Miért volt szükség egy olyan magazinra mint az Otherworld, egyáltalán mi volt a célotok a megalapításával?
Már korábban is foglalkoztam filmkritikaírásokkal, de voltak olyan dolgok, amikkel nem tudtam egyetérteni. Ilyen volt például, hogy egy frissen megjelenő filmről nem saját, magyar kritikát akartak kiadni, hanem azt mondták, inkább fordítsuk le a németet, jó lesz az is. Tehát volt egy pont, amikor rájöttünk, hogy olyan sok mindenben nem értünk egyet a hazai játék- és filmújságírással, hogy csinálni kellene egy saját blogot. Nem volt különösebb célunk, csak az, hogy valahogy írjuk ki magunkból ezeket a gondolatokat, de mindez elég gyors fejlődésbe kezdett. Azt akartuk, hogy ha valami rossz, akkor arról igenis mondhassuk el, hogy rossz. Nem volt vesztenivalónk, hiszen gyakorlatilag a nulláról kezdtük el.
Mára viszont több rovatotok is van, a film- és játékkritikákon túl például hardverteszteléssel is foglalkoztok. Hányan vagytok, mekkorára nőtt az Otherworld?
Még kicsi a csapat, tizenegyen vagyunk, így a rovatok készítői között is vannak átfedések. Persze nem érthet mindenki mindenhez, én például nem szoktam hardverekkel foglalkozni, mert olyan szinten nem értek hozzájuk. Ha az offline részt is külön rovatként kezeljük, akkor még szerteágazóbbak a felosztások.
Az Otherworld offline részében fesztiválokról, bulikról, éttermekről és egyéb rendezvényekről csináltok videókat. Miért kezdtetek bele egy ilyen irányvonalba is?
Egyszer kitaláltuk, hogy jó lenne CD kritikákkal is foglalkozni, de az nem lett sikeres, mert nem illett a profilunkba. Később, ahogy csatlakozott hozzánk Theron, a jelenlegi operatőrünk, az Otherworld kezdett egy új stílust felvenni, és felszínre kerültek a régi ötletek is. Átgondolva azonban arra jutottunk, hogy valójában nem is lemezekkel, hanem inkább fesztiválokkal, koncertekkel kellene foglalkozni, és ez így megvalósíthatóvá is vált. Ez egy merész vállalkozás volt, tekintve, hogy az Otherworldnek semmilyen kapcsolata nem volt az ilyen rendezvényszervezőkhöz, de idén például már az összes nagyobb fesztiválon kint leszünk. Tehát ezek olyan tartalmak, amelyek már nem fértek el az online szekcióban, ezért létrehoztunk egy külön offline-csatornát, ami azt üzeni, hogy néha fel is lehet állni a számítógépek elől.
Mégis, mit tekintesz az oldal – ha lehet úgy mondani - legfontosabb részének?
Az Otherworld jelenlegi bázisa a filmekre és a játékokra épül. Ha egy évvel ezelőtt kérdeztél volna erről, akkor egyértelműen azt mondtam volna, hogy a játékokat. Viszont úgy veszem észre, ha nem is jelentősen, de kezd átbillenni a nézettségünk a filmek irányába, egy 30-40 ezres videómegtekintés már filmeknél sem ritka. Ellenben számomra a prioritást most az offline csatorna élvezi, mert ez az, ami most exkluzív. Játékbemutatókat ma már boldog-boldogtalan csinál, elveszett belőle a művészet. Amikor mi kezdtük, akkor még szinte senki nem tudott ilyet csinálni.
Itthon még viszonylag kevesen ismerik, de az E-sport külföldön már nagy sikernek örvend. Mit gondolsz erről?
Az E-sport egy nagyon komoly, nemzetközi hagyományokkal bíró kulturális esemény, Amerikában például hivatalos sportággá nyilvánították, és ha jól tudom, Dél-Korea éppen azért lobbizik, hogy a League of Legends hivatalos olimpiai versenyággá válhasson. Európában egyébként szinte mindenhol működik már, Nyugaton és Keleten is, de valamiért itt a Kárpát-medencében még nem tudott gyökeret ereszteni. Szerintem ennek a rákfenéje ugyanaz, mint sok minden más dolog esetében, tehát a pénz. Sajnos nem nagyon akarnak ebbe forrást fektetni, és emiatt az E-sport Magyarországon csak valaminek a farvízén bukdácsoló rendezvényként szokott megjelenni, pedig meg tudna állni a saját lábán is, hiszen óriási kereslet van rá. Persze vannak itthon is olyanok, amik nem rosszak, látszik, hogy kezdődik valami, de ha megnézzük a nyugati mintát, az egész más minőségen fut. Mi most március 28-án fogunk tudni egy ilyen rendezvényt csinálni, de ehhez is nagy szerencse kellett.
Többször is rendeztetek már Otherworld Éleménytábort, hogyan jutottatok el egy online portáltól a táborozásig?
Amikor ezt kitaláltuk, először is azokra a kérdésekre akartunk választ találni, hogy mégis, mi jó a táborozóknak, mi mit szeretnénk, és ha a helyükben lennénk, nekünk mire lenne szükségünk. Innen jött az ötlet, hogy vigyünk mi számítógépeket, mert én például ha táborozni mennék, nem szeretném felpakolni magamra az ATX-tornyot, meg azzal szenvedni, hogy más játékokat vittem magammal, mint a többiek. Mindezt sikerült elintéznünk, a tábor pedig szépen ki is nőtte magát, tavalyelőtt több mint százan voltak velünk. Mindent mi béreltünk, a srácoknak csak szórakozniuk kellett.
Tehát egy nagy LAN-partiról volt szó?
Próbáltunk arra törekedni, hogy ez ne egy kockatábornak tűnjön. Persze többféle számítógépes játékkal lehetett játszani, de alapvetően az volt a cél, hogy jöjjenek le és szórakozzanak, és mellette játszanak, ne pedig fordítva. Volt airsoft, lézerfegyverek, strand, esti tábortűz és Gorefest-szoba, ahol horrorfilmeket lehetett nézni.
Említetted, hogy száz fő fölé emelkedett a résztvevők száma, tehát sikeres volt a tábor. Akkor miért lett mégis vége?
A hazai videojáték-forgalmazók megbízhatatlannak bizonyultak, és nem igazán akartak együttműködni velünk, illetve a táborral. Pedig nem kellett volna mást tenniük, csak a szoftvereket átadni, de ez sem ment nekik. Végül mindez olyan sok idegeskedést okozott, hogy úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó még egy ilyen kört lefutni. Olyan nagy cégek voltak képesek apróságokon problémázni, amiket fel sem tételezne az ember, hogy megtörténhet, azaz, hogy ilyen rutintalanul állnak a dolgokhoz.
Az online szekció Youtube-csatornáján jelenleg majdnem 140 ezer feliratkozótok van, ez igencsak jelentős.
Ha azt nézzük, hogy a vezető magyar Youtube-csatornának 280 ezer követője van, akkor annyira nem tűnik soknak, de persze azért nem is kevés. Nem tudom, hogy értük el, ha lenne rá egy biztos formula, akkor bátran tudnám ajánlani bárkinek. Arra viszont büszke vagyok, hogy ezt a 140 ezres számot úgy értük el, hogy nem töltöttünk fel olyan videókat, melyekben célzottan hülyét csinálunk magunkból, vagy fröcsögünk, káromkodunk.
Mit gondolsz a játékipar és a filmipar mai színvonaláról, mennyire tudnak még értékesek lenni a kiadott művek?
A játék- és filmiparnál is jelentkezik a tömegtermelésnek az a mellékhatása, hogy csökken a kreativitás. Nem rosszak, de többségükben már nem érdemlik meg azt a pénzt és időt, amit az ember rászánna. A filmeknél például egyre ritkábbak azok, amikről később is el is lehet beszélgetni. Én nem értek egyet azzal, hogy egy filmnek csak kikapcsolnia kell az agyat, mert szerintem egy jó film pont, hogy napokig is képes erre. A játékoknál pedig patikamérlegen ki van mérve a siker receptje, ott van benne a kiváló látvány és a zene, a hatásvadász elemek, de többnyire nincs bennük semmi újdonság. Ezek általános tünetek a filmeknél és a játékoknál is, amit el lehet fogadni, ellenben ha valaki azt mondja, hogy ez gáz, akkor prüszkölni kezd a forgalmazó, de még akár a néző is.
Kaptatok már olyan visszajelzést gyártóktól vagy forgalmazóktól, hogy „srácok, ezt azért nem kellett volna”?
Megvesztegetés még nem volt, fenyegetés viszont már igen. Nem mondok nevet, de volt olyan játékforgalmazó, aminek élő egyenesben, livestream-en kritizáltuk a játékát, és azonnal jött az SMS, hogy ezt nagyon nem kellene csinálni, mert ejnye-bejnye. Bevallom őszintén, nagyon rosszul viselem az ilyesmit, mert ha még alaptalanul támadtunk volna akkor jó, de ami rossz, az rossz. Minket ők csak megtűrnek, de nem szeretnek. Igaz, ezt a státuszt is akartam kivívni, hiszen tisztában voltam vele, hogy az a hangnem amit mi megütünk, nem fog osztatlan sikert aratni. Sikerült tehát elérnünk azt a státuszt, hogy mi vagyunk a kötelező rossz, és ezzel együtt tudok élni. Ha azt mondanák, hogy imádnak minket, akkor összeülnék a srácokkal, hogy valami marha nagy gáz van, talán valaki elkezdett smúzolni a kiadókkal.
Fenntartható így egy ilyen jelentős honlap, vagy még mindig csak hobbiból csináljátok?
A Youtube-csatorna nézettségéből nem jön össze havi 40-50 ezer forintnál több, ez pedig nyilván nem tekinthető jelentős összegnek. Az Otherworld-el még soha nem léptünk át havi 100 ezer forintnál nagyobb bevételt, tehát gyakorlatilag hobbiból csináljuk. Óriási mázlink van, hogy szinte mindenkinek van mellékkeresete, mert ez így nem egy megtérülő biznisz. Szeretném, hogy tovább fejlődjünk, és még idén el akarom érni, hogy rentábilis legyen az Otherworld, mert jelenleg minden kolléga kapacitása maximálisan ki van hajtva a civil foglalkozások mellett. Itt az ideje, hogy valamennyit ebből elkezdjenek látni is, mert tényleg nagyon sok munkájuk van benne, és kell a motiváció, illetve sok tervünk van, amiket így meg lehetne valósítani a jövőben.