Biciklijét cserélte az első gitárjára

Bemutatjuk a hazai rock/metal zenei színtér legkarakteresebb kortárs gitárosait. Az első részben Rubcsics Ricsivel (Ossian) beszélgetünk.

 - Mikor és hol születtél?

 - 1973-ban Budapesten, a 9. kerületben.

 - Gyerekkorodban milyen zenei hatások értek? Családi vagy baráti indíttatásból kezdtél el keményebb zenéket hallgatni?

 - Gyerekkoromban azt hallgattam, ami éppen szólt a rádióban, tévében: Abba, Boney M., Hungária, R-Go, Dolly Roll, stb. 12 éves koromban szerettem meg a rockzenét a bátyámnak köszönhetően. Ő hallgatott akkoriban sokféle zenekart, magyarokat, külföldieket egyaránt.  

 - Az igaz, hogy egy bicikli-gitár csere miatt fogtál a kezedbe hangszert?

 - Így igaz! Szintén a bátyámnak köszönhető. 12 éves voltam, amikor felajánlott két gitárt a biciklimért cserébe. Nehezen mentem bele, majd meg is bántam a döntést, de már nem lehetett visszacserélni, így rajtam maradtak a hangszerek. Kínomban kapirgálni kezdtem rajtuk, majd idővel egyre jobban megszerettem a gitározást. Hát, így kezdődött. (nevet)

 - Autodidakta módon tanultál vagy gitártanárhoz is jártál?

 - A rockzenét magamtól, majd hosszú évek után elmentem egy nagyon jó tanárhoz, zenészhez, Bussy Gáborhoz, akitől több zenei stílust tanultam.
 
 - A gitár mellett játszol még valamilyen más hangszeren is?

 - Picit basszusgitáron, más hangszeren nem.

 - Mondanál néhány hazai és külföldi művészt, vagy zenekart, akinek a játéka meghatározó volt a kezdeti időszakban rád?

 - Skorpió, Dinamit, Edda, Pokolgép, Ossian, Korál, P.Mobil, Deep Purple, Iron Maiden, Judas Priest, Accept, Metallica és még sokan mások. Gitárosokat hadd ne mondjak, mert szinte mindenkitől lehet jócskán tanulni, akkor és most is. Hiszen mindenkinek van valamilyen erőssége, akár technikailag, akár ízlésben, dalszerzésben, újításban vagy éppen a tradíció fenntartásában. Minél többféle zenész van, annál színesebb a világ.

 - Fővárosi fiatalként nagy koncertre járó és bősz lemezvásárló voltál?

 - Sok koncerten feltűntem fiatalon, de akkoriban inkább nagy kazettavásárló voltam. (nevet)

 - Mikor volt az a pont, amikor már tudtad (vagy legalábbis sejtetted), hogy neked komolyan kell foglalkozni a gitározással, mert akár egy jövőbeni sikeres karrier is függhet ettől?

 - Sosem gondolkoztam ezen, és nem is szándékozom. Nagyon szeretek zenélni, de szeretném ezt továbbra is természetesen kezelni. Nem törekedve, tervezve, sokat gondolva magamról. Ha az a sorsom, akkor zenélni fogok, ha nem, akkor csak erőltetném, az meg nem jó. Sokan szenvednek emiatt… Sosem gondolkoztam zenekarban, amikor már gitároztam, egyszerűen csak szerettem csinálni, de nem vágytam a fellépésekre, szereplésekre. Aztán valahogy mégis mindig megkerestek, és így belekerültem a körforgásba.

 - Ha az emlékezetem nem csal, 1990-ben láttalak a Necrofight-ban gitározni először, a PeCsa szabadtéri színpadán biztos, és talán még a Láng Művházban is, ahol többek között Slayer-t is toltatok. Milyen lépcsőfokokat végigjárva, hogyan kerültél annak az évtizednek a közepére-végére a thrash metaltól a Paksi Endre vezette hard/prog. rockot játszó Wellingtonba?

 - Igen, jól emlékszel. (nevet) Ahogy már említettem, mindig felkerestek, én meg elég nehezen mentem bele, mert kerültem a fellépéseket. (nevet) Először a testvérem zenekarában léptem fel 13 évesen. Mindössze egy koncertünk volt. Majd rá három évre, ’89-ben keresett fel egy barátom (aki tudta, hogy gitározom) azzal, hogy kell nekik egy gitáros, ez volt a Necrofight együttes. Majd később, ’94-ben Hornyák Péter szólt, hogy van egy Seneca nevű zenekar, oda kellene gitáros. Aztán 1997-ben jött Paksi Endre, hogy lenne-e kedvem a Wellingtonban zenélni. A Wellington és a Seneca párszor együtt lépett fel, innen volt az ismeretség. Endre megtudta, hogy épp nincs zenekarom, ezért gondolt rám…

 - Innen már nyílegyenes út vezetett az Ossian-os tagsághoz?

 - Az Ossian zenekarba úgy kerültem be, hogy mivel a régi tagok nem vállalták 1998-ban az összeállást Endre felkérésére, így az akkori Wellington felállás csinálta meg – az akkor még egyetlenre tervezett – koncertet, ami viszont olyan jól sikerült, hogy egy országos turné lett belőle. Ennek anyaga egy koncertlemezen is megjelent, majd ezt követte egy saját önálló album is a Metal Hammer kiadónak a segítségével, ez volt a Fémzene. Nagyon röviden, így alakult a pályám. Hiába akartam elbújni a megmérettetések, illetve a fellépések elől, valahogy a barátok, zenészek és a sors nem hagyta. (nevet)

 - 2000-ben jelent meg Kalapács Józsi Első merénylet CD-je, aminek az anyagát az akkor már újra sínen lévő Ossian tagsága játszotta fel. Ez milyen apropóból történt?

 - Endre szerette volna, ha az ős-Pokolgép dalai (melyeket ő írt) lemezre kerülnének, hiszen sok szám csak demókon, illetve nagyon rossz minőségű próbahelyi felvételeken volt hallható. Persze, nem utolsó sorban, Kalapács Józsival szerette volna újra rögzíteni ezeket a szerzeményeket. Józsinál Endre nyitott kapukat döngetett, mivel ezeknek a daloknak a születése meghatározó korszaka volt mindkettőjüknek. Az akkori Ossian felállásból a hangszeres részeket Hornyák Petivel ketten játszottuk fel, ő a dobokat, én meg a gitárokat, basszusgitárt.

 - Milyen albumokon vagy még hallható ezen a lemezen és az Ossian kiadványokon kívül?

 - Seneca lemezen, és pár dal erejéig néhány korongon, mint vendégzenész. Például legutóbb a Molicsrock Ötvözet CD-n.

[video:https://www.youtube.com/watch?v=56vxH8F7_mU]

 - Már több, mint másfél évtizede vagy az Ossian tagja. A munkamódszeretekről mondanál egy néhány szót?

 - Sokféle módon alkottunk már az elmúlt 16-17 év alatt. Volt a próbahelyi jammelés diktafonra rögzítve, majd a kész dalokra éneklés, vagy a kész szövegre, énekdallamra formálni a zenei részeket. Ami a legjobban bevált: akusztikus gitáron megharmonizálva elkészíteni az ének dallamot és a szöveget, majd teljes zenekari hangszerelést tenni rá.

 - Az Ossiannak egy könnyen felismerhető, karakteres stílusa van. Te otthon, magánemberként, a negyedik x-en túl, milyen zenéket hallgatsz a heavy metalon kívül, mi az a határ stílusban, ami még belefér nálad?

 - Szinte minden belefér, amit élő emberek valós hangszereken játszanak. (nevet) Latin műfajok, jazz, funky, bossanova, például Ella Fitzgerald. Nem határolom le, nem büntetem azzal magam, hogy elítéljek műfajokat, ezáltal elzárjam magamtól a jót. Nyitott füllel élek.

 - Te nem arról vagy híres, hogy több projektben is szerepelnél. Ez hűség kérdése vagy tökéletesen elégedett vagy azzal, amit az Ossianban produkálhatsz?

 - Egyrészt, elégedett vagyok, mert nagyon szeretem csinálni az Ossiant, és a közönségünktől kapott visszajelzés is nagyban hozzájárul ehhez. Másrészt, meg nem szeretek többfelé lenni. Zenélni más műfajt is szeretek, de nem zenekari szinten, hiszen az egy egész embert kíván, ez a normális. De én az Ossian mellett nem is nagyon érnék rá. Vagy csinálhatnám azt, amit sokan mások, hogy helyettesítik őket, mikor épp máshol játszanak. Ez annyira nem az én irányom…

 - Az Ossianon belüli pályafutásod alatt kaptál-e külsős megkeresést, hogy hagyd ott valaki vagy valamilyen más formáció miatt a zenekart?

 - Többször felkerestek, de olyan nem volt, hogy hagyjam ott a zenekart, csak, hogy mellette tudnám-e vállalni.

 - A rajongók imádnak téged, a dalaidat, a gitárjátékodat. A szakmai közegből (újságírók, zenész kollégák) kapsz-e személyes visszajelzéseket, észrevételeket, netán építő kritikákat?

 - Sokan szeretnek és ezt köszönöm is nekik, sok erőt adnak! Kapok jót és rosszat is egyaránt. A magyar rockszakma nem arról híres, hogy a kollégák szeretnek más zenekart dicsérni, vagy bárkit is más csapatból. (nevet) Többféle típus létezik: van a hátad mögötti rosszallás, vagy a szemedbe mondva értelmetlenül mindent, ami nem szép. Aztán van a valamiért kedveskedés, mert az illető akar valamit, és végezetül van a legjobb szándékú jó vélemény, a semmi rosszat nem akaró, csak jót kívánó  típus, na, ez utóbbi nagyon ritka! Tisztelet a kivételeknek, mert szerencsére mindig vannak. Tényleg nem azért mondom ezeket, mert puffogni szeretnék, csak szerettem volna valós választ adni. Tehát, köszönet a jóakaróknak és a rosszakaróknak is. Az egyik ezért, a másik azért segít abban, hogy csináljam. A rosszakaró is azzal éltet, hogy nekem szenteli a figyelmét. (nevet)

[video:https://www.youtube.com/watch?v=eiMXjtrimos]

 - Szerinted minek köszönhető az Ossian sikere?

 - A közönségnek és a mi kitartásunknak, hogy akkor is csináltuk, amikor nem volt fény az alagút végén. Szeretünk a zenekarral foglalkozni, zenélni, nem járunk magas lovon, nem vetődjük szét magunkat a közönségnek, nem akarunk többnek látszani, mint amennyik vagyunk. A rajongóink ezt  érzik, látják rajtunk, plusz nem utolsó sorban szeretik a dalainkat, koncertjeinket. Persze jönnek azzal páran, hogy könnyű volt a régi számokkal elkezdeni, és egy olyan névvel, aminek sikeres múltja volt. Ez részben igaz, de vannak ennek más oldalai is. Például az első fél év, amit úgy játszottunk végig, hogy nem igazán fogadták el az új felállást. De nekünk nem volt elég a régi dalokat játszani, mert nem maradtunk nosztalgia zenekar, csináltuk az új számokat, lemezeket, dolgoztunk tovább. Az sem utolsó szempont, hogy az elmúlt tizenhat évben valamilyen szinten cserélődött a közönség. Ez azt bizonyítja, hogy nem a régi szerzeményekkel hódítunk, hiszen sokan nem is ismerik az összes albumát a zenekarnak, visszamenőleg sem. Hány olyan ember van, aki tíz évvel ezelőtt ott volt a koncerteken, ma meg már nem jár, és vannak, akik akkor nem és most vannak ott. Kicsit átírva egy közmondást most hirtelen: „Ha a közönség velünk, ki ellenünk?” (nevet)

 - Foglalkozol-e tanítással?

 - Mostanában nem.

 - Gyűjtöd a gitárokat vagy szigorúan csak a munkádhoz szükséges darabszám van otthon?

 - Nem vagyok gyűjtő, de ha hallok vagy látok egy régi hangszert, aminek kora húsz év felett van, akkor van, hogy rácsapok. (nevet)

 - A zenekarból Endre makettezik, Krisztián bringázik. Neked mi a hobbid a gitározás mellett?

 - A gitározás! (nevet) Nem érzem, hogy szükségem lenne más hobbira. Régebben volt és akkor biliárdoztam, meg kung-fuztam, lovagoltam, kocsmába jártam. Mondjuk a kocsmába járás még megvan. (nevet)  

 - Az Ossian rengeteget koncertezik, ami sok utazással jár. Mivel foglalod el magad a turnébuszban?

 - Beszélgetéssel, csendben üléssel, filmnézéssel, vagy a zenekarból valakin, vagy éppen magamon röhögve. (nevet)

 - A hazai rock/metal mezőnyben van olyan együttes vagy zenész, akivel privátban, magánemberként is nagyon jóban vagy?

 - Igen, vannak sokan, de nem szeretnék senkit név szerint felsorolni, mert még kihagynék valakit. Meg ugye van, hogy idővel változik pozitív vagy negatív irányba a viszony.

 - Tavaly ősszel a sok facebookos kihíváscunami között üdítő kezdeményezésként Lukács Peta elindította az Ajánlom, hogy vedd meg akciót, amelyben ismert hazai zenészek, énekesek magyar lemezeket ajánlottak meghallgatásra és természetesen megvételre, és ebben te is részt vettél. Van valami infód róla, hogy mennyire volt sikeres ez figyelemfelkeltő videólánc?

 - Igen, jó kezdeményezés volt. Nem tudom, de ahogy a Facebookot most elnézem, ez ügyben sajnos csend van.

 - Egy másik facebookos téma, hogy Szlukovinyi Tamás barátoddal időről-időre rövid gitárduós klipeket publikáltok már majd’ egy éve. Erről a kooperációról mit kell tudni?

 - Gyerekkori barátom Tamás, kb. harminc évet tudunk magunk mögött. Azt kell tudni a dologról, hogy mi már nagyon régen is gitároztunk együtt, még a netes korszak előtt, csak magunknak diktafonra, vagy csak, hogy szórakoztassuk egymást. Aztán történt egy szomorú dolog, ugyanis Tamás nyolc évre letette a gitárt. Ennek nem örültem, mert így vége lett az én kis hobbimnak, mert nagyon szerettem vele együtt játszani, kitérni ezáltal kicsit más műfajok felé. Aztán tavaly februárban, mikor egyszer meglátogatott, egyszer csak leemelte az egyik gitáromat beszélgetés közben a falról és azt mondta: Nézzük meg a Girl From Ipanema-t (Bossa Nova), hogy emlékszem-e még rá. Ez nagy pillanat volt számomra, mivel újra megjött a kedve a gitározáshoz. Kérte, hogy vegyük fel videóra a dalt, majd osszuk meg a Facebookon. Én nem terveztem ilyet, de mivel örültem, hogy újra van kedve gitározni, belementem. Aztán menetközben megtetszett nekem is a dolog, illetve az, hogy jók a visszajelzések, jönnek a lájkok.  Most kicsit megállt a dolog az Ossian lemez készítése miatt, de majd visszatérünk! (nevet)

[video:https://www.youtube.com/watch?v=YgJNR3PZLz4]

 - Bő másfél hónapja, hogy kilépett Wéber Attila a zenekarból. Kissé meglepő módon, azonnal bejelentettétek, hogy nem kerestek másik gitárost, négyesben folytatjátok tovább. Te javasoltad ezt a megoldást vagy közös döntés volt?

 - Közös döntés volt, mert régen is szerettük a trió felállást. Ezt a hangszeres részre értem. Így bizonyos szempontból több a lehetőség a dalokon belüli előadásra, nem köt a másik gitár a ritmikához, hangképzéshez. Illetve az szólt még az egygitáros megoldás mellett, hogy sokkal több olyan számunk van a repertoárban, ami jól megszólal egy gitárral is, mint amelyek nem. Már volt négy-öt koncertünk a mostani (kvartett) felállásban, és nagyon jól vette a közönség.

 - Valami változik most a stúdiózás során, hogy már csak egyedül vagy gitáros az Ossian-ban? Milyen albumra számíthatunk?

 - Nem sok változik, hiszen a legutóbbi, A Tűz jegyében albumot is nagyrészt én játszottam fel. Akkor nyolc dalt kellett, most tizenegyet kell. (nevet)  Nagyon élvezzük a munkát a törökbálinti Supersize Recording stúdióban, Varga Zolinál. Nem szeretek előre beszélni a szerzeményekről, hiszen ahány ember, annyi ízlés. Senki fejét nem akarom beletunkolni, hogy ezt kóstold meg, mi főztük, ugye milyen finom? (nevet) Szépen haladunk, igyekeztünk dallamos irányba menni. Mondhatom, hogy hagyományosabb, tradicionálisabb Ossian albumot csináltunk, úgy, hogy lett benne egy kis mai felfogás is. A magam és a többiek nevében is mondhatom, hogy mi lelkesek vagyunk, nekünk tetszik, csak remélni tudom, hogy a közönségünk tetszését is elnyeri majd a végeredmény. (nevet)

 - Van még olyan vágyad zenei téren, ami még nem teljesült?

 - Ilyen érzés akkor kerít hatalmába, amikor meghallok egy nagyon jó zenészt, gitárost. (nevet)  Nem gondolkozom rajta, hogy minek kellene teljesülnie…