Viktor engedi, vagy a lázadás éve kezdődik? Áder kiosztotta a Fideszt, de vajon komolyan gondolja?

Színjáték vagy lázadás a parancsnoki hídon?

Az államfő elmondta: eredeti szándékai szerint az öt évvel ezelőtti első megválasztás idején vállalt céljainak szentelte volna beszédét, ám "az elmúlt hónapok politikai közbeszédét figyelve" inkább úgy határozott, az "előttünk álló egy évről" szól. 

"Meggyőződésem, ha így megy tovább, mindent lerombolunk abból, amit 1990 óta közösen felépítettünk. Mindent megkérdőjelezünk. Minden – akár csak hallgatólagos – megállapodást semmibe veszünk. Minden határt átlépünk."

 - kezdett bele az elnök politikai elit példátlanul kemény kiosztásába. 

Áder szerint a fenti pusztító hatások csak úgy kerülhetőek el, ha néhány dologban konszenzusra jutunk. Úgy véli, a Kiegyezés olyan történelmi példa lehet, amelyből "erőt meríthetünk". 

Az államfő három olyan pontot ajánlott, amiben "jó lenne, ha egyetértenénk". 

1. Mindannyian Európa polgárai vagyunk.
2. Mindannyian a magyar nemzethez tartozunk.
3. Mindannyian tisztességes, becsületes, nyugodt életre vágyunk.

Az első pont kapcsán emlékeztetett, hogy 1990-ben minden párt egyetértett az Európai Unióhoz való csatlakozásban. Hozzátette: fontosnak tartja, hogy "ez a konszenzus a brüsszeli intézményekkel való napi vitákon felül emelkedve megmaradjon". Ehhez Deák Ferenc Kiegyezéskor megfogalmazott gondolatait ajánlotta a politikusok figyelmébe, azt kérve, cseréljék ki a (Habsburg) Birodalmat az EU-ra:

"Egyik cél tehát a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni. Másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, … melyekből többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű.”

A második ponthoz kapcsolódva "ünnepeink méltóságának visszaadását" sürgette. 

"Ne abban versenyezzünk, ki hogyan tudja a másik rendezvényét megzavarni. De abban, hogy saját rendezvényeinket miként tudjuk a másikénál méltóbbá tenni." 

 - szögezte le az államfő.  Áder fontosnak tartja azt is, hogy 

"a határokon túl élő magyarokért viselt felelősség ne csak alkotmányos rendelkezés maradjon, hanem ciklusokon átnyúló közös programmá váljon."

A beszéd legerősebb részét azonban a harmadik pont kapcsán fogalmazta meg. 

"A család szent. A gyermek sérthetetlen."

 - jelentette ki az elnök, emlékeztetve arra a negyedszázados konszenzusra, amely szerint 

"a közéleti szerepet nem vállaló családtagok – különösen a gyermekek – nem részei a politikai diskurzusnak. Az ő életük az ő magánügyük. Nekünk, politikusoknak semmi közünk hozzá. Ki, hol, mikor, kivel, mit csinál. Kinek milyen a nemi identitása, vallási meggyőződése, politikai eszmélése. Nem tartozik ránk."

Az államfő alig burkoltan a Fidesz-közeli média alantas, mocskolódó lejárató "riportjaira" utalva figyelmeztetet:

"És ha a bulvármédia nem is tudja időnként türtőztetni magát, nekünk nem kell erre az útra tévednünk, és a családot, a gyermekeket érintő kérdéseket nemtelen politikai támadásra felhasználnunk."

Az elnök a  közbeszéd színvonalának "drámai mértékben" való romlásárt nem kívánta "kiporciózni a felelősséget", ám leszögezte:

"a politikai számosság okán mindig a kormánypártoké a nagyobb."

Áder arra figyelmeztette a parlamenti képviselőket, hogy "a választópolgárok többsége biztosan nem akar ez idő alatt egy kitörésre készülő vulkán tetején élni".

Végül arra kérte őket, vegyenek példát Széchenyiről, Kossuthról és Deákról, akik komoly nézeteltéréseik ellenére is képesek voltak tisztelettel, megbecsüléssel egymáshoz szólni. 

Köztársasági elnök az elmúlt 27 évben így még nem osztotta ki a politikai elitet. Külön érdekesség, hogy a két és fél évtizede hűséges fideszes apparátcsiknak ismert Áder János ilyen egyértelműen beszéljen saját pártja felelősségéről.A következő egy évben dől el, hogy

pusztán egy jól kitalált, számára a habonyi közbeszéd-laborban kotyvasztott szerepet mutatott be, vagy 2017 az államfő számára tényleg a lázadás éve lesz.

Sok vesztenivalója elvileg nincs. Orbánnal már a 2002-es választási bukás óta nincs igazán bizalmi viszonyban, jelentős valódi hatalommal járó pozíciót aligha remélhet még akkor is, ha öt év múlva még a Fidesz lesz kormányon. A köztársasági elnököt a magyar szabályozás szerint eltávolítani szinte lehetetlen,  ugyanakkor az Alaptörvény értelmében egy következő, harmadik ciklusra sem választhatják meg. Ezt az öt évet tehát már nem vehetik el tőle, újabb öt évre pedig nem lesz lehetősége. Az államfői javadalmazás viszont élete végéig járni fog neki. 

Áder tehát lényegében 

semmit sem kokcáztat, ha szembefordul Orbánnal. 

Ellenben, ha a nemzetközi politikai porondon szeretne érvényesülni (amiről korábban már megjelent a sajtóban néhány folyosói pletyka), még kifejezetten jól is jöhet neki az alkotmányosság határait feszegető, önkényuralmi módszerekkel próbálkozó kormányzattal szembeni pártatlan szembehelyezkedés. 

Ha én Áder János lennék, nem hagynám ki ezt a ziccert. Tény, hogy másodjára csak azért lehet elnök, mert Viktor engedi. Ám a folytatás csak rajta múlik.