Budapest felszabadulásáról beszélt a magyar dandártábornok

Az ünnepi beszéd akár az '50-es években is elhangozhatott volna.

Filótás István dandártábornok beszédében azt mondta:

72 évvel ezelőtt pontosan ezen a napon szabadult fel Budapest a német megszállás és a nyilas terror alól

Hosszú és keserves út vezetett a felszabadulásig. Beszédében ismertette e hosszú utat, majd felidézte, hogy a pesti hadműveletekkel párhuzamosan Budát is intenzíven támadta a Vörös Hadsereg. Sem a német sem pedig a szovjet alakulatok nem kímélték a várost.

Csak mellékesen jegyezném meg, hogy a szovjet fél mindig Budapest elfoglalásáról beszélt. Olyannyira, hogy a harcokban részt vevő vörös katonák a „Budapest Bevételéért emlékérmet” ("За взятие Будапешта") kapták meg. A felszabadulást már csak a háború után találta ki a szocialista történetírás. Hogy mennyire nem valami véletlen félreértésről, vagy elírásról van szó, azt jól mutatja, hogy a cseh főváros esetében: „Prága Felszabadításáért emlékérmet” osztogattak.

Az pedig szintén történelmi tény, hogy a „felszabadító” vörös hadsereg módszeresen rabolta ki a fővárost, mintegy 100 ezerre tehető továbbá a megerőszakolt nők és asszonyok száma. A rendszerváltás után több mint 25 évvel ezeket a „hőstetteket” méltatni több mint furcsa...

A dandártábornok gondolatait így zárta: „Az esküjükhöz hű, hősi halált halt magyar honvédekre emlékezünk ma, akik lelkiismeretükre hallgatva nem voltak hajlandóak a hitleri parancsnak tovább megfelelni” – zárta megemlékező gondolatait a dandártábornok.

Számos, az ostromgyűrűbe szorult magyar alakulat nem kívánt részt venni a harcokban. Sok esetben a megfelelő kiképzésük és fegyverzetük sem volt meg ehhez. A legtöbbek fejében azonban meg sem fordult, hogy átálljanak a szovjetekhez, egyszerűen csak kivonták magukat a harcból.

Az igazi katona nem fog fegyvert a saját bajtársai ellen, aki mégis ezt teszi, azt általában árulónak szokták nevezni.