66 évesen váratlanul elhunyt az észak-ír békét megteremtő legendás IRA-vezető

Martin McGuinness, volt IRA-vezető, a Sinn Féin észak-ír miniszterelnök-helyettese 66 éves korában visszaadta lelkét a teremtőnek. Váratlan halálát egy ritka szívbetegség okozta.

A szabadságharcosból lett politikust több hete súlyos szívelégtelenséggel kezelték Altnagelvin város kórházában, a 66 éves férfit végül családja körében érte a halál.

Így reagált a nagypolitika

Theresa May, brit miniszterelnök ugyan méltatta McGuinness "hazafiságát, hazája egyesítéséért folytatott küzdelmét", családcentrikusságát és azt, hogy politikusként mind távolabb terelte az ír republikánus mozgalmat az erőszaktól, szerinte nem lehet átsiklani afölött, milyen utat választott élete korai szakaszában.

Norman Tebbit, a Thatcher-kormány volt kabinet minisztere, akit 1984-ben a brightoni Grand Hotelben egy IRA-pokolgép sebesített meg súlyosan, és akinek feleségét örökre lebénította a merénylet, így kommentálta az ír politikus halálát:

"A világ kellemesebb és tisztább hely lett."

Arlene Foster, Észak-Írország volt miniszterelnöke őszinte részvétét fejezte ki McGuinnes családjának.

Nem mindennapi életút

McGuinness 1972-től, mindössze 21 évesen az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) fegyveres csoportjának helyettes vezetője lett Londonderryben, a január 30-ai véres vasárnapként elhíresült konfliktus idején, amikor a brit hadsereg katonái tüzet nyitottak ír szabadságjogi-tüntetőkre.

22 évesen már a brit titkosszolgálattal folytatott titkos tárgyalásokat Londonban, ahol az angol tisztviselők komoly stratégiai érzékkel rendelkező katonai vezetőként kezelték, akire "érdemes odafigyelni".

Az IRA-ban játszott vezető szerepe miatt a brit hatalom kétszer is bebörtönözte: első alkalommal egy robbanószerrel és lőszerekkel megrakott kocsi mellett ütöttek rajta a rendfenntartó erők, második alkalommal IRA-tagsága miatt zárták rács mögé.

Hivatalosan először 1974-ben szakított a paramilitáris alakulattal, ám több mint valószínű, hogy a '80-as évek véres akcióinak idején is vezető szerepet játszott a szervezetben (az IRA-nak ekkor - különböző robbantásos merényletekkel - kis híján a brit kormányzat több vezető politikusát is sikerült likvidálnia).

Főtárgyalóként központi szerepet játszott a brit-ír békefolyamatokban, és az ő érdeme is, hogy végül 1998-ban megszületett a hatalommegosztást rendező nagypénteki megállapodás. 1998 és 2007 között oktatási miniszterként dolgozott.

Az IRA politikai szárnyának is tartott Sinn Féin elnökhelyetteseként végül 2005 augusztusában is bejelentette, hogy kilépett az IRA katonai tanácsából, ezzel elismerve, hogy addig tagja volt a csoportnak.

2007-ben Észak-Írország miniszterelnök-helyettese lett, majd 2012-ben, addig egyedülálló módon, a béke szimbolikus gesztusaként kezet fogott II. Erzsébet királynővel.

Az elmúlt években így nyilatkozott közéleti szerepvállalásáról:

"Az én háborúm véget ért. Politikai vezetőként az a feladatom, hogy megakadályozzam a konfliktust (...)."