Mi áll az Öböl-menti válság hátterében?

Mivel húzta ki a gyufát Katar?

Hétfő reggel óta nyolc ország, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Egyiptom, Líbia, Jemen, Mauritius és a Maldív-szigetek jelentette be, hogy megszakítja diplomáciai kapcsolatait Katarral. Arra hivatkoztak, hogy Doha terroristákat támogat és beleavatkozik a belügyeikbe.

Denis Bauchard, a francia Nemzetközi Kapcsolatok Kutató Intézetének (IFRI) elemzője rámutatott, hogy a Katar és Szaúd-Arábia közötti viszony az elmúlt években végig rossz volt. Ennek oka szerinte a katari diplomácia szócsövének számító al-Dzsazíra hírtelevízió, illetve a Katar által az "arab tavasz" felkelőinek és a Muzulmán Testvériségnek nyújtott támogatás volt.

Az ankarai Iráni Tanulmányok Központja (CCG) agytröszt kutatója, Farhad Rezaei szerint a szaúdiak egységfrontot akarnak létrehozni Irán ellen, és ezért van szükségük arra, hogy minden ellenkezést kivédjenek. A katariakat azért büntetik, mert nem osztják "Szaúd-Arábiának az Iránnal szembeni megszállottságát" - mondta az elemző, aki szerint több más Perzsa(Arab)-öböl menti állam sem osztozik ebben a megszállottságban, de egyikük sem képes annyira ellenállni a szaúdi nyomásnak, mint Katar.

A Perzsa(Arab)-öböl menti válság már csak azért is sajátos, mert Donald Trump amerikai elnök két héttel ezelőtti közel-keleti útja után tört ki. Az amerikai elnök rijádi beszédében egy kalap alá vette az Iszlám Állam (IÁ) és az al-Kaida terrorszervezeteket Iránnal, és már-már iráni rendszerváltást sürgetett, látványosan szakítva elődje, Barack Obama közel-keleti politikájával.

Trump beszéde muszlim országok mintegy ötven magas rangú vezetője előtt hangzott el, akik közül többeket szemmel láthatólag ingerelt a beszéd, másik pedig úgy tűntek, mintha csapdába estek volna. Mindenekelőtt Katar, de Omán és Kuvait sem feltétlenül híve az Irán elleni ilyen kemény fellépésnek. Az Iránnal szoros kapcsolatokat ápoló Irak, valamint Algéria és a népes síita kisebbséggel rendelkező muzulmán Pakisztán egyáltalán nem ért egyet ezzel a stratégiával.

Bauchard szerint a kapcsolatok megszakítása kétségkívül Mohammed bin Szalmán szaúdi helyettes trónörökös kezdeményezése volt, aki teljes erővel a Washingtonnal való megbékélés mellett száll síkra. A döntést valószínűleg az Egyesült Államok kezességvállalása nélkül hozták meg - vélte az elemző, aki szerint a szakítás zavarba ejt mindenkit, így az Egyesült Államokat is, mivel Katarban működik a térségbeli legnagyobb amerikai légitámaszpont. Ebből következően várhatóan mindenki igyekszik majd távol tartani magát a vitától, mindenkit egyetértésre szólítva fel - fogalmazott.

Donald Trump Twitter-üzenete szerint azonban összefüggés van a radikális iszlamizmus ellen a minap Rijádban mondott beszéde és a térség államainak Katarral történt szakítása között. "A legutóbbi közel-keleti utazásom idején kijelentettem, hogy véget kell vetni a radikális iszlamizmus pénzelésének. A vezetők ujjal mutogattak Katarra. És nézzék!" - írta Trump. Külügyminisztere, Rex Tillerson amerikai külügyminiszter viszont az egység megőrzésére szólította fel az öböl menti országokat.

A kutató szerint a Katarral inkább jó kapcsolatokat ápoló Franciaországot is zavarba ejti a hétfői döntés. A Dohával ápolt jó viszony főként Nicolas Sarkozy elnöksége (2007-2012) között volt látványos, utódja, Francois Hollande (2012-2017) inkább a Szaúd-Arábiával való egyensúlyra törekedett, ahol nagy pompával fogadták 2015-ben. Szerződést viszont csak keveset írtak alá, a Trump-látogatás és az általa bejelentett 380 milliárd dolláros szaúdi szerződések után kérdés, hogy mi marad a többieknek - mutatott rá Denis Bauchard.

Teherán szemszögéből nézve a szakítás számos előnnyel járhat elemzők szerint, de tovább mérgesítheti az amúgy is ingatag térség helyzetét. Fuad Izadi, a teheráni egyetem nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzora szerint "a szaúdiak nem értenek a külpolitikához, többnyire harcolnak a szomszédjaikkal". A válság alkalmat nyújt az iráni kormány számára, hogy a térség érett és felelős vezetőjének szerepében lépjen fel - tette hozzá.

Izadi szerint Teheránnak lehetősége nyílik arra is, hogy szorosabbra vonja a kapcsolatait az immár a légi- és élelmiszerszállítások terén Iránra szoruló Katarral. Miután Rijád és több szövetségese megszakította a diplomáciai, légi, szárazföldi és tengeri összeköttetését Dohával, Irán késlekedés nélkül felkínálta légterét és élelmiszer-exportot javasolt számára.

Adnan Tabatabai, a Carpo német agytröszt kutatója szerint a síita Irán nem feltétlenül örül a szunnita vetélytársai közötti megosztottságnak, mivel "végső soron még ingatagabbá teszi a térségét, ez pedig senkinek az érdekét nem szolgálja". Tabatabai arra is emlékeztetett, hogy Irán és Katar a köztük lévő mély politikai szakadék ellenére - Teherán Bassár el-Aszad szíriai elnököt, Katar pedig az őt megdönteni akaró lázadókat támogatja -, képes a konstruktív gazdasági partneri viszonyra. Katar és Irán osztozik a Perzsa(Arab)-öbölben lévő Dél-Parsz-Észak-Dom gázlelőhelyen, amelynek az irányításáért és biztonságáért közösen felelnek.

A vadul Irán-ellenes amerikaiak által felbátorított szaúdiak minden korábbinál eltökéltebbek, hogy megtörjék Teherán térségbeli befolyását. "A szaúdiak számára sajnálatos módon Katar a regionális válságok megoldásában tevőlegesen részt vevő félnek tekinti Iránt, és tudja, hogy a fegyveres konfliktusok veszélyeztethetik gazdasági kapcsolatait" - vélekedett Farhad Rezaei.

Foad Izadi szerint a szaúdi hatalom semmiféle "másként gondolkodást" sem tűr el, még szunnita hittestvéreitől sem.