Ennek folyományaként indult meg január 29-én hajnalban a katonaság és a közel 30-40 fős vasutas csoport, és néhány órányi, nagy veszteségekkel járó harc után visszaszorították egy laktanyába a területfoglaló cseheket.
A végső ütközethez a honvédeknek erőt kellett gyűjteniük, és ez idő alatt a balassagyarmati lakosok, pénzügyőrök, valamint számos diák tartotta tűz alatt a laktanyát, hogy a megszállók azt érezzék, hogy folyamatos a katonai jelenlét. A délután visszatérő 16-os és 38-as honvédek aztán végül leszerelték őket és 78 foglyot is ejtettek. A siker hírére és a balassagyarmatiak felhívására ezután a környező települések lakói is fegyvert ragadtak, így az Ipoly bal partja teljesen felszabadult.
A harcok során többen vesztették életüket. Czakó Balázs közvitéz utolsó szavait a város plébánosa jegyezte le:
"Tessék tudatni szüleimmel, hogy őket nagyon szerettem, de az édes magyar hazámat még jobban szerettem.”
Mindkét város dicső tette előtt emléktörvény hajt fejet. Sopron 1922-ben kapta meg a leghűségesebb város címet, Balassagyarmat pedig 2005-ben. Az országban számos helyen emlékeznek meg a hűség és a bátorság napjairól, előbbit december 14-én tartják, utóbbit január 29-én.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom hagyományosan egy túrát rendez Balassagyarmaton. Az idei lesz már a hatodik, amely január 30-án, szombaton reggel indul. A balassagyarmati vasútállomáson lesz a gyülekező 8:30-kor, a túra pedig a magyarnándori vasútállomásról indul reggel 9:00-kor. A balassagyarmati érkezés után, várhatóan 15:00-15:30 körül az I. világháborús katonai temetőnél megemlékezés is lesz. A tavalyi, több száz főt megmozgató túráról egy hangulatos videó is készült: